Főnix elvesztését követően írtam

 

Főnix,a legdrágább és számomra legfontosabb nimfám emlékére íródott az alábbi írás,aki sajnos 2011.06.13.-án 15.15perckor örökre eltávozott az élők sorából.
Pici,mindig olyannyira szerető és ragaszkodó kis szíve minden szeretetét jelenítem meg és az idők végezetéig emléke a szívemben él.Soha nem felejtem,ahogy hozzám és kis társához ragaszkodott,halálával a lelkem egy darabját is magával vitte.
Mintha ő mondaná,a kis drága:
Ne sírj, mert szeretsz engem
A halál nem jelent semmit
Csak átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves.... ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem....

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelkem megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indultam nem földi útakon,
Egy lett közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL:egyszer találkozunk!