Miért olyan nehéz manapság annak,aki valóban szeret?

http://www.youtube.com/watch?v=k1q5NkMk_y0

Ez volt az a zene,amit először meghallottam,amikor megláttam őt és először éreztem azt a mindent átható érzést,amiről még nem sejtettem,hogy tényleg az...A szerelem.
Ha ezt a zenét meghallom,teljes egészében libabőrös leszek és tetőtől talpig intenzív érzések töltenek meg,feléledni,sarjadni kezdenek bennem azok az emlékek és kegyetlenül meghasad odabent valami,ami mostanság nem tanúsított nagy inzenzitású megnyilvánulást senki felé sem.Nem azért ,mert nem akart,egyszerűen nem tudott.Megbénult,elvesztette a fő éltetőjét,aki által igazán létezett..
A mai napig nagyon hiányzik ő,minden áldott nap az  eszembe jut,mert nincs napom nélküle.A szívem nem nyugszik.A számomra jelentős dolgok is eszembe jutnak akkor,hogy éppen most mit csinálhat,merre járhat,eszébe jutok-e vajon.Minden nap eszembe jut és amikor biciklizek,öröm és keserédes is egyben,mert megnyugtat,hogy önmagam lehetek a gondolataimmal,de elszomorít,hogy nélküle vagyok és van,hogy azt kívánom,bár meg se születtem volna,hogy ne érezzem ezt a mindent elsöprő mély fájdalmat,ami folyton mint kísérő,a nyomomban jár.Titokban nézem a videófeltöltőn róla megtekinthető videókat,titkos néven "tetszikelem" és így ő nem tudhatja,hogy én voltam az.Mert nem tudom,tudassam-e vele.Szeretném,de tudnom kell,hogy ő valóban komolyan akarna-e engem,így inkább háttérben maradtam.Minél több tennivalót igyekszek találni magamnak,hogy véletlenül se legyen időm "elkalandozni"a gondolataimmal,de ez kiküszöbölhetetlen.Mert szívből szeretem,úgy mint senki mást,a szívem majd beleszakad.A tekintete beleégett a szívembe,a hangja olyan nekem,mint a tavasz fülbemászó,friss muzsikái az első finom kis szellővel a kedvenc évszakomban.Nem tudom és nem akarom őt elfelejteni.Kényszeríteni akartam a szívemet egy olyan döntésre,amit többnyire mások sulykoltak rám és utólag jöttem rá,hogy nem helyesen,a saját döntéseim szerint cselekedtem.Nincs útmutatás,hogy ilyenkor mi a teendő,ezt nekem kell kibogoznom.Remélem,még nem késő.
Egyébként tegnap kora reggel volt egy nagyon érdekes álmom.Régiós és céges vezetőink tanácskozásáról álmodtam és az egyik volt osztálytársamról,akivel egymás karjaiba burkolóztunk,becsuktuk az ajtót és az ágyra vágódtunk pont úgy,mint a Bridget Jonesban Bridget és a főszerkesztő főnöke amikor Thaiföldön bepróbálkozott nála.
Amikor felébredtem,meg voltam teljesen lepődve,mert semilyen jellegű összefüggést jellegű összefüggést nem találtam,hogy tudtam éppen ilyenről álmodni.A régiós és központi vezetők hogy kerültek az álmaimba és a volt osztálytársam,aki felé soha nem éreztem semmi többet,akkor álmomban mégis le akartuk teperni egymást és ki tudja,mi nem történik álmomban,ha nem csiporgott volna a reggelre beidőzített telefonom.
És mit ad az Isten:tegnapdélutánra mentem dolgozni,erre közlik,hogy gyorsan ezt,meg azt csináljunk meg,mert jön a régiós igazgató és a központi vezető.Erre se köpni,se nyelni nem tudtam.Megálmodtam előre?És ahogy elkezdtem a műszakot,kisvártatva megjelent az áruházban az a volt osztálytársam is,aki benne volt abban a kis leteperős,pikáns kis álomban.Gondolatban égett a pofám,de beszéltem vele egy sort,aztán mentem a dolgomra.Hát nem különös?Álmodok emberekről,akiket utána viszontlátok?És ez már nem az első,tegyük hozzá..