Úgy gondoltam,végre belevágok a legfrissebb történések leírásába,ha úgy tetszik,szemed/id elé varázsolom a mai nap jövés-menéseit,zajlásait,mivelhogy eldöntöttem,nagyon nem akarok visszakúszni az eseményekben visszamenőlegesen,egyrészről azért,mert van,amit le akarok zárni,a többi pedig,amit megjelenítenék lelki szemei(d)/tek előtt,bizony nem győzném megírni,mert roppant részletsségbe menően tudok levázolni történéseket(de ezt úgyis tapasztaljuk a továbbiakban) és bizony a fél életem rámenne símán...
Szóval kezdjük az elején,evezzünk a melóvégzésem színhelyére vagyis még az ébredési fázishoz,mert a "mese"ott kezdődik..A tudnivalókhoz hozzátartozik,hogy a mai napon a havi beosztásos táblázat szerint délelőttre voltam beosztva és annak rendjemódja szerint fel is vert édes álmomból hajnal négykor a mobilom ébresztőjének ütemes dallama,én pedig "vigyázba vágtam"magam,összekaptam a bentre szükséges motyeszt és mikor már majdnem készen voltam,eszembe jutott,hogy nem biztos,hogy a nálam van az öltözőm kulcsa,mivel a hőmérséklet kedvező alakulása kapcsán kabátról már melegítőre váltottam az előző nap és annak zsebébe nem raktam bele a kulcsot.Vadul vadászni kezdtem a kulcs után,ami nem lett meg és ez nem nyugtatott meg nagyon.Aztán motoszkálni kezdett a búrámban egy kósza kis gondolat,hogy úgy rémlik,mintha legutóbb a hátizsákom felső zsebébe dobtam volna,de már nem volt időm átszimatolni a hátizsákot,mert utálok késni,így a biztonság kedvéért betettem egy munkaruha felsőt,ha esetleg nem lesz meg a kulcs és nem tudok hozzáférni a szekrényemhez,legyen munkaruhám.Bizonyos szinten magamat dorgáltam meg,hogy miért nem néztem meg már hamarabb,de így utólag már késő bánat volt.
Szóval elindultam munkahelyem felé bicajommal célirányosan,egészen élveztem az időt.6fok volt és kellemesen frissítőleg hatott rám ez az idő az otthon előzőleg elfogyasztott kávé után.A korán műszakukat kezdett madárkák már nagyban csicserésztek,mintha Duracellel működnének és tízszer tovább bírnák,mint én.Nem is tudom,miért nyuszi van a reklámban és miért nem kismadarak?Elvégre egész nap bírják és alig állnak le a danolászással,náluk még ebédszünet sincs-elképesztő...
Visszatérve a melóba tekerés vérmes fázisához,csak tekertem sietve(mert nem szoktam lassan menni,mit tegyek,szeretem a sebességet),míg kikanyarodtam a mellékutcából,ami egyenesen a munkahelyemig vezetett a túloldalra át.Becsöngettem és már bent is voltam,ledobtam a bicajt,uzsgyi fel az emeletre a női öltözőhöz.Közben elkészültünk,mindenki átvedlett és némi káváadag felhörpintése után gyülekeztünk a műszakkezdéshez.Meglepődve vettem észre,milyen sokan leszünk ebben a műszakban,de kellemesen érintett,hogy lesz elég ember a tennivalókhoz.A reszortokat(azt hogy ki hova lesz beosztva)kiosztotta a műszakvezető,én is megkaptam és a koleganőm,aki tegnap az én reszortomon volt,elmondta a fontosnak számító aktualításokat a reszortommal kapcsolatban.Már mentem ki,hogy feltöltsek,kirakodjak,átnézzem a reszortom,amikor a műszakvezető engem kezdett el hívni,akkor azt gondoltam,mi a rosszsebet akar,végezném a dolgom..Erre közli velem,hogy a jelenléti szerint én ma pihenős vagyok.Először meglepődve néztem rá,mert a havi táblázatos beosztás szerint viszont igenis be voltam írva délelőttre.Mint az utána kiderült,a drága főnököm két nappal ezelőtt délután módosította a jelenléti íven található beosztást,de mivel én aznap délelőtt voltam,az ő délutáni "varázslatáról"már nem értesültem,utána szabados voltam,ő pedig ezt követő napra,azaz mára írta be a pihenőt és elfelejtett szólni.Hát mit ne mondjak,kellemesen érintett a dolog,volt egy pár nem nyomdaképes gondolatom vele kapcsolatosan,de aztán próbáltam pozitívan felfogni,hogy "de jó,pihenős vagy,tiéd a nap!"..De végre haza tudtam vinni azt a megszentelt barkát,amit még legutóbbi munknapom műszakjában kaptam egy nagyon kedves vásárlómtól,egy nőtől,akivel mindig menet közben jókat beszélgetek,nagyon jó fej,egy igazán kellemes egyéniségű ember.Munka közbe vízbe tettem ugyan,de a műszak letelte utáni nagy sietségben sikeresen ott is hagytam.
Szóval vitorlát bontottam és hazaindultam,élveztem a hazafele tartó utat,minden tele volt friss,tavaszi illattal és olyan friss volt a kora reggeli,tavaszi levegő.Még nem volt nagy forgalom,így külön élveztem a bicajozást.
Ahogy hazaértem,már nem tudtam visszaaludni,így bekapcsoltam a gépet és elpötyörögtem rajta,az első részben csoportosítottam a legutóbb letöltött képeket.Találtam egy nagyon jó képletöltő weboldalt is,a rajta található képek egyszerűen csodaszépek,én a tájképeket nézegettem,mert nagyon szépek voltak.Közben főztem egy kávét,elmosogattam,betöltöttem egy adag ruhát és kitakarítottam a nimfám kaltikáját,majd meglocsoltam a virágaimat.
Most kicsit el van borulva az ég,de ha lehet hinni a meterológusoknak,ők azt ígérték,hogy itt csak átvonulnak felettünk a viharfelhők és NEM LESZ CSAPADÉK.De ha nem jön be,amit ígértek,én elhívom ide a meterológust és kirakom az esőre.:-)Egyszer egyébként azt hallottam,hogy az oroszoknál ha nem olyan idő következik be,amit a meterológus ígért,akkor az büntetéssel súlytható.Nálunk ezt inkább a politikusoknál kellene bevezetni...
Szóval az eddigi történésekről egyenlőre ennyit...Mindenkinek további szép napot kívánok!

Ha nem is az elejéről,de dióhéjban....

Üdvözletem,kedves olvasó/im!Egy kis bevezető az elején,amit meg akartam mindenképpen ejteni,mert fontosnak tartom.
Bár az emberek többsége már többnyire a realítások talaján éli mindennapjait,azért mégis olykor egy-egy olyan szabadabb,felhőtlenebb pillanatában vagy egyszerűen csak,amikor jobbra vágyik éppen,elmorfondírozik az emberfia,milyen jó is lenne már a kezdetek kezdetén,fiatal korban ideális körülményekkel nekivágni az álmainknak,a mindennapjainknak és a nagyvilágnak.Milyen jó is lenne,ha nem kéne nap,mint nap fontos ránk váró feladatok és célok helyett azon agyalnunk,hogy mennyiszer dolgozzunk többet,hogy kijöjjünk az egyébként sem nagy lehetőségeket engedő erősen behatároló fizetésüntől,ami gátat szab mind a szabadon töltött időnknek,mind az elénk táruló lehetőségeknek.Biztosítva lenne az induláshoz szükséges háttér és szabadon bontakozhatna belőlünk az a valami,amit meg akarunk valósítani az életben.Az emberi érzések és célok lennének elsődlegesek,jobban odafigyelhetnénk egymásra és nem a munka lenne az első,amely oly sok értékes időt elvesz az egyéb fontos dolgoktól,értsd ezt így,kedves olvasó/im.
Korábban nekem is voltak naplóim és verseket is írtam,nem is keveset,valamint rajzoltam is,de aztán egyszer csak egy akkor történt meghatározó élmény behatására befejeztem és évekig nem is fogtam bele egyáltalán,mert nem akartam.De most a blogírással úgy érzem,új lehetőséget kaptam és ha szimbólikusan is,de szeretnék új oldalt,új lapot nyitni az életemben.
Én nem tagadom,hogy javíthatatlan álmodozó vagyok(persze ez a hangulatomtól is függ),össze sem tudnám számolni,napi szinten hányszor érnek ilyen impulzusok,de nem úgy kell elképzelni,mint egy rózsaszín ködbe burkolt talpig csipkébe bújtatott tündérvirágszált,mert az álmodozást csak az veszi észre rajtam,aki már igen jól ismer.Kíváncsi típus vagyok,sok olyan dolog érdekel,ami mellett más ember fütyörészve,szemrebbenés nélkül elmegy.Szeretem megfigyelni az engem körülvevő világot,történéseket és a benne cikázó ilyen-olyan,számomra közeli vagy távoli embereket.Fontosnak tartom az emberi megnyilvánulásokat,az emberi kapcsolatokat,de karakáns és határozott jellem vagyok,az elképzeléseimből nem igazán engedek,de ez nem fafejűség,csupán ragaszkodás az elképzeléseimhez.Szeretek új ismerettségekre és barátságokra szert tenni,mert az ember-bármi is a célja az életben-az az elsődleges "küldetése",feladata az,hogy emberi értékeit mások barátságában teljesítse ki és a hozzá hasonló típusú emberekkel kölcsönösen igaz barátok legyenek-mondtam,hogy én  javíthatatlan álmodozó vagyok...