Új év:fókuszban,ami valóban fontos

Szeretném úgy elkönyvelni utólagosan az óévet,hogy nagyobb hányadában pozitív  történések azok,ami meghatározták,de ha ezt mondanám,akkor nem volna teljesen hiteles az állításom,másrészt,ha nem lennék elégedett összességében,akkor én érezném hálátlannak magam.Maradjunk abban,hogy ilyen is,olyan is volt,nem válaszható el egyik sem,a jó és a rossz éppúgy jelen volt mindkettő és fel-felváltotta egymást,mint a fény és az árnyék.
Bosc Kobak megkért arra egyik korábbi bejegyzésében,hogy írjam meg,mit szeretnék kívánni így óév végén(akkor még a végén voltunk ugye),ha lehetne.Most ezt megosztom,hogy én mit kívánnék személy szerint.
A kívánságaim vonatkozhatnának anyagiakra is,mert nem állítom,hogy nem lenne szükség rá,de nem akarom belevenni,mert így is egy szörnyen elanyagiasodott világban élünk,ahol sokmindent tévesen a pénzzel kötnek össze.Persze,hogy a megélhetéshez szükséges,de nem akkor sem feltétlenül ez kell,hogy legyen álmaink megvalósításának fő eszköze.Az ahhoz szükséges dolgok bennünk lakoznak,önmagunkban kell keresnünk,talán inkább kitartás és nemes érzések szükségeltetnek ezek megvalósításához.
Nem akarom,hogy minden a pénzről szóljon,ez az egyik kívánságom.Egyszerűen kiábrándítónak tartom,ha valaki azt gondolja,attól,hogy telehalmozta magát pénzzel,máris ezzel egyetemben automatikusan boldog.Én a spontán megnyilvánuló nemes érzéseket százszorta többre becsülöm,ezeknek kifejezhetetlen értékük van a "mai" világban.Akár az együttérzés,a hála,az önzetlen szeretet,de az is nagyon szép dolog,ha valaki őszintén örül egy sikerünknek vagy egy bennünket érintő jóhírnek.Ez olyan ritka manapság,mintha a nagytöbbség egy képzeletbeli,láthatatlan páncélt öltene magára minden nap,amiről "visszapattannak" és leperegnek a mástól felé érkező nemes megnyilvánulások semleges hatást kiváltva csupán.Én szeretném,hogy az emberek fontosnak tartsák a szeretet erejét,azt,hogy pozitív érzéseket közvetítsenek embertársaik felé és ami a legfontosabb:ha túlterheltek vagy rosszkedvűek is,akkor is próbáljanak úgy viszonyulni a másik felé pozitívan,ne "máson verjék el a port",mert ha fáradt,ingerült vagy kimerült is,nem a másik érte a hibás.
Én nem aszerint értékelem az embereket,hogy ki milyen beosztásban,pozícióban vagy anyagiakkal rendelkezik,nekem mindig az emberi oldala számít elsősorban.A nagy szerelem is így talált rám és jött létre anno az életemben,akár egy érthetetlen,de annál csodálatosabb,meg nem szűnő varázslat.Amikor ő a semmiből hirtelen előtűnt,folyamatos,a környezetemben való újra,meg újra megjelenésével abszolút felforgatta a lelkivilágom,hatalmas vihart kavart odabent,amiről nem is biztos,hogy akkor tudott.Azokkal az erőkkel hegyeket lehetett volna mozgatni..A számomra csupa nagybetűs Ő-t pont ezért szerettem meg,a természetességéért,a szókimondásáért,pont azért,hogy önmagát adta és tetőtől talpig a nemes egyszerűség és hihetetlen lelki béke jellemezte.Úgy megszerettem,mint soha senki mást és ez az érzés a mai napig nem szűnt meg létezni bennem,pedig ennek már 5éve,lassan 6.Lehet,hogy örökre nyomot hagyott bennem,kitörölhetetlen,mély nyomot,ami amíg élek velem marad.
Másik fontos dolog,amit kívánnék,hogy senki ne féljen kimondani,ami ki szeretne,de esetleg nincs elég bátorsága hozzá.Igenis ki kell,mert fontos lehet egy-egy helyzetben,döntő momentum,hogy az ember időben reagáljon,amíg nem késő.Ne várjuk meg,hogy "majd ő mondja",ne hivatkozzunk a másikra,amit mi is megtehetünk,igenis meg kell tennünk,nincs mese.Az életünket is meghatározó döntésről vagy dologról lehet szó.Azért hívom fel külön erre a figyelmeteket,mert én így szalasztottam el egy számomra nagyon fontos döntést,hogy nem mondtam ki időben,amit ki kellett volna,a mai napig szívből bánom.De tanultam is belőle,soha többet nem szándékozok ilyet tenni.
Fontos kívánság többek közt az is számomra,hogy megfelelő bánásmódban részesítsék az állatokat,mert már kitértem külön az emberekre,de ez szeretném,ha az állatokra is igaz lenne.Sok állatkínzásról,helytelen állattartásról hallok,értesülök,valamint olyan állatokról,akik egész életükön át egy gramm szeretetet sem kaptak,csupán azért tartották őket,hogy valamilyen célból hasznosítsák őket.Őket is szeretnünk kell,hiszen ők is ezért vannak ezen a világon.
Kívánságom lenne továbbá az is,hogy a "mai"fiatalok (tisztelet a kivételnek)bizonyos udvarias vagy tisztelettudó hangnemben és magatartással viseltessenek a többi korosztály iránt,legyen az akár idős,akár fiatal,mert mostanság sajnos pont azt tapasztalom,hogy szinte mindenhol provokatívan és botrányosan viselkednek,mert azt gondolják,ez a menő és követendő trend,ezt főleg melóhelyen látom leginkább,de ha az ember nyitott szemmel jár,bárhol láthat rá példát a környezetében.
Szeretném azt is,hogy egyes emberek ne legyenek lekezelőbbek vagy nyersek a magasabb pozíciójuk folytán,mert ők ugyanolyan emberfélékből vannak gyúrva,vagy mi a szösz,mint mi,ezt szem előtt kellene tartaniuk.Ha egyszer üt az utolsó órájuk,akkor ezt úgysem vihetik magukkal és ott fent ez már nem fog beleszámítani a "kis értékelésükbe",ott az emberi megnyilvánulások lesznek mérvadóak.Ettől nem lesznek nagyobbak,legfeljebb egoistábbak,bálványként imádják magukat,nem egy ilyen ember megfordult már a környezetemben.
Lenne még egy kívánságom,de ezt nem írom le,mert bár nem vagyok sem babonás,sem paranoiás,de tartok tőle,hogy akkor nem teljesül.Ha úton leszek a teljesülése felé,ígérem,hogy megírom majd.
Szeretnék békét,boldogságot,szeretetet és egészséget mindenkinek,mert ezek a legfontosabbak a világon.És azzal a jellegzetes sorral zárnám a monológom,ami úgy kezdődik "Szeressük egymást gyerekek..."-jellemezze az évet ez,hisz ez a mozgatórugó az életünkben,ezért rendeltettünk ide a földre.
Majd még írok,most kifejezetten a "kívánságokra"összpontosítottam.Addig is mindenkinek szép napot kívánok!