Bár mondhatnám,hogy elnézést kérek ezért az egyébként rám nem igazán jellemző szentimentalizmusért,ami a hozzám oly közelálló jóbarát elvesztése és a mostanában néhány felvetődött sokszor nagyon is nem egyszerű élethelyzet,sziuáció folytán adódott,de az ember,ha igazán őszinte akar lenni magához és másokhoz is,az őszinte,palástolatlan,tiszta érzelmi megnyilvánulásaiért(legyen az akár pozitív avagy negatív)egyszerűen NEM KÉRHET BOCSÁNATOT,mert így egész és így teljes a történet és így adja valóban önmagát.
Szóval szeretném levázolni azt a bizonyos 22.-ei temetést,ahol búcsút örökre búcsút vettem K.E.-től.
A nap már reggeltől egyenletesen szórta sugarát és békésen sütött,de én már reggel hamarabb felkeltem,mint szoktam,direkt beállítottam a mobilt,hogy reggel hatkor ébresszen.
Amikor felkeltem,egyből vettem egy jó forró fürdőt és reménykedtem,hogy ez a kellemes érzet majd kissé elnyomja bennem a gondterhes,szomorkás érzéseket,amik a temetés kapcsán támadtak akkor bennem.De aztán rájöttem,hogy ettől véletlenül sem múlik el,hogy is gondolhattam ilyet?
Ahhoz a sratégiához álltam hozzá,hogy lefoglalom magam és akkor nem lesz időm "agyalgatni",de ez,mint az időközben kiderült,megint csak kútbavetett kísérlet volt,mert az ember mindig hagy időt arra,ami foglalkoztatja,legalábbis az esetek döntő többségében.Bármit is csináltam,a kis agyam ugyanúgy gondolt rá,az utolsó nagy búcsúra..
Aztán nekivágtam kiválasztani,mibe is menjek,de variálgatni kezdtem,mert nem akartam testhez símulós nadrágot vagy felsőt felvenni,bővebb fazonúban gondolkodtam,ami nem "öreganyás"típusú és természetesen arra is gondolnom kellett,hogy utána nem sokkal nekem iszkiri és irány a meló délutános üzemmódban.Még azt sem tudtam,meddig tart majd a szertartás,de ez nem különösebben érdekelt,ez volt a leglényegtelenebb részlet számomra,mert az volt a fontos,hogy ott lehessek.
Egyik koleganőm nagyon kedves volt,mert megkérte a párját,hogy vállalja el,hogy ő elvigyen bennünket,így ő is jött a párjával és el tudtak bennünket vinni autóval,3-an ültünk még be,a főnökünk pedig a motorjával jött el.
Amikor odaértünk,tátva maradt a szánk,mert egy hatalmas katonai busz parkolt a temető előtt,amit nem tudtunk mire vélni.Koleganőm,Sz.E. azt mondta,hogy biztos itt gyakorlatoznak.Mire én:"Nem hiszem.Pont egy temető előtt?"
Befele menvén aztán a több ismerős arcot is felfedezni véltünk a bejáratnál,a többi áruházból jöttek,ahol még E. ugyanúgy szolgált,mint nálunk.A dolog érdekessége,hogy csak a mi főnökünk tette tiszteletét,az áruházgórék közül,a többié nem,onnan csak helyettesek jelentek meg.Ennyiből főnökünknek,H.A.-nak kijár a köszönet,bár hozzá kell tenni,hogy neki is az utolsó pillanatban jutott eszébe és a pénzgyűjtést a helyettesnek,R.M-nek köszönhetjük,ő tett legtöbbet ezért az ügyért.
Várakoztunk szépen és gyülekezett a tömeg.Az igazi megdöbbenés akkor futott át rajtam,amikor egy egész zászlóalj állt meg vezényszóra velem(mivel legelől voltam)és az összegyűlt gyászoló tömeggel szemben,majd nemsokára megkezdődött a búcsúztató beszéd,amit egy magas rangú valamiféle vezérszemély mondott el.Megállt a ravatalozóval szemben,mi pedig annak az oldalánál álltunk.A vezérszemély igazi vezértiszthez méltó fejfedőben volt,fehér,gombos felső egyenruhában,fekete nadrágban,amelynek piros csík húzódott végig az oldalán és fekete cipőben.A nyaka körül lelógatva volt rajta egy lila anyag,mint egy sál,olyasmi volt,mint amikor a papok misét tartanak és a nyakukon lelógatják azt a sálfélét.Ahogy megkezdte beszédét,az egész zászlóalj velem és a tömeggel szemben állt,kivéve a legközelebbi hozzátartozókat,mert azok a ravatalozóban álltak.A beszéd egyszerű volt,mégis megható:mintha a szívemről egy lavina indult volna lefelé,éreztem,hogy kikristályosodnak a meghatódás és emlékezés cseppjei a szemeimben és nem tudom visszatartani a könnyeimet.Valamiképpen zavarónak találtam,hogy egy egész zászlóalj fiatal katonával szemben hagyjam kibontakozni a rám nehezedő érzéseket,éppen ezért az előttem elterülő füves területet bámultam,miközben tartott a beszéd.A második nagy felocsúdásom akkor következett be,amikor ez a bizonyos vezéralak sorolni kezdte E. élete során végigjárt életpályáját és kiderült,hogy ő nemcsak emberileg volt értékes,de hihetetlenül szép és hosszú katonai pályát is tudhatott maga mögött.Már 18évesen önként jelentkezett a katonaságba és onnan részletesen felsorolták,hogy mettől meddig hol teljesített szolgálatot és milyen pozícióban tette azt.A több,mint meglepő az volt számomra,hogy szinte végig vezető beosztásban volt a katonaságban,különböző veztői pozíciókat töltött be és számtalan kitüntetést,valamint pénzjutalmat tudhatott a magáénak.Döbbenetes és erről sosem beszélt,sohasem nagyzolt,egyszerű ember módjára élt..
Szóval 18évesen állt be a katonasághoz és onnan is ment nyugdíjba.Utána kezdett biztonsági őrködni az áruházainkban és nélküle,biztosan értitek,hogy mire gondolok,ha úgy fogalmazok,szegényebb lett a világ.Többször színesen megelevenedett előttem számtalan vele kapcsolatos emlék,amikor nálunk az áruházban szolgált és remegni kezdett a szám,mert vissza akartam tartani a kitörni készülő sírást.De az érzéseknek nem lehet parancsolni,többször kibuggyantak a könnyeim,amiket sietve és kissé zavartam töröltem el,mert ugye a nagy halom fiatal katona ott állt velem szemben és zavarba hozott,ugyanis nem feltétlen szeretem kimutatni vadidegeneknek az érzéseimet.Amikor kicsordultak a könnyeim,rendszerint lesütöttem a szemem és a füvet bámultam,közben pedig nem győztem csodálkozni,hogy személyében micsoda kincsnek lehettünk a birtokosai és most mit is vesztettünk el.A felesége és a gyerekei vígasztalhatatlanok voltak,mi odamentünk és kifejeztük részvétünket,valamint átadtuk a koszorún felül maradt gyűjtésből származó pénzt,7000ft-ot,hogy ezzel is segítsük a családját és lerójjuk tiszteletünket.
A biztiőrök főnöke is részt vett,valamint egy kollegája is eljött.Utána nehéz szívvel indultunk vissza a városba és nem volt egyszerű így dolgozni menni.Ketten voltunk a tőlünk megjelent emberkék közül,akik azután mentünk délutánra dolgozni.Hát nem volt egyszerű.
Ezzel szeretnék elbúcsúzni K.E.-től,valamint szívből kívánom,hogy leljen örök boldogságra Isten oltalma alatt a Mennyek Országában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése