Ami a legfontosabb dolog az életben

A mindennapok kusza és olykor átbogozhatatlannak tűnő forgatagában sokszor nem vesszük észre,hogy a legfontosabb az lenne számunkra,hogy a bennünket körülvevő és a mi szívünket-lelkünket "beágazó"szeretetetszálakat ápoljuk és azt a szeretet,amit ránksugároznak a környezetünkből,azt feltétlenül visszasugározzuk.Ez kellene,hogy legyen minden megkezdett nap mottója,mert a munka,a tennivalók,a kötelességek magas falakat kezdenek felhúzni a bármilyennemű kapcsolataink közé ezáltal,hogy a tennivalóba könyékig beleássuk magunkat...
Én is mit veszek észre?Hogy ezerrel kenem az ipart,bár az igaz,hogy valóban egy nyüzsge és dinamikus típus vagyok,aki nem nagyon ül meg egyhelyben sokáig.Hogy ez előnyömre válik-e,az majd kiderül a továbbiakban.
De hogy még a tengernyi történéssel is lépést tudjak tartani,ahhoz már kétség sem férhet,hogy abszolút nem egyszerű feladat.
Végre három műszakból visszaugrottunk két műszakos munkarendbe,bár ez elsősorban a lakók érdeme,akik kellőképpen megfelelő arányban és kellő határozottsággal (immár több ízben)felszólaltak a főleg harmadik műszakban előforduló botrányosan viselkedő és az áruház területe körül hangoskodó,szemetelő és bandázó fiatalok ellen.Teljesen igazuk volt,mert elég botrányosan tudtak viselkedni és erre nem mentség,hogy ezt az alkohol hozta ki belőlük,jelentős hányaduk anélkül is modortalan és udvariatlan tud lenni.Bár mivel hozzászokunk ehhez a műszakhoz is,elég furcsa volt újra este tízkor bezárni,mint rég,de egyáltalán nem bánom,hogy így történt.
Az éj leple alatt mindig megjelentek különleges állatfajok,olyanok,amiket jobb esetben csak állatkertben lát az ember elkülönített ketrecben,rosszabb esetben pedig szabadon kószálgat nálunk...
Némi változtatással is együtt járt a folyamat.Az eddig mindenhol nonstop nyitvatartással "körbecsomagolt" kirakatot fiatal és viszonylag deroratív fickók népesítették be és serényen szedték le az eredeti kiragasztást,hogy feltehessék a kétműszakos nyitvatartást.Mi odabentről nem sokat láttunk az egészből,csupán mikor elviharzottunk a raktár mellett és ott a kinyitott ajtón át,ami a kirakatba vezetett,láttál néhány fiatal fickóhoz tartozó futóművet,azaz lábat láttunk..
Bizonyos szintű kellemetlen érzést hagy bennem,hogy a másik áruház műszakvezetőt kért tőlünk,így egyik műszakvezetőnktől meg kellett válnuk és ezúttal D.R-re esett a választás,aminek nem különösebben örültem,mert ő egy igazán korrekt,abszolút dinamikus,határozott és igazságos m.vezető volt,erre a hülye R áruház nem elorozza tőlünk??Piszok disznók,fogjanak maguknak,ne tőlünk vegyenek el!Mégis elvitték,ő sem nagyon örült neki,sőt egyáltalán nem örült neki.Az eredeti kérés szerint górénknak,H.A.-nak kellett egy m.vezetőt választani,akit átküld.Bár nekem lett volna más tippem,kit küldjön,de persze nem azt küldte,de az élet nem lehet és nem is lesz mindig igazságos..
P.T. pedig felmondott,mert ő volt az egyetlen olyan férfi alkalmazott ezen a Föld nevű bolygón,aki a világ legjelentéktelenebb dolgán is úgy tudott puffogni,mint egy parlagi vipera.Valamint ahhoz képest,hogy (állítólag)békés és harmónikus párkapcsolatban van,szinte minden kolegnőjének intenzíven és félreérthetetlenül konkétan udvarolt.Abszolút nem bánom,hogy elmegy,pont ezek miatt.Ő mindig szerette sztárolni magát,de persze minden váltótársa ezért nem jó,azért nem jó,mást sem hallottam.Ráadásul fiú léttére eszméltlenül sokat képes beszélni és csupa csacskaságot,amire kár pazarolni a tüdőjéből kiáramló oxigént...