Egy ajtó,ha kitárul...

Az élet lényegét,az örök szerelmet és az anyagiak nélküli valódi szerelmi boldogságot mutatja be ez a csodálatos kis történet,mindenkinek ajánlom,hogy nézze meg.
A kisfilm hatására könnyek halk menete indult útjára az arcomon és olyan érzéseket "robbantott elő"belőlem,amiket egy ideje már gondosan ezernyi súlyos lakat alá zártam,hogy átléphessek rajta,mint egy kisebb akadályon,mintha nem történt volna semmi sem,ne vehessek róla tudomást,mert eltörölhetetlenül mély nyomot hagyott bennem,ezért kellett minél mélyebbre rejtenem és tessék,most..
 A film nézése közben rájöttem,hogy miért is "roskadozik" még mindig a szívem bizonyos érzések és engem ért impulzusok súlya alatt:azért,mert akit feledni próbáltam észérvekkel és racionalításból kovácsolt eszközökkel,vad eltökéltséggel,mégsem sikerült szívvel,mert a láng parázslott a felszín alatt,mint ahogy a forró láva kavarog és fortyog a vulkán bensejében a kitörésre várva.Hirtelen rá kellett jönnöm,hogy én is egy hasonló élethelyzetben képzeltem el a meghitt,életem végéig tartó időszakot,mint amit a film mutat be.Semmi anyagias,öntelt tévút,ami az anyagiakra helyezné a hangsúlyt,csak kettőnk csupa-csupa gyönyörű és egyszerű álmai,amiket a magunk egyszerű módján megvalósítunk,elérünk és minden élethelyzetben egymás mellett tántoríthatatlanul,szilárdan kitartva,mosolyogva,vidáman viccelődve mindennapjainkat együtt töltve boldog megyünk tovább a számunkra egyfelé vezető úton,amíg a halál el nem választ..
 Én soha nem tervezek kis időre,mert számomra a hűség önkéntes és boldog "odaadás"a másik fél részére,mellyel igazolom,hogy mennyire szeretem.És egy komoly elkötelezettség egy életre szól.
A film megérintett és olyan embert hozott a lehető legkristálytisztábban a felszínre az emlékezetemből,akit szerintem mindig szeretni fogok.Hatodik érzékem információi alapján ő is hasonlóan érez,de a kapcsolat "lejegelését"pont az ő helyzetének megkönnyebbítése szempontjából  tettem,bár nekem is lépnem kellett,mert számomra fájdalmasan kevés időt tölthettünk mindig együtt és ez az idő előrehaladtával egyre jobban felőrőlt,többet akartam,amit a valóságban egyszerűen nem tehettem meg,mert akadályai voltak,így úgy döntöttem,hogy végetvetek a lassan,de biztosan szívemet egyre jobban szétmarcangoló,sarokba szorító és satuba préselő érzéseknek.
Ez a film a szerelem mély érzését adta vissza,amit nem akartam magamnak bevallani.

Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.