Magamról

Saját fotó
Egy olyan egyéniség vagyok,aki fontosnak tartja az őt körülvevő emberi kapcsolatokat,de ugyanakkor nyitott az új barátságok,a számomra újabb emberi sorsok megismerésére is,mert az emberi megnyilvánulások fontos szerepet játszanak az életemben,fontosnak tartom őket.Nyüzsge és életvidám leányzó vagyok,akit vonzanak a kihívások,az élet pörgős része,a pezsgés. Társaságcentrikus lény vagyok.Lehet,hogy olykor kívülről zárkózottnak tűnök,de ez azért van,mert azt avatom a bizalmamba,akiben feltétel nélkül megbízhatok.És erről előbb meg kell győzödnöm.Imádok poénkodni,viccelődni,habár most nem egy kimondottan egyszerű időszakon megyek keresztül.

2010. október 6., szerda

Derű és orvoslás minden mennyiségben..


"Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. "

Lám-lám,tiszta érdekes,hogy a hangulatom és a közérzetem meredeken ellentmond egymásnak,legalábbis most.Amilyen kis nyüzsge szoktam lenni,most azért jóval visszafogottabb vagyok,de szendvedek is ettől,mert a lekesedésem ugyanakkora,de a hozzá rendelkezésre álló energia már bajos a jelenlegi gatya közérzet miatt.
Voltam a háziorvosnál,de kissé érdekes szituáció állt elő.Miért is menne egyszerűen?Biztos azért van ez így,mert (hál'istennek)ritkán járok orvoshoz.Én,akire nem igazán jellemző,hogy fontos időpontokat elfelejtgetnék,most mégis ebbe a hibába estem.Pedig mindig másokat szoktam szekírozni a "szitaagyú"monológommal,most azért rám is tökéletesen rámillett.Tegnap ugyanis le lett zsírozva a doki asszisztensével a ma reggeli időpont,de annyifele oszlott a figyelmem akkor,hogy valahogy nem voltam biztos,hogy 8.20-at vagy 9.20-at mondott.Ez a kétség tegnap estefele kezdett kibontakozni bennem és akkor ugyebár már hiába csörögtem volna be a rendelőbe,hogy rákérdezzek,mert már természetesen nem voltak ott.No sebaj,gondoltam,majd holnap reggel,rendelési idő előtt közvetlen már úgy is bent lesz az asszisztens gondolom-morfondíroztam magamban-és majd felhívom és megkérdem.Közben ugye a közérzetem nem túl látványosan és érezhetően javulásnak indult,de nem azzal az elsöprő,viharos gyorsasággal,amit én vártam volna..Alig érzékelhető változásról beszélek..Na de ne legyünk naívak!Mindennek idő kell-csak én piszokul sürgetném,igaz...
Szóval felhívtam annak rendjemódja szerint rendelési idő előtt nem sokkal a rendelőt,de nem óhajtották felvenni.De én makacs és kitartó lévén csörgettem még kétszer és akkor végre életjelenség jeleit véltem felfedezni a kagyló túloldalán..De egy sietős női hang volt,aki annyit magyarázott bele kategórikusan a telefonba,hogy "most nem tudjuk felvenni a telefont,nincs itt az E.,hogy felvegye,vérvétel van.."Persze én próbáltam vele gyorsan alkudozni,hogy nézze meg,hogy 8.20 vagy 9.20 az időpontom,de ő azt mondta,hogy azt nem tudja megnézni,mert az a doktor úrnál van és azt tanácsolta,amire saját kútfőből is logikusan következtetni lehetett,hogy akkor legyek itt 8.20-ra,az a biztos.Hát köszike,igazán sokat segítettél,gondoltam,ha egy órával hamarabb megyek oda és tényleg kiderül,hogy 9.20-ra szól az időpont,akkor az ő lelkén és az én "szitaagyamon"szárad..:-)
Odamentem és annak rendjemódja szerint még zajlott a vérvétel,de érkezésem után kis idővel már vége is volt,én pedig ültem akkuhiányosan beleolvadva a váróterem egyik akkor még egész kényelmesnek vélt székjébe és elpötyörésztem egy sms-t az egyik legkedvesebb koleganőmnek,akiről úgy tudtam,mától van szabin.Megírtam neki,mi van velem,mert ő még most nem értesült arról,hogy ugye "kivontam magam a forgalomból",így vígan pötyörésztem az sms-t,miközben a vérszállító pasas,meg egy másik,amelyik a mellettem lévő,kis helységben szöszmötölt valamit,kisvártatva elviharzott.Aztán szivárogni kezdtek,megjött az első beteg,de előtte még egy tőlem nem sokkal idősebb motorossisakos leányzó zúdult be valami receptekért,ő majdnem negyed órát várt.Az első beteg volt csak előttem időpontilag előjegyezvén,bemondták a neven,hogy utána én következem és így minden reményem megvolt arra,hogy minél hamarabb végezzek,ha már kivártam azt a kis üres egy órát,mert mint az menet közben kiderült,csak 9.20 volt az a8.20.Csak én ott tévedtem meg,hogy a rendelési idő legelső időpontját kértem,amikor az asszisztenssel egyeztettünk és nekem a 9.20már későnek tűnt utólag.Hát utólag kiderült,hogy a mai az vérvételes nap,így a rendelés is később kezdődik ilyenkor el.Közben váltottam egy pár szót a teremben jelen lévő "áldozatokkal",mondjuk az első beteg elég hosszan volt bent,már azt hittem,meg is műtik tán vagy feldíszítik.De nem.Saját lábán sétált ki viszonylag fürgén és mosolyogva közölte,hogy mehetek.Gondoltam:köszike,épp itt az ideje..
Bementem,a háziorvos teljes harci felszerelésben:köpeny és száj-orrfedő,gondolom,nem szeretne részesedni a sok fincsi kis vírusból,ami most munkájából kifolyólag is szinte csak úgy nyüzsög körülötte.Ő legalább figyelmes volt és érdeklődő,valamint illedelmes.Odanyomtam neki udvariasan az ügyeletről származó ambuláns lapot,mire ő áttanulmányozta,némileg el is mormogta azt úgy magában és egyből kérdezte,hogy most hogy érzem magam.
Én minden kellemetlen panaszomat megfelelő időrendi sorrendbe rakván ecsetelni kezdtem a tényállást,ő pedig kerek,kék szemeivel érdeklődőn hallgatott,majd a vizsgálóhoz hívott és egy csöppet rontott a dolgon,mert ledugott a torkomon egy pálcikát.Hozzá is fűzte,hogy tüszős vérbő a garat,látszik,hogy vírusos megbetegedésről van szó.Végre valaki,aki a képembe közli a pontos diagnózist,ez hihetetlen.Meghallgatta a hátamat is több helyen,majd visszavezényelt az asztalával szemben lévő "betegszékre" és hallgatott engem egy darabig,amikor soroltam,hogy mikkel kezeltem már,majd ő is hozzáfűzte a magáét,hogy kellene forró sóval borogatni a fülemet,meg infrázni,szedni az eddig felírt gyógyszereket,plusz ő is felírt kettőt,amit szinte mindenki ismer:az Algopirynt,valamint a Zyrtec D-t.Én azért komolyabb gyógyszerekre számítottam,de ő azt mondta,hogy az eddigi gyógyszerekkel és kezelési módokkal ennek hatásosnak kell lennie.Hát remélem is!
Kezembe nyomta a betegkártyám,a recepteket,a táppénzes papírt és minden jót kívánt,valmint abban állapodtunk meg,hogy pénteken reggel 9.45-re visszajövök hozzá és majd újra megszemléz és eldől,hogyan tovább..
Én a megállóban próbáltam hívni a górét,H.A.-t,ugyanis ugye arra kért,hogy ha végzek majd az orvosnál,hívjam fel.Én próbáltam,de éppen foglalt volt.Sebaj,gondoltam majd visszahív vagy majd én,ha a buszról leszálltam.De közben nővérem,Sz. felcsörgetett,mert majd meghalt a kíváncsiságtól,hogy "mit tettek velem"..Én csak pár fontos részletet ragadtam ki,mert a buszon csörgetett fel és nem szeretek sok idegen kíváncsi fül hallatára csacsogni,mondtam neki,hogy visszahívom,ha beszéltem a főnökkel.Amikor leszálltam és hazaértem,elmentem wc-re és már hívtam is a górét,mostmár felvette és elecseteltem neki a dolgot,hogy csüt-ig biztos táppénzen leszek,pénteken kell visszamennem,a további ott dől el.A drága orvosom azt húzta alá a táppénzes papíromon:fekvőbeteg.Bár még elég érdekesen,nem túl jól érzem magam,de mégis jókedvű vagyok,jó az étvágyam is hál'istennek és írnom kell,mert jólesik.Micsoda vírus ez,hogy nincs lázam és nem vagyok étvágytalan?Mondjuk vannak egyéb kellemetlen tünetei...
Ahogy hazajöttem,a madárkám azonnal üdvözölt és ez olyan jólesett..Szinte várt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése