Amikor csak úgy repkednek a gondolatok és szárnyalnak az eszmék...

Jó forradalmár lenne belőlem,mert rendszerint harcba szállok az elképzeléseim megvalósításááért, s ez szinte már védjeggyé vált a nevem alatt.De ilyen esetben,mint a mostani időszak,még a kis rendíthetetlen,konok természetem ellenére sem könnyedén rágom át magam a kacifántos megoldanivalóimon,megválaszolatlan kérdéseimen,márpedig ha nem muszáj,nem nagyon szeretek le nem fixált,el nem végzett küldetést hagyni magam mögött.
Zsolti persze megint fel-fel tűnt egyes munkanapjaimon az áruházban töltött idő alatt,amikor ő is jött dolgozoni vagy éppen már dolgozott,bár nem sokat melóztunk most együtt,de amikor mégis,akkor hatásos,vidám,szívmelengető csevelyeket lejtettünk,abszolút egy hullámhosszon voltunk és az a nézés és intenzív érdeklődés nem kiejezetten egy munkatársi általános eszmecserének tűnt,amit ő tanúsított felém.Amikor meglátott feltűnni bent az áruházban,rendszerint azonnal odaszivárgott hozzám és máris egy rostos dumálás kellős közepén találtuk magunkat.Kissé meglep,amennyit rólam (hozzáteszem,mindezt tőlem:-))kérdez,ügyesen,következetesen vezet rá más témából kiindulva egy-egy rám irányuló kérdésre és ugyan ritkán lehet engem zavarba hozni,de ha valaki,aki szimpatikus és célkeresztbe vesz a kérdéseivel,akkor bizony zavarba lehet hozni.Nem az a kimondott típus vagyok,aki a mennyek magasságában szereti feltüntetni magát,távol áll tőlem minden fajta egoista megnyilvánulás.Egyszerű vagyok,mégis hihetetlenül összetett személyiség,akinek ez a tényező nem könnyíti meg a dolgát,a mindennapjait.Szeretek segíteni másoknak,ha módom és lehetőségem adódik rá,de meg kell bizonyosodnom róla,hogy az illető nemes szándékú és tiszta szívű,akire lehet számítani,tehát emberi értékei fognak nekem számítani,nem más.
Zsoltit most sajnáltam,a szívem kissé megrogyott a teher súlya alatt,mert értékelés volt az áruházban.Ez annyit jelent,hogy mindenki kap egy bizonyos értékelést,ami éves szinten történik és jellemzi az egyén egy évre levetített teljesítményét.Tudvalevő,hogy Zsolti is kapott értékelést,de úgy gondolom,nem volt jogos az,amit kapott,mert jobbat érdemelt volna.De mivel az eszem nem szalmabálával van kitömve,nagyon is tudtam következtetni,hogy mire ment ki a játék.A pihent eszű Tamásnak adtak most jobb értékelést,mert tavaly ő kapott rosszat(hozzzáteszem,ő meg is érdemli,most is ő érdemelte volna a rosszabb értékelést,a töklámpája) és tarthattak attól,hogy ha most is rossz értékelést kap,esetleg vitorlát bont,márpedig áruátvevőt,főleg egy gyakorlott áruátvevőt nem könnyen találnának.Bár ha Tamás vitorlát akarna bontani,én egy percig tartanám vissza,ez nem bunkóság a részemről,csupán szókimondás,mert ezen nincs mit szépíteni.Nem igazán jön be nekem az ő önfényező stílusa és a mások felé irányuló morgolódása,holott ő maga elég felületes és nem hajtja agyon magát.Zsolti megérdemelte volna a jó értékelést,ehelyett egy nem igazán jót kapott,ezt igazságtalannak tartom,mert tudom,hogy dolgozik,nem hiába dolgozunk együtt már lassan négy éve.Láttam,hogy megbántódott rajta,meg is értem és bár nem reklámoztam neki,de nekem legalább olyan rosszul esett,mint neki,mert a szívemen viseltem a dolgot.
Zsolti már túl van ezen az értékelés okozta kellemetlen érzésen és jókat beszélünk,bár most csak váltáskor taálkoztunk,de ő akkor is odajött és beszélgettünk egy sort.
Ma is összefutottunk,ő délutánra jött,én délelőttös voltam és váltás előtt beszélgettünk egyet,bár én tüsténkedtem közben,mert volt tennivaló bőven.A vevők,akár a sivatagról betévedt vérszomjas hiénák vágódtak be az áruházba,mindegyik természetesen a saját kis speciális elvárásával  és elképzeléseivel"felvértezve" és ha nem találták vagy nem olyan áron,amit kerestek,akkor sértődött kis óvodás módjára kivágták a durcit vagy morgolódtak,esetleg kiselőadást vagy hangos elbeszélést tartottak arról,hogy hol látták ezt a terméket olcsóbban vagy miért jobb.Szeretném egyszer azt is megérni,hogy rákérdezzenek,mielőtt elkezdik "vetíteni az esti-mesét",hogy egyáltalán kíváncsi vagyok-e rá vagy érdekel-e,mert tapintatból és udvariasságból nem ártana venniük egypár leckét.Én igyekszem mindig udvarias és minden szempontból kellemes benyomást keltő,jólnevelt munkaerő lenni,de hozzátszem,nem mindig egyszerű,mivel pont a legforgalmasabb helyen vagyunk,ez ennyiből nem túl szerencsés.
Szóval most váltáskor is jót beszélgettünk,igaz,rövid volt és tömör,de olyan kellemesen érintett ez a beszélgetés,mint amikor az ember a tikkasztó forróságban szomjasan egy palack hideg innivalóhoz jut.A kellemes meglepetés az,hogy  most a héten szerdán,csütörtökön,péteken és szombaton egy műszakban leszünk,ennek örülök.