Fekete vagy fehér

Íme itt vagyok újra."Sok hullámon kellett átkelnem,mire ideértem."
Annyi minden zajlik körülöttem és bennem,hogy mondanivalóm vázolásakor olyan,mintha a 2.világháborút akarnám egy bejegyzésben összefoglalni,ami ugye nem kivitelezhető.
Fontos momentumként említeném meg azt,hogy sokat elárul rólam az a kínai horoszkóp,amit még egykor kaptam.Az,hogy mióta is van már nálam,nem számít,mivel örök érvényű dolgokat hordoz.
Az én kínai horoszkópom a kutya.
Rólam a következőket írta:Aki a Kutya évében született,éber és óvatos.Számára minden fekete vagy fehér,mindenki barát vagy ellenség.Ellenállhatatlanul nagylelkű és bőkezű tud lenni.Kiváló gyám,erős a felelősségérzete.Türelmesen meghallgat mindenkit.Jó szervező.Mélyen érző lélek,keveset törődik az anyagi előnyökkel.Számára mindig a család és az otthon az első.

Amikor először olvastam,nem sokat foglalkoztam vele,nem nagyon hittem egyik horoszkópban sem,mivel a gyakran itt-ott feltűnő "tucathoroszkópok"csupa sablonos blablát tartalmaztak,ami szinte sosem passzolt rám,éppen ezért általában véve nem is hittem a horoszkópokban.De ennél az idő teltével jöttem rá,hogy nem is vettem észre az egyezést a szkeptikusságomból adódóan,hogy mennyire illik rám,mintha rám szabták volna.Annyival azonban kiegészíteném,hogy jobban szeretek másokat "gyóntatni",illetve az ő problémáin segíteni,az enyémekről kevésbé beszélek.

Valamikor szeretném kikapcsolni az érzelmeket és "robotként"reagálni egyes szituációkban,mert sebezhetővé teszik az embert,de az viszont már nem én lennék.Minden döntésemben helyet kapnak az érzelmek,minden pillanatban dominálnak az érzelmeim.Ami a szívemen,az a számon,ez gyerekkoromban is így volt,kimondtam,amit gondoltam.Most felnőttként annyi a különbség,hogy egyes helyzetek nem teszik lehetővé,hogy az ember kimondja,amit gondol,tolerancia és jó nevelés címén,de akkor sem mondok más véleményt,akkor inkább hallgatok,de olyankor a szemeim többet mondanak ezer szónál,aki tud bennük olvasni.
Ritka vidám figura tudok lenni "gomolyfelhőmentes"időszakban,ám életem szerelmének a kialakult helyzet folytán szükségessé vált tudatos elengedése nagyon is nagy sebet ejtett,ami nem vagy nehezen akar beforrni,rányomja a bélyegét jelenlegi közérzetemre és lelkiállapotomra.Hozzáteszem,soha nem panaszkodom,a szívemet csak itt "öntöm ki".Úgy szeretem őt,ahogy jelenlegi véleményem szerint senki mást nem fogok.
Két nappal ezelőtt volt egy fura kis álmom vele.Egy épületben voltam,ami tudom,hogy a városon belül hol van,felismertem azt,a fogklinika épülete volt és én csupán a falakat láttam,berendezés nem volt benne.Hozzáteszem,hogy mindössze egyszer jártam csupán ott,akkor öcsémet kísértem el a fogászatra egy különleges napon.Akkor azért számított az a nap különlegesnek,mert öcsémmel egy napon van a születésnapunk,csak 13év különbséggel és pont azon a napon kellett elmennünk a fogklinikára,mert nagyon fájt neki a foga.A születésnapunkon voltunk ott.Amikor ott várakoztunk már egy ideje,egyszer csak betoppant az ajtón az említett életem szerelme,ő akinek a hatására éreztem,hogy a szívem hevesen kezd verni és a vér egy része megindul az arcom felé.Felfokozott lelkiállapotba kerültem és cikázni kezdtek a gondolataim,hogy "de örülök,hogy itt van","hova várakozik?","meddig lesz itt?","odajön-e hozzám?",mond-e valamit?".Szép lassan odaközelített hozzám,rám mosolygott és köszönt,de nem jött oda,mert öcsémmel voltam.
Nekem úgy kalapált a szívem,hogy majd kiugrott a helyéről.Érzések hada kavargott bennem,mint fedő alatt a gőz.Legszívesebben felugrottam volna a székről,mert nehéz volt magamba fojtani az érzéseimet.
Engem minden vele való találkozás felkavar,nem tudok rá semlegesen reagálni.Még karácsonykor is írt nekem,hogy nagyon hiányzok neki,illetve az év elején még próbált hívogatni,de én nem vettem fel,mert úgy gondoltam,nem tudnám elutasítani,illetve nemet mondani neki és így próbáltam elutasítani a kontaktust vele,hogy így majd könnyebb lesz túllennem rajta.Nem az én hibámból kellett ezt a döntést választanom,de ő nem határozta el magát,nekem pedig egy életreszóló,biztos társ kell,akire minden esetben számíthatok és nem csak ekkor és akkor látom,hanem engem választ és velem osztja meg életének eseményeit,én csupán erre vágytam.7évet így is vártam és kerültem előrébb?Sajnos nem.S bár ennek a döntésnek az értelmében a szívem bizonyos értelemben megszakadt,szeretnék továbblépni és újra érezni a napfény átható erejét.
Jelenleg igyekszem magam minden lehetségessel lefoglalni,amivel csak lehet,hogy ne legyen időm emlékezni és morfondírozgatni.De ha biciklire szállok,sok olyan pillanat jut az eszembe,amire bizony elérzékenyülök.Ha megszámolnám egy adott nap,hogy mennyi gondolat fordul meg a fejemben minden egyes pillanatban,az eredményen szerintem én is meglepődnék.
Szóval azzal az épülettel álmodtam,hozzáteszem,pár napja jutott eszembe ez az eset,amikor még az öcsémmel ott jártam.Álmomban az épület ki volt ürítve,bútorok és berendezések nélkül,de pár sétált arra,csak ők voltak bent és azt láttam,hogy ő,az életem nagy szerelme(a továbbiakban csak Ő-ként fogom említeni) éppen az épülettel kapcsolatosan megállapodást köt valakivel,megállapodnak,hogy övé lesz az épület.Én csak néztem őt fájdalmasan nehéz szívvel,mert valamiért úgy éreztem,hogy "miért mennél oda,nem fog téged komolyan venni".Néztem őt és örömöm telt benne,fájdalmas örömöm.
Amikor bent dolgozok,munka közben is eszembe szokott jutni és mindig attól tartok,hogy egyszer csak bejön az áruházba,meglátom és megtöri az ellenállásomat.
Egyébként sem túl egyszerű ez az időszak most számomra,mert a munkahelyen kevesen vagyunk temérdek munkára és nagy forgalomra és így sem keresünk valami sokat.A pozitív életszemlélet és a munkám iránti szeretet ilyenkor hajlamos tovaszállni az irdatlan lelki súlyok mázsás súlya alatt,de folyamatosan dolgozom rajta,hogy az egyensúly fennmaradjon.Mindenfelől ér most nyomás,mégis igyekszek pozitív maradni.