Micsoda kettősség vette át a hatalmat felettem..Félre a rossz érzésekkel!

 Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.

Azért jellemzem kettősségként a jelenlegi helyzetem,mert túljutottam a gyász keserű érzésén,valamint sok nyugtalanító érzésen és újra érzem az engem körülvevő pozitívumokat,a lágy őszi napfényt,az apró örömöket,amikkel nap,mint nap szembetalálhatja magát bárki(ha a szíve nyitott),s most újra észreveszem őket és hálát adok értük,mert tőlük szép a világ,ez tölti meg élettel a világmindenséget,ezért vagyunk a világon.A madárcsicsergést a felkelő nap fényében,a friss,őszi levegőt,egy-egy kedves,fel-felvillanó,természetes mosolyt,a lángos messzire szálló,oly kellemes illatát,egy-egy kedves csevelyt,szót és udvarias köszönést,érdeklődést és még mondhatnám.Az ilyen "élmények"melegséggel töltik el a szívem,mert a kis dolgok is oly fontosak és ezekből kellene,hogy felépüljön a világ:csupa egyszerű,ámde nemes dolgokból,amik az emberek különféle pozitív megnyilvánulásaiból tevődnek össze.Csak egyes embereknél ez csupán feltételes módból áll.

Térjünk vissza kettősségre,ami most azért jellemez,mert ugyan visszanyertem eredeti életszemléletemet(amit a gyász beárnyékolt),de péntek óta bújkálni kezdett bennem valami,amit nem tudtam beazonosítani a meghűlés vagy nátha egyszerűnek,ámde annál hatásosabbnak mondott változatával,mert ez annál jóval kitartóbbnak bizonyult és érdekes,de nem túl kellemes tüneteket kezdett kivillantani rajtam.Ilyenkor elmorfondírozik az embörfia,hogy hogy egyszerűbb átvészelni egy ilyen kitartó nyavalyát?Ha dolgozik vagy pihen?A pihenés sem minden esetben jónak mondható,mert a hiperaktív,túlságosan nyüzsörgő egyedeknél(amilyen sajnos(?)én is vagyok)egy bizonyos idő letelte után az ilyen "speciális páciens"sürgetni kezdi a "regerenálódást",azt,hogy minél hamarabb gyári állapotba vághassa magát és sűvíthessen,mint egy eltévedt és jól felhúzott Duracell-nyuszi.

Szóval a péntek határvonalat húzott az egészségem és a hangulatom közti harmóniába és az egyik rohamosan javulni,míg a másik romlani kezdett.Még ilyet!A kedvem egész jó lett,habár kezdtem gyengének érezni magam,mint akiből kivették az elemet.A szombati nap már érezhetően "akkuhiányos"üzemmódban üzemeltem,de nem volt mese,mert lezongoráztam 2nap délelőttöt,jöhetett a p-szo,mint 2nap délután és úgy voltam vele,"nem vagyok én vajas piskótából"...De bizony szombaton a kis galád "víruspajtás" kezdett alaposan bemutatkozni és kibontakozni bennem:egyre gyengébbnek éreztem magam,akár egy keltetőből frissen kivett naposcsirke,feszített a homlokom,minha valaki satuba fogta volna és eldugult a jobb fülem elég rendesen.Ez előtti nap pedig intenzív orrfolyásom volt,nekem,aki szinte csak reklámújságokból ismeri a papírzsebkendőt.Most mindenhova papírzsepiket kellett dugdosnom,kabátzsebbe,pulcsizebbe,táskába,minden engem körülvevő zugba,hogy ha itt vagy ott elkap az orrcsörgedezés,el tudjam hárítani a problémát.

Szóval a szombat délutánt elég nehézkesen vészeltem át,ennek a nyavalyának minden lehetséges vállfaja megtalált akkor és rettentő lassan érzékeltem az idő poroszkálását pont ezért.Pedig a forgalmunk alapvetően jó volt,bár nem érte el azt az őrületi fokot,amit én nálunk általában szombat este tapasztalható zsongásnak neveznék.Kellemetlen érzés volt úgy dolgozni,hogy kevésbé hallottam bármit is,mivel a jobb fülem elég rendesen be volt dugulva,a bal is valamennyire és az éles hangok vagy hangos kiáltások érces,a fülemet sértő,kellemtlen hangként jöttek vissza.Többször beugrottam a kasszába,ahol bizonyos félelmet keltett bennem,hogy mi lesz,ha egy idő után úgy eldugul a fülem,hogy nem hallom a vásárlót,aki fizet nálam vagy mondjuk a munkatársaimat,amint beszélnek hozzám.Zavaró érzés volt,próbáltam elhessegetni,de amikor folyamatosan csak részlegesen hallasz,holott alapvetően kitűnő hallással rendelkezel,akkor bizony ott van benned alaposan a félsz..

Rendesen pörgettem magam aznap,figyelmen kívül igyekeztem hagyni minden rajtam tomboló "támadást"és teljes lángon akartam kenni az ipart,de rá kellett,hogy jöjjek,hogy az aznapi fizikai teljesítményem nem fog velem együttműködni,sőt..

Úgy éreztem magam az órák lassú teltével,hogy gyenge vagyok és erőtlen,lüktet a fejem,amihez fő tünetként társult az erőteljes füldugulás,amikor pedig felmentem kajaszünetben végre "leparkolni"egy kényelmes székre az étkezőbe és enni,lángbaborult a képem,mint akinél begyújtották a központi kazánt,éreztem,hogy ég az egész arcom,hogy szinte egy tükörtojást meg lehetne rajta sütni.A szemeim is égtek,mintha valaki észrevétlenül meggyújtotta volna és olyan érzésem támadt,mintha agyonerőltettem volna,holott ugyanannyit használtam,mint szoktam.

Amikor kajaszünet után "legyötrődtem"az emeletről az étkezőből le a lépcsőn,szembejött velem a főnököm,H.A.,akivel akkor voltunk műszakban és meglepetten jegyezte meg,hogy "Hűű,A.,te is milyen piros vagy!"Mivel egy koleganőmön hasonló dolgot tapasztalt.Mondtam neki,hogy elég szarul érzem magam,de nem akartam túlragozni a dolgot,mert nem szokásom,hogy sajnáltassam magam,inkább csak közlöm a tényeket..Akár egy híradós..:-)

Csinálgattam az egyik frissáru-reszortot,kasszáztam és mivel én szoktam leggyakrabban részleltárakat csinálni,most is megnyertem a TOP50 nevezetű leltárt,ami mellesleg 65tételből áll rendszerint,úgyhogy címeres marha volt,aki TOP50nevet adott neki.Most semmi esetre sem akartam volna leltározni,de neki kellett esni és ez olyasfajta kis szarozós munka volt,amit ilyen világraszóló nyavalya esetén végképp nem csinálna senki,még ha stukkert is szögeznek a nyakához..:-)Hát nekem kellett,bár csak a kötelességtudat vezetett előre és nem a lelkesedés,mint egyéb,normál esetekben.

A TOP50-es listában voltak olyan vegyiáruk is,amiket valamelyik pihentagyú természetesen szanaszét pakolt fel a rollkocsikra odabent a raktárban,így az egész leginkább egy tojásvadászatra hasonlított,csak a tojás szót ebben az estben átcserélhetjük vegyiáru szóra és az erdmény egy egyenletes,ámde fasza kis káosz,amibe bele kellett ásnom magam,amihaz a fentebb már említett gyatya egy közérzet miatt abszolút nem volt kedvem.Mégis derékig beleástam magam a rollkocsik tartalmába,egyenként mazsolázgattam át őket és közben volt egynéhány nem éppen angyali gondolatom affelé,aki a kocsikat ilyen összevisszaságban,mindenféle rendszer nélkül pakolta fel.Megtláltam,amiket kerestem és az egész elég gördülékenyen ment,de aztán volt olyan vegyi,amit tovább kellett hajkurásznom,mert több helyre "szórták szét":volt az egyik kasszasornál,a másiknál is,még jó hogy kijelezte a kütyü,hogy valahol még kell lennie,legalábbis a készletből látni véltem.

Szóval letudtam a részleltárt,túlverekedtem magam a zárás előtti takarítási mizérán,ami most még több fázissal járt,ugyanis a góré több mindent elvárt,mint a többi m.vezető,pusszantom is érte.

A szombati tuning után a jelenléti szerint 3pihenő következett,amibe minden reményemet belefektettem,mert úgy kalibráltam,hogy ez a 3pihenő-amit annak köszönhetem,hogy a főnököm összevonta a pihenőimet-a kúrálás jegyében telik majd.Vasárnap már ostromoltam magam Kamilla teával,amit mézzel ízesítettem,Béress cseppel tuningoltam Cvitaminnal párosítva persze,meg inhaláltam is vele+infráztam a fülemet.Eddig nem volt az a hű,de nagy változás,ami hasonlóan igaz volt a hétfőre is,amikor megint gatyául éreztem magam(pedig egyébként szívós egy természet vagyok,ezért nem értem)és igaz,hogy mivel nem kell beutaló a fülorrgégére(amit úgy tudtam meg,hogy felhívtam őket telefonon),lefixáltam egy időpontot velük a mai nap reggelére,mivel aznap már nem volt szabad időpontjuk,de ezen csöppet sem kéne meglepődnöm.Szóval mára volt lefixálva reggelre időpontom,de mivel még rosszabbul éreztem magam és nagyon kitartó volt a füldugulás is,elmentem tegnap este anyám társaságában a felnőttügyeletre.Csodák csodájára mindössze egy ember volt előttem és két csaj bent ült a váróteremben,majd intenzíven sustorogva kimentek és folytatták az egyenletes csicsrgést.Aztán kis idő elteltével kivágódott az ajtó,kijött egy "sorstárs",az egyik csaj beviharzott és félreérthetetlenül úgy tűnt,hogy ő a következő és oda is állt az ajtóba,miközben a dktornő hívta a következőt.A kis libbantyú véletlenül sem szólt volna,hogy "nyugodtan menj,mert én csak a kifele poroszkáló betegre várok,csak kísérő vagyok".Ehelyett ott állt az ajtó előtt és vártam,hogy bemenjen,neki csak fényévekkel később jutott eszébe,hogy félreálljon.Pedig tolerálhatta volna,hogy valaki nagybetegen szeretne minél hamarabb sorra kerülni.

Amikor végre bejutottam,akkor sem volt valami egyszerű.Elkérték a TAJ-kártyám és a lakcímkártyám és utána az asszisztens szépen nyomgatta a kis billentyűit,az ügyeletes doktornő csöndesen trónolt,majd végre rám kerülhetett a sor kis idő után.Megkérdezte,mik a tüneteim,megmérte a vérnyomásom,ami akkor igencsak alacsony volt,de mivel ez a nyavalya alapvetően egy ilyen közérzettel járt és mivel olyan voltam,mint egy leeresztett matrac,ezen már nem lepődtem meg.Mintha a szájába adtam volna az összes információt,amit az ambuláns kezelési lapra írt,mert szinte csak olyat írt rá,amit tőlem hallott.Belenézett ugyan a torkomba,de nem nagy lelkesedéssel,meghallgatta a hátam,véletlenül sem mondta,hogy meddig húzzam fel a felsőt,úgy kellett kitotóznom,mert legalábbannyira kommunikatív volt,mint egy ostoros egysejtű.

Minden,amit a "szájába adtam",az asszisztensének feldiktálta a papírra és míg nekem semmit nem mondott a megállapított diagnózisról,utólag kíváncsian fürkészve az ambuláns lapot,hogy milyen fenevadra lelt,ezt találtam:JOOHOHeveny orr-garatgyulladás(meghűlés)

Javasolt a Ca Sandos és a Rhinospray Plus.

Hát valamit elnézett,mert ez soha nem volt meghűlés.Ha az lett volna,akkor tudom,mert abban már egy párszor olykor volt már részem.

El is mentem melegibe kiváltani,de meg kellett csöppet variálnom,mert egészségkártyára vásároltam és a Ca Sandoz belefért ugyan,de  Rhinospray elég drágának bizonyult és már nem fért volna bele.A gyógyszerész ajánlott helyette egy helyettesítő orrsprayt és így már oké volt.

Persze  a gyógyszertárban sem ment minden símulékonyan,mert a 2-es ablakohoz vagy pénztárhoz léptem és ott várakozni kezdtem,mivel nem volt ott akkor senki.A pultok mögött átviharzott egy fekete,rövid hajú hölgyemény és az egyes pénztárnál állt meg,de rólam tudomást semn vett,azt sem mondta,hogy fáradjak át a másik kasszához.Bezzeg bejött egy "tiszes korú öreganyám"típusú viszonylag idős asszony és ő hozzálépett és hosszan és rotosan mazsolázgatni kezdett,hogy ő mit használjon a mostani vírusok ellen,meg hogy hullik a haja is.Én persze bedurrantam,mert hamarabb voltam ott,csak a másik ablaknál és amikor már több perce ott szobroztam és a hölgyemény említette a hajhullását,magamba odagondoltam,hogy "én is mindjárt megtéplek ha nem haladsz és akkor több problémád lesz a hajhullással,mint azt eddig gondoltad".Odaszóltam a fekete hajú gyógyszerész tündérvirágszálnak,aki csak vele volt elfoglalva,hogy "elnézést,de nem ráérne ez,miután engem kiszolgál?Beteg vagyok,nekem azt hiszem fontosabb lenne.És előbb itt voltam,mint a hölgy."

Mire ő:"Én ide tartozom(mutatott az egyes pénztárra).Akkor mindjárt szólok a kolegának."

Bölcs döntés,de ezt magától kellett volna kiviteleznie.Ha igazam van,igenis felszólalok.És ebben az esetben joggal mondhatom,hogy nekem volt igazam.

Most utolsó pihenőmet töltöm,amit inkább végigszendvedtem,mint pihentem.Felhívtam a háziorvosomat,mivel ez az ügyeletes okostojás azt írta a papírra,hogy holnap a Ho-t keresse fel.Amiből ma már természetesen nem lesz semmi,mert megtelt csúrig minden időpont,én meg nem fogok azzal visszaélni,hogy tegnap az ügyeleten voltam,hátha még javul valamicskét a helyzet addig.Holnap reggelre kaptam időpontot .Sz.B.-től és kértem,ogy elsőként tegyen be,mert szeretnék mihamarabb ennek a végére járni.

A jobb fülem alaposan be van durranva,azzal most szinte alig hallok,a bal az csak kicsit,de ez így elég zavaró egy olyannak,akinek egyébként kitűnő hallása van.Majd a háziorvosnál reggel kiderül,hogy ő hogyan dönt és mit javasol.Szeretném szilárdan hinni,hogy a fülem anélkül is helyrehozható,hogy felszúrnák.Ez az egyetlen,amitől félek,hogy felszúrják.

Pici kis társam persze itt nyüzsörög mindig körülöttem kisebb-nagyobb szünetekkel,aki nem más,mint Főnix,a fiúnimfám,róla még nem is írtam,pedig nagyon szeretem és a mindennapjaim szerves része.Igen,még betegen is.Csak elővigyázatos vagyok,hogy ő el ne kapja.Nagyon hálás vagyok neki,mert ő mindig törődik velem,de ez odavissza igaz.Egymás elválaszthatatlan cimbijei,világraszóló jóbarátai vagyunk.Majd írni fogok róla is.