Érzések hatalmában vagyunk...

Akár tagadjuk,akár nem,hihetetlenül súlyos érzések befolyásolnak bennünket nap,mint nap,hol negatívak,hol pozitívak,csak győzzük ezen impulzusokat követni és persze fenntartani a helyes egyensúlyt,amit nem is olyan egyszerű,de ezt általában utólag már mi magunk is belátjuk,főleg ebben a nagyon is rohanó és az esetek egy részében bizony elég érzéketlen világban.Az érzések erősségét egy földrengés intenzitásához lehetne leginkább hasonlítani,hiszen valaki alig vált ki némi "megmozdulást",míg egy másik személy egész "földrengést"képes előidézni már egyetlen apró megnyilvánulásával is.Az érzéseknek,amelyeket számunkra jelentős és fontos emberek gyakorolnak ránk,azoknak az érzéseknek hatalmas,mindent elsöprő erejük van.
Bosc Kobak barátosném veled is az ilyen elsöprő intenzitású érzések "bántak el"egy szívből áradó,igaz szerelem,sajnálom,ami veled történt szívből és igazán.Az ilyen emberek,mint a te volt párod nem érdemelnek igaz társat maguk mellé,mert soha nem fogják tudni igazán megbecsülni azt.Egy igaz társ és kedves nem talál jobbat az eddiginél,mert ha igazán fontos lettél volna számára,nem lett volna nálad jobb az ő szemében a világon.A lány vagy ahogy te nevezed(ribanc) hiába mesterkedett volna,nem tudott volna hatást gyakorolni rá,de mivel könnyedén becserkészte ez a nő,ez is igazolja,hogy nem voltál volt párod számára igazán fontos.Egy igaz szerelmes téged lát a legszebbnek,a legjobbnak,neki te vagy a világ...
Amikor először mesélted,mi történt,az események hevében sok meggondolatlan dolgot tettem volna,de visszafogtam magam,ezért kell lehetőleg szép fokozatosan átgondolni,hogy mit teszünk,mert az első gondolat a pillanat hevében születik és elég ritka esetben bizonyul helyes döntésnek,inkább elhamarkodottnak.A feladat itt nem kifejezetten a támadás,inkább a tisztázás és a mellőzöttség érzésének leküzdése,az ezzel járó keserű érzések "leülepítése"a lelkedben.
Nem könnyű folyamat,mert a tiszta érzésű emberek lelke szinte vért izzad az ilyen kínok súlya alatt,minden porcikájával,minden gondolatával és tettével,minden arckifejezésével átéli ezt a "küzdelmet"újra és újra,mint egy vissza-visszapörgő film,amit már sokszor megnéztél és mély érzéseket kelt benned még sokadszorra is...
Ha valaki szívből szeret,nem tagadhatja,az érzéseknek nem lehet gátat szabni,ez a "veszélyzóna"egyszerűen kikerülhetetlen,de ezt a rizikót akkor még mindenki boldogan vállalja,mert úgy gondolja,jól választott,mely azonban csak a későbbiek folyamán igazolódhat be.Olyan ez,mint egy saját elindított vállalkozás,ahol előbb  vállalnod kell a pénzügyi beruházást  és az esetleges meg nem térülést azért,hogy az esetleges nyereségre szert tehess...
Manapság ritka az igazán gáláns,udvarias és érdekek nélkül önzetlen és kedves,előzékeny férfi,sajnos ezt külön tantárgyként kellene tanítani már az általános iskolától kezdve,mert eltűnőben van a Föld nevű golyóbisról...
Engem is túl sok impulzus ért most az utóbbi időben,bár nem is az a gond,hogy túl sok,hanem,hogy a pozitív és a negatív relatíve nem megfelelő arányban,így nem maradt fenn a természetes egyensúly.
Az időszak,amin túl vagyok,így is kacifántos,az egyik legnehezebb volt most számomra is.
A hónap elején az egyik drágalátos bank jóvoltából egyetlen pillanat alatt pát inthettem a havi fizetésemnek,mindezt annak köszönhetően,hogy az okoskártyámon fennálló hitelkeret-túllépésem összegét egyszerűen ráterhelte a sima folyószámlámra,amire a fizetésem mindig érkezett,hiába kértem előzőleg többször,hogy osszák el a fennmaradó tartozást akár két vagy ha lehet,több részletre,mert egészben nem tudom egyszerre befizetni,mert bizony ott csücsülnek a nyomomban az általános havi kötelező kiadásaim is,mint például a rezsi is..
A bank együttműködési hajlandósága nulla és sms-ben befutott,amint a fizetésem beérkezett és már ment is a minuszos terhelésbe.Hát ezt nem vártam volna,elég hideg zuhanyként ért a dolog.Csináltattam egy másik banknál egy másik folyószámlát és átirányíttattam a fizetésemet oda,mert csak így tudom kivédeni,hogy a jövő havi egyenlegemet is lecsupálják.Én korrekt módon ajánlkoztam részletfizetéssel,de ők képtelenek együttműködni.Azt hiszik,van a lakásomban egy pénzhalom,amin üldögélek és ha jön egy követelés,akkor csak megemelem a seggem és kirántok egy réteg bankót.Azért én sem maradok rest,utána kezdtem nézni a dolgoknak,hogy egy pénzintézetnek mihez van joga,mert sokszor azt hiszik,mindent megengedhetnek maguknak.Egy jogi fórumon is regisztráltam és alaposan áttanulmányozgattam ott különféle kategóriákat és bizony volt,amin meglepődtem.
A meló pedig maga a nagybetűs őrület,egy állatkert négy fal közé passzírozva..:-)Végre jövő héten szabin leszek egy hétig,már éppen ideje,mert most "céges túladagolásom van".
Előző héten(egy nap volt csak szabad)nagyon kemény fesztiválőrületen kellett úrrá lennünk rendszerint elég karcsú létszámmal és rengeteg kitartással,ami annyi létszámra egyszerűen nem volt elegendő.Tombolt a helyi fesztivált,az egész környék pezsgett a rendezvényektől,mindenfelé zsiborogtak,nyüzsörésztek.Nálunk bent az áruházban volt nem kevés klinikai eset is,akiket tudnunk kellett megfelelően tolerálni és "kezelni".Tengernyi mennyiség ment át a kezeink között és én minden délután hősiesen álltam az embertelen mennyiségű"ostromot",bár baromira nem volt egyszerű,főleg,hogy az egyik napon egy takarítómániás kolegával indult a műszak.Az nem baj,ha szeret takarítani,csak ne ezzel szöszölje végig a műszakot,mert ezen felül még kismillió dolgunk van egy műszak alatt.Dehát ő úgy gondolta,hogy megteheti,mert a férje a főnökünk egyik nagy haverja,mert hogy ő megteheti,hát elmegy a ...-ba.Engem semmiféle ismerettség nem érdekel,ha melóról van szó,az ember vesse be magát 100%-osan,erről szól a történet és kész.Aztán az egyik napon egy ember minusszal indítottunk,majd a másikon kettővel és ez három ember hibájának köszönhető,hogy mi szívtunk,külön gratulációm nekik.
Most sem egyszerűbb,mert a létszám még mindig karcsú műszakonként és még mindig inkább állatkertre emlékeztet a munkahelyem,mint egy áruházra.Szerettem itt dolgozni,de most volt egy pár konkrét történés,ami elvette a kedvemet ettől az egésztől,remélhetőleg majd elmúlik.