Délutánra voltam beírva dolgozni,de délelőtt otthon voltam és nővérem már délelőtt berobbant hozzám kisfiával,Zsoltikával.Renit nem hozta,mert leadta az oviba,de ő onnan hasított hozzám,mint egy eltévedt puskagolyó.Az ő szavaival élve egy kicsit akart az internethez ülni,hogy megnézhesse az e-mailjeit,amiből aztán hosszan ottülés lett a vége,amit én már előre sejtettem.Én mondjuk el voltam foglalva a kis ügyesbajos dolgaimmal és közben figyelgettem Zsoltikára is,mert nővérem ilenkor hajlamos csak a gépre figyelni,amit Zsoltika ügyesen ki is használ vagy használna.Aztán összekaptam magam,összekészültem dolgozó üzemmódra,közben nővéremék is vitorlát bontottak és békésen elvitorláztak.
Odabent a délutános műszakra egész jó bagázs gyűlt össze,láttam benne fantáziát,hogy kamatoztathatjuk a baromkodást és az ütemes pörgést egyszerre.És bizony igazam is lett!Bár annak,hogy Zsoltival leszek egy műszakban,vitathatatlanul annak örültem a legjobban,mivel mi nagyon is egy húron pendülünk,egy hullámhosszon vagyok,jól össze tudok vele dolgozni és jókat tudunk közben beszélgetni és nevetni....
A hangulat egyre oldottabb és klasszabb lett,mivel én nagyon is toppon voltam a baromkodásban,sikerült mindenkit jókedvre deríteni és kihozni belőlük a legjobbat.Tiszta olyan csapat volt,akik egyébként is könnyebben partnerek a bolondozásban:Ádám,Zsolti,Zsuzsi,a diákok is mondjuk,bár ők némi fáziskésésben voltak.Erzsike is benne volt ugyan,de ő finomabban veszi az impulzusokat,ha értitek,mire gondolok,bár biztos értitek.Így a legjobb dolgozni,ez nem vitás,így szeretem a legjobban kenni az ipart.A forgalmunk most nem volt valami egetrengető,inkább visszafogott volt és szolíd,ennek a pontos oka,hogy még mindenki majd belefullad az otthoni túlpúpozott sonka-torma-tojás-sütemény halmokba,így igencsak lüke húzás lett volna tőlük,ha ezután mégis betévednek az áruházba nagyobb bevásárlás gyanánt.Csak ilyen kis egérpiszoknyi tételek voltak elkószálgató,céltalanul lófráló vásárlókkal.De a hangulat tuti volt és olyan szinten nevettettük egymást,hogy már a könnyem majd kicsurrant,úgy éreztem,a rekeszizmaim megadják magukat.A legharsányabb én és Zsolti voltunk,de mivel egy húron pendülünk,sok mindenben hasonlítunk és mind a kettőnknek nagyon jó kedve is volt,természetes volt,hogy mi visszük a fő komédiások szerepét.Zsolti ráadásul olyan dolgokat tudott meg rólam,amikről korábban nem tudott,így teljesen lehidalt,mert ezt nem gondolta volna.Valami folytán ugyanis szóba került,hogy korábban sokat rajzoltam tájképeket,arcképeket,embereket,alakokat,nonfiguratívokat,azt még nem is tudja,hogy írogattam is,meg verseket is írtam.Ezen is éppen eléggé lehidalt,meglepődött.Meséltem neki az élet misztikus dolgai,történései,jelenségei fele irányuló érdeklődésemről is,azon is elámult.És még mennyi mindent nem tud!Pedig tegnap tényleg jó sok minden szóba került,amit korábban mi még nem vitattunk meg rólam,velem kapcsolatosan.Pedig én általában éppenhogy mások életét szeretem megismerni,mást vallatni,magamról pedig keveset árulok el és ez tényleg általános igazság nálam.Csak a számomra legközelebbi személyeknek mondok el bensőségesebb,számomra túl bizalmas történéseket,dolgokat,élményeket,infókat,benyomásokat magamról.Nála most úgy tűnt,jobban meg szeretne ismerni,mert hasonló jellemek vagyunk,hasonló érdeklődési körrel,de bennem azt találja nagyon rokonszenvesnek,hogy elég összetett személyiség vagyok.Érdekes,hogy nála önként elkezdtem valami témával kapcsolatosan magamról beszélni,pedig ez általánosan abszolút nem jellemző rám,de amint azt már írtam is,valószínűleg érzékeltem azt,hogy rokon lelkek vagyunk.Érdekes dolog ez,az ember ilyen esetben érzi,hogy megbízhat egy ilyen típusú emberben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése