Némi hallgatás után "megtört a csend"..

Valamikor bölcsebb hallgatni,s most bizony én is így láttam jobbnak,bár a lelkem mélyén hiányzott az írás varázsa,ez a bűvös kitárulkozás a világ felé,amely a maga nemében bizonyos mértékben olyan,mintha a mély és titokzatos esti homály után mintha  az élet pirkadata által lassan kirajzolódnának a körvonalaim és egyszerre csak "életre kelnék"...Mindez itt a sorok által történik.Akár egy bennünket körbelengő angyali varázslat,amely eszközt ad az ember kezébe,hogy minden arra méltó embert meg tudjon becsülni és egyedül emberi értékét látni benne.Hogy élnek-e vele,az csakis egyedül rajtuk/rajtunk múlik.
Egyébként is egy piszokul elanyagiasodott világban élünk,ahol szinte már mindennek pénzben kifejezhető értéke van,kapaszkodjatok meg,Kínában a levegőnek is,mert külön "oxigénbárokat"üzemeltetnek ott,hogy a szmoggal erősen szennyezett,túlnépesedett kínai városok és települések -némi ellemérték fejében természetesen-felfrissülhessenek egy kicsit.
A kínaiak egyébként is javarészt jó üzletemberek vagy legalábbis van érzékük hozzá és benne van a vérükben,mert manapság ha elmegy az emberfia egy-egy forgalmasabb városban,nem fordulhat ott meg anélkül,hogy nem látna egy kínais gyorsétkezdét,egy piacot,amin kínaiak árusítanak vagy egy ruha-cipőboltot,amit kínaiak vezetnek.De mi vezeti őket,hogy elhagyják az otthonukat és egy ilyen távoli kis országba vitorlázzanak,mint a miénk?Ez igencsak olyan kérdés,amire csak ők tudják a választ.De azt hallottam,hogy állítólag a kínaiak mindig hazamennek meghallni,ha érzik,hogy közel a vég,hazautaznak.
De most ennyit a kínaiakról,evezzünk vissza hazai vizekre...
Az utóbbi időben,amíg nem írtam,rém sok dolog történt,ezt csak dióhéjban fogom elmazsolászgatni,mert különben itt öregednék meg a gép mellett és mire felállnék innen,már mehetnék is kapásból a nyugdíj-intézetbe..:-)
Igen,a humorom mostanság sem hagyott cserben,bár kemény ez az időszak,nem puhányoknak való.De mindig abból indulok ki,ha egy újabb nehéz helyzet előtt állok,hogy mennyivel keményebb életük volt a nőknek a 18.században,.Jóformán semmihez nem volt joguk,a parasztlányok állandóan éheztek,állandó adókkal súlytották őket,semmi kikapcsolódásuk nem volt,csak tehenet,meg jószágot őriztek,segítettek otthon,hamar beálltak dolgozni,mert a szükség ezt kívánta.Sőt ha úgy hozta a helyzet,még harcolnia is kellett-kőkemény,acélos nők lehettek,hiszen ennyi kemény elvárás biztos megedzette őket.Nem volt diszkó,meg ide megyek-oda megyek,elflangálgatok,szinte csak kötelesség és mégis eléldegéltek így.Manapság mi van?Csak szét kell nézni,miközben az emberfia baktat valahol és mindig moderizálatlan,modortalan,elkanászodott,fiatal kis "csípásokkal"taálkozik össze,akiknek csak ünnepnapokon vagy "puncsoláskor"jut eszükbe köszönni.Nem tudnak semmi értékeset és maradandót csinálni.És a nagy többségük úgy hazudik,mintha külön tantárgyként tanulta volna.Így aztán anyuci-apuci azt gondolják távol tartózkodó lurkójukról,hogy minden a legnagyobb  rendben van,közben pedig ő botrányosan viselkedik,megkereszteli vizeletével a nagykaput,társaival,a haverokkal szemetelnek,csúnyán beszélnek,másokba belekötnek,cigiznek és úgy isznak,mint az apjuk.