Nem egyszerű egy olyan bejegyzésbe belekezdenem,ahol ki kellene bogoznom a bennem amúgy is kissé összekúszálódott szálakat,történéseket,amik az utóbbi időben történtek.Mintha egy baromi nagy és jól összebogozott fonalat kéne szépen feltekernem.Annyi minden történt,hogy az valami fantasztikus és amennyi minden nekem amúgy is átfut nap,mint nap a kis szürkeállományaimon,azt mind leírni eleve képtelenség lenne.Kismillió dologba belegondoltam és gondolok,amire talán egy átlagos emberfia tuti,hogy nem venné a fáradságot,de íme itt a kulcsszó:nekem viszont fontos és igenis számít.
Nem megyek túlságosan vissza a történésekben,de feltétlen megosztom azt,ami úgy gondolom,hogy fontos lehet.
A korábbi hetekben-bár nem dolgoztunk túl sokat együtt,de azalatt a viszonylag kevés együtt lerobotolt idő alatt is-eléggé,nagyon is megtaláltuk az összhangot az egyik kolegámmal,Zsoltival.Nagyon össze tudunk dolgozni,de mintha valami mást is éreznék már a levegőben mind az ő,mind az én részemről,közelítünk egy bizonyos másik oldalunkól egymás felé.A közösen lezavart leltárok még jobban összekovácsoltak bennünket.Nagyon is egy nevezőn vagyunk,elég jól megértjük egymást,de ezalatt még semmi különöset nem kell érteni,csupán folyamatos poénkodást és viszonylag a közös műszakjaink alatt gyakori összedolgozást,kellemesen eltöltött munkaidőt.Mármint azért szögeztem le,hogy nem történt semmi különösebb,hogy nem kell olyan dolgokra gondolni,amire esetleg ilyen kijelentéseknél már feltételeznének..:-)
Én óvaintem magam bármiféle irónikus megnyilvánulástól egyrészről(van egy erre beépített automatikus védekező mechanizmusom:-)) mert neki kapcsolata van,másrészről mert bizonyos bizalmatlanság lakozik bennem a férfiak irányában,ami bizony nem alaptalan.Ha garanciát éreznék a teljeskörű viszonzásra,feloldódna ez a mechanizmus és máshogy reagálnék a további megnyilvánulásaira,de egyenlőre a "biztonsági zár"bekapcsolva marad.Én viszonylag ritkán esek szerelembe,de akkor nyakig merülök az érzésben,teljesen átváltozok...Most valami megmozdult bennem és nem tudom,hogy a bábból kibontakozik-e a gyönyörű és színpompás pillangó vagy elsorvadnak,tovaszállnak az ábrándok és visszavedlek a hétköznapok közegébe.
Amit én magam tapasztaltam,az mást sugall,mint megtorpanást.Ahogy hozzám beszélt,az nem úgy tűnt,mintha csak egy egyszerű dumát lejtene valamelyik jelentéktelen koleganőjével.Egyszer tett egy érdekes megjegyzést,amikor valaki engem dícsért a kedvező tulajdonságaimmal és ő csendesen megjegyezte,hogy ő nem csak ezekért kedvel.No meg azt is,hogy amikor szóba hoztam az iszlámok által elfogadott többnejűséget, ő azzal jött,hogy neki miért nem lehet két barátnője..-ez érdekes kijelentés volt a részéről.Sok kijelentése utalt már arra,hogy mintha szívesen dobbantana a kapcsolatából,de nem mer,mert két szék közt a padra esik és attól tart,hogy egyedül marad.Hogy lehet ilyen kis gógyis..:-)Már hívtuk egy párszor sörözni a csajokkal,de a csaja rettentő féltékeny,ő pedig nem mer packázni...Ez viszont nem túl előnyös tulajdonsága,én mindig is kiharcoltam,amit akartam,igazi kis lázadó voltam,ha az elképzeléseimről volt szó.Kölcsönösen nagyon is szimpatizálunk egymással,egyik alkalommal rákérdezett,hogy "szeretsz velem leltározni"?Nem vághattam rá,hogy igen,mert nem akartam pofára esni,bekapcsolt a kis védekező mechanizmusom,no meg "lőtávolságon belül"volt az egyik koleganőm is...Így azt mondtam,hogy "hát leltározunk,megcsinálom,mert megszoktam már"..Kissé idétlenül buggyant ki belőlem és kész idiótának érztem magam ezután a suta kis kijelentésem után..No meg állandóan dícsérget,amitől én zavarba jövök,mert gyengíti a védekező mechanizmusomat..:-)Egyszó,mint száz:jól érezzük magunkat egymás társaságában,de nem tudom,hogy ki merészel-e lépni az eddigi kapcsolatából vagy marad minden az eredetiben,ezt neki kell tudnia.Annyit máris tudok,hogy most jövő héten szerdán és pénteken is együtt fogunk dolgozni.
Annyira elmerültem ebben az annyira aktuális témában,hogy majdnem figyelmen kívül hagytam azt az aprócska tényezőt,hogy amíg mások kint nyírták az adrenalint május1.-jén,én engem még előző este levert egy kegyetlen kis vírusféle,így majális napján már ritka ramatyul éreztem magam,mint akit jól megtapostak és gyenge voltam,mint a keletőből frissen kikelt naposcsirke.A közérztem egyre csak romlott és ezen a verőfényes majálisos napon indult szendevedésem egyhetes tusája.Mivel még 2.-ára pihenőre voltam kiírva,minden reményem abba fektettem,hogy majd addig szépen meggyógyulok,de mint az kiderült,a kis víruspajtikámnak más elképzelései voltak.Ő szépen kiterjesztette rám önkényuralmát,de én amilyen makacs és konok tudok lenni,fejembe vettem,hogy akkor sem megyek táppénzre,mert dolgozni akarok!Egy vacak kis vírus nem dönti el helyettem,hogy dolgozhatok vagy nem!3.-án így az eddigi legkegyetlenebb szériában mentem dolgozni,csak a bőr tartott össze,a keringés és a piszokul makacs,szívós kis akaratom.A torkom addigra,no meg légutaim bedurrantak,égett az egész,mintha egész éjjel sárkánnyá változva tüzet okádtam volna,a közérzetről ne is beszéljünk.A hangom a sajátom helyett inkább Horváth Charlie-éra hasnlított.Aznap a bicajom hátsó kereke is megadta magát,de erre már csak akkor jöttem rá,mikor indulnom kellett volna dolgoznom vele és már nem volt időm pumpálgatással szórakozni,de erőm és kitartásom sem volt hozzá.Így gyalog kellett nekivágnom,nem nagyon tetszett a dolog,főleg hazafelé-totál ki voltam merülve.Amikor Zsolti megtudta odabent,hogy beteg vagyok,mindig azt kérdezte,amikor összefutottunk,hogy jobban vagyok-e már.Kellemesen ért a megnyilvánulása..:-)
De mostmár túl vagyok a nyavalyám,amíg benne voltam szinte semmihez nem volt sem erőm,sem kedvem,még gépezni sem,százszázalékosan szendvedtem...
Most már a nyavalya legvégén vagyok,már csak az olykori orrfolyás kísér búcsúajándékaként,de remélem,hogy minél hamarabb elköszön..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése