Magamról
- Mystic sirene
- Egy olyan egyéniség vagyok,aki fontosnak tartja az őt körülvevő emberi kapcsolatokat,de ugyanakkor nyitott az új barátságok,a számomra újabb emberi sorsok megismerésére is,mert az emberi megnyilvánulások fontos szerepet játszanak az életemben,fontosnak tartom őket.Nyüzsge és életvidám leányzó vagyok,akit vonzanak a kihívások,az élet pörgős része,a pezsgés. Társaságcentrikus lény vagyok.Lehet,hogy olykor kívülről zárkózottnak tűnök,de ez azért van,mert azt avatom a bizalmamba,akiben feltétel nélkül megbízhatok.És erről előbb meg kell győzödnöm.Imádok poénkodni,viccelődni,habár most nem egy kimondottan egyszerű időszakon megyek keresztül.
2010. április 8., csütörtök
Délutánozás a góréval...(04.07.-ei történések)
A mai nap egész jóra sikeredett,bár nem érte el azt a szintet,mint tegnap.Együtt voltunk,egy műszakba "díszcsomagolva", a három legvirgoncabb embörfia a "klánunkból":Zsuzsi,Emi és én,igazi,végletekig elmetemült kis banda..Bár Zsolti nem volt ma,(mert pihenős volt)aminek nem örültem,mert szeretek vele dolgozni,de egy műszakban voltam Anikóval,aki szintén jó fej,csak túl diplomatikus és komoly,ő nehezebben oldódik fel,igaz ő ha még úgy fejezhetjük ki,friss hús a mi csapatnukban,még nem régóta van nálunk.Visszatérve a délutánozás egyéb részleteire,ma sem volt egy hű,de nagy forgalom,de ez csak az ünnep után a nagy többségnél hihetelen mennyiségben fennmaradt pluszkészleteknek köszönhető,annak,hogy még mindenki a mániákusan felvásárolt nagy dózisban felhalmozott kötözött sonkáin üldögél odahaza és még mindig azt nyírja a család ezerrel.
A mai délutános műszakot ma kivételesen a górénk vezette,ez ritka alkalom,mert Attila ritkán van délutános műszakban.De mivel ma pihenőre volt kiírva a nagy többségben szinte mindig délutános műszakot vezető Márti,a helyettes,Noémi pedig délelőttös,Hajni éjszakás volt,így az egyetlen esélyes Attila volt,aki jól kitolt magával ma,mert senkit nem írt be mára délutános műszakvezetőnek és mivel rajta kívül mindenkinek stabil beosztása volt mára,így ő maradt.Ő csinálta magának.Csa késve tudott jönni,addig a délelőttös műszakvezető,Noémi maradt tovább és tartotta a frontot.Ő du.négykor ért be a kocsijával.Mi pedig pörögtünk,mivel visszafogott és az átlagoshoz képest egy viszonylag diszkrét forgalom volt,így egyéb elfoglaltságokba és tennivalókba merültünk,mert itt mindig van mit tenni.mindenki átnézte a saját kiadott reszortjának,szárazárus területének a szavidőit.Közben persze vgyorásztunk,viccelődtünk,össze-összeröhögtünk,így volt kerek egész a műszak.Én megnyertem mára az eredetileg hétfőn esedékes húsleltárt,ami az ünnep miatt ma lett aktuális,hát nem kevés volt,amit fel kellett vennem és ki kellett szorozgatnom,nem kispályás mennyiség,de messze nem volt akkor sem olyan sok,mint a z-gy,amit tegnap kellett leltározni és azt is szintén én nyertem meg.Kellemes hangulatban telt és ez a lényeg.Most megyek,mert ideje lenni hunyni egyet,elvégre aludni is kell...
2010. április 7., szerda
Egy igazán frankó nap volt....
Ez a kép tökéltesen kifejezi azt,hogy milyen hangulatban töltöttem a tegnapi napot.
Délutánra voltam beírva dolgozni,de délelőtt otthon voltam és nővérem már délelőtt berobbant hozzám kisfiával,Zsoltikával.Renit nem hozta,mert leadta az oviba,de ő onnan hasított hozzám,mint egy eltévedt puskagolyó.Az ő szavaival élve egy kicsit akart az internethez ülni,hogy megnézhesse az e-mailjeit,amiből aztán hosszan ottülés lett a vége,amit én már előre sejtettem.Én mondjuk el voltam foglalva a kis ügyesbajos dolgaimmal és közben figyelgettem Zsoltikára is,mert nővérem ilenkor hajlamos csak a gépre figyelni,amit Zsoltika ügyesen ki is használ vagy használna.Aztán összekaptam magam,összekészültem dolgozó üzemmódra,közben nővéremék is vitorlát bontottak és békésen elvitorláztak.
Odabent a délutános műszakra egész jó bagázs gyűlt össze,láttam benne fantáziát,hogy kamatoztathatjuk a baromkodást és az ütemes pörgést egyszerre.És bizony igazam is lett!Bár annak,hogy Zsoltival leszek egy műszakban,vitathatatlanul annak örültem a legjobban,mivel mi nagyon is egy húron pendülünk,egy hullámhosszon vagyok,jól össze tudok vele dolgozni és jókat tudunk közben beszélgetni és nevetni....
A hangulat egyre oldottabb és klasszabb lett,mivel én nagyon is toppon voltam a baromkodásban,sikerült mindenkit jókedvre deríteni és kihozni belőlük a legjobbat.Tiszta olyan csapat volt,akik egyébként is könnyebben partnerek a bolondozásban:Ádám,Zsolti,Zsuzsi,a diákok is mondjuk,bár ők némi fáziskésésben voltak.Erzsike is benne volt ugyan,de ő finomabban veszi az impulzusokat,ha értitek,mire gondolok,bár biztos értitek.Így a legjobb dolgozni,ez nem vitás,így szeretem a legjobban kenni az ipart.A forgalmunk most nem volt valami egetrengető,inkább visszafogott volt és szolíd,ennek a pontos oka,hogy még mindenki majd belefullad az otthoni túlpúpozott sonka-torma-tojás-sütemény halmokba,így igencsak lüke húzás lett volna tőlük,ha ezután mégis betévednek az áruházba nagyobb bevásárlás gyanánt.Csak ilyen kis egérpiszoknyi tételek voltak elkószálgató,céltalanul lófráló vásárlókkal.De a hangulat tuti volt és olyan szinten nevettettük egymást,hogy már a könnyem majd kicsurrant,úgy éreztem,a rekeszizmaim megadják magukat.A legharsányabb én és Zsolti voltunk,de mivel egy húron pendülünk,sok mindenben hasonlítunk és mind a kettőnknek nagyon jó kedve is volt,természetes volt,hogy mi visszük a fő komédiások szerepét.Zsolti ráadásul olyan dolgokat tudott meg rólam,amikről korábban nem tudott,így teljesen lehidalt,mert ezt nem gondolta volna.Valami folytán ugyanis szóba került,hogy korábban sokat rajzoltam tájképeket,arcképeket,embereket,alakokat,nonfiguratívokat,azt még nem is tudja,hogy írogattam is,meg verseket is írtam.Ezen is éppen eléggé lehidalt,meglepődött.Meséltem neki az élet misztikus dolgai,történései,jelenségei fele irányuló érdeklődésemről is,azon is elámult.És még mennyi mindent nem tud!Pedig tegnap tényleg jó sok minden szóba került,amit korábban mi még nem vitattunk meg rólam,velem kapcsolatosan.Pedig én általában éppenhogy mások életét szeretem megismerni,mást vallatni,magamról pedig keveset árulok el és ez tényleg általános igazság nálam.Csak a számomra legközelebbi személyeknek mondok el bensőségesebb,számomra túl bizalmas történéseket,dolgokat,élményeket,infókat,benyomásokat magamról.Nála most úgy tűnt,jobban meg szeretne ismerni,mert hasonló jellemek vagyunk,hasonló érdeklődési körrel,de bennem azt találja nagyon rokonszenvesnek,hogy elég összetett személyiség vagyok.Érdekes,hogy nála önként elkezdtem valami témával kapcsolatosan magamról beszélni,pedig ez általánosan abszolút nem jellemző rám,de amint azt már írtam is,valószínűleg érzékeltem azt,hogy rokon lelkek vagyunk.Érdekes dolog ez,az ember ilyen esetben érzi,hogy megbízhat egy ilyen típusú emberben.
Délutánra voltam beírva dolgozni,de délelőtt otthon voltam és nővérem már délelőtt berobbant hozzám kisfiával,Zsoltikával.Renit nem hozta,mert leadta az oviba,de ő onnan hasított hozzám,mint egy eltévedt puskagolyó.Az ő szavaival élve egy kicsit akart az internethez ülni,hogy megnézhesse az e-mailjeit,amiből aztán hosszan ottülés lett a vége,amit én már előre sejtettem.Én mondjuk el voltam foglalva a kis ügyesbajos dolgaimmal és közben figyelgettem Zsoltikára is,mert nővérem ilenkor hajlamos csak a gépre figyelni,amit Zsoltika ügyesen ki is használ vagy használna.Aztán összekaptam magam,összekészültem dolgozó üzemmódra,közben nővéremék is vitorlát bontottak és békésen elvitorláztak.
Odabent a délutános műszakra egész jó bagázs gyűlt össze,láttam benne fantáziát,hogy kamatoztathatjuk a baromkodást és az ütemes pörgést egyszerre.És bizony igazam is lett!Bár annak,hogy Zsoltival leszek egy műszakban,vitathatatlanul annak örültem a legjobban,mivel mi nagyon is egy húron pendülünk,egy hullámhosszon vagyok,jól össze tudok vele dolgozni és jókat tudunk közben beszélgetni és nevetni....
A hangulat egyre oldottabb és klasszabb lett,mivel én nagyon is toppon voltam a baromkodásban,sikerült mindenkit jókedvre deríteni és kihozni belőlük a legjobbat.Tiszta olyan csapat volt,akik egyébként is könnyebben partnerek a bolondozásban:Ádám,Zsolti,Zsuzsi,a diákok is mondjuk,bár ők némi fáziskésésben voltak.Erzsike is benne volt ugyan,de ő finomabban veszi az impulzusokat,ha értitek,mire gondolok,bár biztos értitek.Így a legjobb dolgozni,ez nem vitás,így szeretem a legjobban kenni az ipart.A forgalmunk most nem volt valami egetrengető,inkább visszafogott volt és szolíd,ennek a pontos oka,hogy még mindenki majd belefullad az otthoni túlpúpozott sonka-torma-tojás-sütemény halmokba,így igencsak lüke húzás lett volna tőlük,ha ezután mégis betévednek az áruházba nagyobb bevásárlás gyanánt.Csak ilyen kis egérpiszoknyi tételek voltak elkószálgató,céltalanul lófráló vásárlókkal.De a hangulat tuti volt és olyan szinten nevettettük egymást,hogy már a könnyem majd kicsurrant,úgy éreztem,a rekeszizmaim megadják magukat.A legharsányabb én és Zsolti voltunk,de mivel egy húron pendülünk,sok mindenben hasonlítunk és mind a kettőnknek nagyon jó kedve is volt,természetes volt,hogy mi visszük a fő komédiások szerepét.Zsolti ráadásul olyan dolgokat tudott meg rólam,amikről korábban nem tudott,így teljesen lehidalt,mert ezt nem gondolta volna.Valami folytán ugyanis szóba került,hogy korábban sokat rajzoltam tájképeket,arcképeket,embereket,alakokat,nonfiguratívokat,azt még nem is tudja,hogy írogattam is,meg verseket is írtam.Ezen is éppen eléggé lehidalt,meglepődött.Meséltem neki az élet misztikus dolgai,történései,jelenségei fele irányuló érdeklődésemről is,azon is elámult.És még mennyi mindent nem tud!Pedig tegnap tényleg jó sok minden szóba került,amit korábban mi még nem vitattunk meg rólam,velem kapcsolatosan.Pedig én általában éppenhogy mások életét szeretem megismerni,mást vallatni,magamról pedig keveset árulok el és ez tényleg általános igazság nálam.Csak a számomra legközelebbi személyeknek mondok el bensőségesebb,számomra túl bizalmas történéseket,dolgokat,élményeket,infókat,benyomásokat magamról.Nála most úgy tűnt,jobban meg szeretne ismerni,mert hasonló jellemek vagyunk,hasonló érdeklődési körrel,de bennem azt találja nagyon rokonszenvesnek,hogy elég összetett személyiség vagyok.Érdekes,hogy nála önként elkezdtem valami témával kapcsolatosan magamról beszélni,pedig ez általánosan abszolút nem jellemző rám,de amint azt már írtam is,valószínűleg érzékeltem azt,hogy rokon lelkek vagyunk.Érdekes dolog ez,az ember ilyen esetben érzi,hogy megbízhat egy ilyen típusú emberben.
2010. április 4., vasárnap
Íme itt a tavasz,ténylegesen kiterjesztette ránk egyeduralmát és én is folytatom előző beszámolóim utáni újabb történéseimet.
Hát bizony pár nap símán"elszelelt"anélkül,hogy itt írásba foglalhattam volna,de mivel túlpörgetős egy időszak volt,ez a bizonyos "kenjed ecsém,de ezerrel" szépen kivette belőlem a szuflát és ez a "plusz tevékenység"már nem akaródzott beleférni.Szezonját éli a mi "iparágunk"és itt most nagyon beindult az üzlet-bár eddig sem volt egy semmi,gyönyörű a forgalmunk,panaszra nem lehet ok,de itt a válasz,hogy lehet ezt még tovább fokozni..Ment a Duracellnyúvasztás ezerrel és nem volt megállás:ezalatt,amíg nem írtam,végig délelőttös műszakban kentem teljes fokozaton az ipart.A hónap vége és a hozzátartozó következő hónap eleje számomra csupán azért fürdik misztikus fényben kicsit,mert az olyankor tömegesen berobbanó "kedves"vásárlóknak nem tudom-egyszerűen eszem nincs hozzá-,hogy honnan a fészkes fenéből van pont ebben a necces időszakban elegendő pénzük.Jó,a hónap vége úgy tudom,a nyugdíjasoknak kedves,mert ők akkor kapják kézhez a nyugdíjakat,az oké,de a többek?Míg a nagy többség elvileg pont ebben az időszakban van holtponton a tüsköt(vagyis a pénz nevezetű fogyóeszközt tekintve)figyelembevéve,ők oltári lazasággal és laza,nyugodt arckifejezéssel hömpölyögnek a kasszasor elé ropogós bankókkal megpakolva.Számomra igazi nagy talányok,de elkönyveltem,hogy a fiatalok nagy többségben(főleg a vidékiek) az ősöktől kapják a hozzájárulást,mert nagy naívan azt hiszik,hogy csimotájuk ennivalóra költi,amit aztán az a bizonyos lurkó inkább esztelen dolgokra ver el,erről megbizonyosodhatunk a "bulis napok"estéin,amikor minha nem is ő,hanem egy ikertestvére kászálódna be az áruházra,rá sem lehet ismerni az éppen aktuális "példányra"...
De visszakanyarodván az elszelelt napok történéseire azért hozzá kell tennem,hogy ezen napok egész jól teltek,a mérleg összességében pozitív volt.A tegnapi napra azért még visszatérnék,mert szerintem említésre méltó és a maga nemében különleges is volt.
Ugyancsak kora hajnalban pattantam a paripámra(a bicaj pajtira)és beizzítottam a bennem még csak pislákolgató adrenalint,a kávé ugyanis még akkor kezdte fűtögetni a belső kis központi kazánomat. Örömmel vettem az irányt az áruház felé,mert a számomra legkedvesebb melóstársammal voltam beosztva egy műszakba,mostanában ugyanis keveset melóztunk együtt és ha gy műszakban vagyunk,jól el lehet vele menet közben hülyéskedni,jókat baromkodunk.
Sietve tekertem és átöltözve gyorsan megigazítottam és feltűztem a hajam,majd uzsgyi,ki az öltöző ajtaján,irány az étkező,ahol már ott ült a szemben lévő,ablak felöli széken Zs. és volt forró kávé.Ha ő délelőttre jön,mindig hamarabb érkezik valamivel és ahogy bezuttyan az emeletre,már dob is fel egy kávét.Szóval ott várt ő és a kávé.Elkezdtünk dumcsizni és kiderült az is,hogy ő 12órázik aznap,hát sajnáltam,mert nálunk egy olyan műszakot lehúzni egyenesen szadizmusnak minősül.
Lementünk a szokásos műszakkezdésre,a reszortok kiosztására és mindenki be lett osztva,én is utamat vettem a z-gy felé,mert én oda voltam beosztva.Ezt nemsokára folytatom,de most van egy kis dolgom...
Szóval ott folytatnám a nap korán induló pörgő kis történéseit,hogy belezuttyantunk az ünnep,azaz húsvét előtti vad megmozdulások és bevásárlórohamok nagy napjába.Én a z-gy-öt kaptam,ami egyébként is egy felelősségteljes reszort,de most főleg nem volt kutya.Mindent vittek,ami z-gy-csel,sonkával,tormával,majonézes tormával vagy a hozzá tartozó leöblítökkel,mint pl.borovicska,söröcske vagy egyéb keményebb italocska volt kapcsolatos.Az emberek többsége olyan túlkészletet halmozott fel az otthonában,hogy védelemként barikádnak is használhatta volna a locsolkodók elleni fedezékként...
Főnököm a drága ezen a napon többször segített nekem,még csodálkoztam is rajta,mert általában véve az esetek többségében nem igazában jellemző rá.Olyan hangulata lett volna?Lehet.Bár látta,hogy ezerrel kenem az ipart és ő maga kérdezett rá,hogy "szükséged van-e segítségre,segthetek-e?",mire én azt böktem ki,hogy "ahogy látod A.,ha ráérsz,de azért jól jönne"...
Ő pedig ott termett és a továbbiakban többször is besegített,sőt amikor felmentem enni,akkor hogy úgy mondjam,tartotta helyettem a frontot.
Vigyorászott,láthatóan jó kedve volt,menet közben jókat nevettünk(mert komolytalankodni is kell ám)és amikor Zs. feltűnt a közelemben és váltottunk egy pár szót,A. mindig kiadott neki valami feladatot,amivel továbbhessegette.Ez annyira nem tetszett,mert szeretek a Zs-vel pörögni és baromkodni,mert ő erre tökéletesen alkalmas példány..Akkor is találtam mindig valami hathatós indokot,hogy Zs.-nél kössek ki,mert én tudok ám rafinált lenni,ha akarok...
Nagy forgalom volt irdatlan mennyiségű vásárlóval,szép forgalmunk is volt.A hangulat is elég jóra sikeredett,jó banda volt beosztva.
Hát bizony pár nap símán"elszelelt"anélkül,hogy itt írásba foglalhattam volna,de mivel túlpörgetős egy időszak volt,ez a bizonyos "kenjed ecsém,de ezerrel" szépen kivette belőlem a szuflát és ez a "plusz tevékenység"már nem akaródzott beleférni.Szezonját éli a mi "iparágunk"és itt most nagyon beindult az üzlet-bár eddig sem volt egy semmi,gyönyörű a forgalmunk,panaszra nem lehet ok,de itt a válasz,hogy lehet ezt még tovább fokozni..Ment a Duracellnyúvasztás ezerrel és nem volt megállás:ezalatt,amíg nem írtam,végig délelőttös műszakban kentem teljes fokozaton az ipart.A hónap vége és a hozzátartozó következő hónap eleje számomra csupán azért fürdik misztikus fényben kicsit,mert az olyankor tömegesen berobbanó "kedves"vásárlóknak nem tudom-egyszerűen eszem nincs hozzá-,hogy honnan a fészkes fenéből van pont ebben a necces időszakban elegendő pénzük.Jó,a hónap vége úgy tudom,a nyugdíjasoknak kedves,mert ők akkor kapják kézhez a nyugdíjakat,az oké,de a többek?Míg a nagy többség elvileg pont ebben az időszakban van holtponton a tüsköt(vagyis a pénz nevezetű fogyóeszközt tekintve)figyelembevéve,ők oltári lazasággal és laza,nyugodt arckifejezéssel hömpölyögnek a kasszasor elé ropogós bankókkal megpakolva.Számomra igazi nagy talányok,de elkönyveltem,hogy a fiatalok nagy többségben(főleg a vidékiek) az ősöktől kapják a hozzájárulást,mert nagy naívan azt hiszik,hogy csimotájuk ennivalóra költi,amit aztán az a bizonyos lurkó inkább esztelen dolgokra ver el,erről megbizonyosodhatunk a "bulis napok"estéin,amikor minha nem is ő,hanem egy ikertestvére kászálódna be az áruházra,rá sem lehet ismerni az éppen aktuális "példányra"...
De visszakanyarodván az elszelelt napok történéseire azért hozzá kell tennem,hogy ezen napok egész jól teltek,a mérleg összességében pozitív volt.A tegnapi napra azért még visszatérnék,mert szerintem említésre méltó és a maga nemében különleges is volt.
Ugyancsak kora hajnalban pattantam a paripámra(a bicaj pajtira)és beizzítottam a bennem még csak pislákolgató adrenalint,a kávé ugyanis még akkor kezdte fűtögetni a belső kis központi kazánomat. Örömmel vettem az irányt az áruház felé,mert a számomra legkedvesebb melóstársammal voltam beosztva egy műszakba,mostanában ugyanis keveset melóztunk együtt és ha gy műszakban vagyunk,jól el lehet vele menet közben hülyéskedni,jókat baromkodunk.
Sietve tekertem és átöltözve gyorsan megigazítottam és feltűztem a hajam,majd uzsgyi,ki az öltöző ajtaján,irány az étkező,ahol már ott ült a szemben lévő,ablak felöli széken Zs. és volt forró kávé.Ha ő délelőttre jön,mindig hamarabb érkezik valamivel és ahogy bezuttyan az emeletre,már dob is fel egy kávét.Szóval ott várt ő és a kávé.Elkezdtünk dumcsizni és kiderült az is,hogy ő 12órázik aznap,hát sajnáltam,mert nálunk egy olyan műszakot lehúzni egyenesen szadizmusnak minősül.
Lementünk a szokásos műszakkezdésre,a reszortok kiosztására és mindenki be lett osztva,én is utamat vettem a z-gy felé,mert én oda voltam beosztva.Ezt nemsokára folytatom,de most van egy kis dolgom...
Szóval ott folytatnám a nap korán induló pörgő kis történéseit,hogy belezuttyantunk az ünnep,azaz húsvét előtti vad megmozdulások és bevásárlórohamok nagy napjába.Én a z-gy-öt kaptam,ami egyébként is egy felelősségteljes reszort,de most főleg nem volt kutya.Mindent vittek,ami z-gy-csel,sonkával,tormával,majonézes tormával vagy a hozzá tartozó leöblítökkel,mint pl.borovicska,söröcske vagy egyéb keményebb italocska volt kapcsolatos.Az emberek többsége olyan túlkészletet halmozott fel az otthonában,hogy védelemként barikádnak is használhatta volna a locsolkodók elleni fedezékként...
Főnököm a drága ezen a napon többször segített nekem,még csodálkoztam is rajta,mert általában véve az esetek többségében nem igazában jellemző rá.Olyan hangulata lett volna?Lehet.Bár látta,hogy ezerrel kenem az ipart és ő maga kérdezett rá,hogy "szükséged van-e segítségre,segthetek-e?",mire én azt böktem ki,hogy "ahogy látod A.,ha ráérsz,de azért jól jönne"...
Ő pedig ott termett és a továbbiakban többször is besegített,sőt amikor felmentem enni,akkor hogy úgy mondjam,tartotta helyettem a frontot.
Vigyorászott,láthatóan jó kedve volt,menet közben jókat nevettünk(mert komolytalankodni is kell ám)és amikor Zs. feltűnt a közelemben és váltottunk egy pár szót,A. mindig kiadott neki valami feladatot,amivel továbbhessegette.Ez annyira nem tetszett,mert szeretek a Zs-vel pörögni és baromkodni,mert ő erre tökéletesen alkalmas példány..Akkor is találtam mindig valami hathatós indokot,hogy Zs.-nél kössek ki,mert én tudok ám rafinált lenni,ha akarok...
Nagy forgalom volt irdatlan mennyiségű vásárlóval,szép forgalmunk is volt.A hangulat is elég jóra sikeredett,jó banda volt beosztva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)