Az újjászületés öröme

"Hajdanában az ilyen hatalmasság nagy-nagy aggodalommal töltött el,szörnyű félelemmel,hogy nem leszek képes elérni,hogy túlságosan kicsiny vagyok hozzá képest.De ma mag voltam és újraszülettem.Felfedeztem,hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt"sokkal-sokkal szebb.És én örökké tudok születni,ahányszor csak akarok,addig,amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz,hogy át tudjam ölelni a földet,ahonnét jövök."
                                     
Kicsit furán hangozhat,hogy egy ilyen kitartó és makacs nyavalya(1hete tart) kiheverése közben újjászületésről írok.De tényleg így érzem magam!Ahogy folyamatosan javul a közérzetem,olyan,mintha egy újjászületésen mennék keresztül..
Pedig még nem teljesen vagyok túl rajta,de már kevésbé érdekel,mostmár szeretnék más dolgokkal is foglalkozni.
Ugyebár említettem legutóbbi bejegyzésemben,hogy péntek 9.45-re van még időpontom a házidokinál.Előző nap este elég furán aludtam,amit mindennek lehet mondani,csak pihentetőnek nem.Inkább lemerített,mint feltöltött volna,mert kusza és szétágazó,zavaros álmaim voltak,olyan értelmetlen és zűrzavaros,amit az ember általában akkor álmodik,amikor a kis víruspajtik "győzelemtáncot"járnak a szervezetében.Biztos volt valamiféle "megmozdulás"odabent,mert én alapállapotban irdatlan jókat tudok aludni,kitűnő alvó vagyok.Hát ez most nem jött össze.Rosszul és keveset aludtam csüt. éjszaka és péntek hajnalban,így mikorra a készülődésre került a sor,kissé gyűrött és viseltes voltam és azon morfondíroztam,hogy ez a jobb oldali elég nagyfokú füleldugulás miért nem múlt még el.Bár lett volna egy on/off gomb a buksimon,hogy a zavaró és elagyalgattatós gondolataim beindulásakor egyszerűen kikapcsoljam azt,hogy ne zavarjanak.Egyes esetekben kifejezetten jól jönne,amikor az ember figyelmét nem kötheti le ilyesmi vagy nem vonhatja el.De sajnos nem rendelkezünk ilyen beépített ketyerével,így nekünk kell szabályozni(ha tudjuk). 
Szóval nem értettem,hogy miért nem múlt még el a fülproblémám,ami azért is gondolkodtatott el,mert még csupán egyszer volt gondom a fülemmel,mikor osztálykiránduláson anno nyitott tetőablakos buszon róttuk jó hangulat közepette a km-eket és közben csak úgy ömlött ránk a huzat.De ez akkor kit érdekelt?Engem főleg nem,mert nagyon jól elvoltunk,igaz az esemény után az én füleim és a forró só között szoros barátság köttetett néhány nap erejéig.
Most viszont már egy hete benne vagyok és kezdett idegesíteni,bár ilyenkor mindig azzal hessegettem el a gondolatot,hogy "Örülj,hogy nem kell így dolgoznod.Emlékezz rá,amikor elkezdődött,milyen kellemetlen volt így dolgozni."És valóban megkönnyebbültem némiképp,de ez a problémát még nem hárította el vagy nem tette megoldottá.
Mielőtt kilyukadtam volna a dokinál az előre egyeztetett péntek 9.45-ös megszemlézésre,vettem jegyet és egy rejtvényújságot,amiben viccek is voltak.A jegyvételnél alaposan meglepődtem,mert amikor a pénztár ablakához léptem,egy ismerős és némiképp hírhedt ábrázatot pillantottam meg,még a vér is megfagyott egy pillanatra az ereimben,éreztem,ahogy a pillanat törtrésze alatt végigjárja testemet a borzongás.Az a buszvezetőnő volt a pénztárban,akinek a fiát elítélték,mert brutálisan meggyilkolta az élettársát egy baltával és a még egyéves kort be sem töltött gyermeküket,elképesztő történet.Egy kis településen,Gyálaréten laktak és történt meg az eset.Amikor történt,a média nagyon felkapta az ügyet,mostanában  viszont egy szó nem hangzik el róla,nagy a hallgatás.Az anyját azóta nem engedik volánhoz ülni és buszt vezetni,de valahogy nem számítottam rá,hogy a pénztár mögött fogom viszont látni álmos szemekkel.És még ő sajnálta a fiát,ez persze érthető,mert az anyja,no de ilyen brutális cselekedetek után?Nekem nem lenne bőr a képemen nap mint nap emberek tömege közt dolgozni és megfordulni így,hogy tudatában lennék,hogy a fiam embereket gyilkolt.És az az elképesztő,hogy nem csak az élettársát és pici gyermekét ölte meg,hanem még jóval korábban a nagyanyját is csupán haszonszerzés céljából,az ilyen már számomra felfoghatatlan,hogy hogy volt képes 3ártalmatlan ember életét kioltani,akik ráadásul közvetlen hozzátartozói voltak,ez elképesztő!És az anyja a belváros közepén egy pénztárban "nyugodtan"dolgozik tovább,mintha mi sem történt volna,ehhez azért pofa kell!
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalareti_gyilkossag_elovettek_egy_regebbi_ugy_aktait_is/2077468/
Szeretném tudni az új fejleményeket,bár akármekkora büntetést is kap,nincs az a mértékű büntetés,ami visszahozhatná a három ártatlant az élők sorába.Ennek ellenére életfogytiglant szabnék ki rá,hogy méltóképpen szenvedhessen sok-sok éven át bezárva,mert a halálbüntetés súlya csak egy pillanatig tartana úgymond a sok hosszú évhez képest...
Muszáj volt erre kitérnem,mert ezen az anyán ki vagyok akadva,hogy védhet egy ilyen aljas cselekedetektől sem mentes gyereket és hogy tud tovább úgy élni,mintha semmi sem történt volna?
Azért megyek csak a történésekben tovább...Még menet közben elméláztam az ügy részletein,de siettem is vissza.Még otthon megreggeliztem,aztán összekaptam magam és uzsgyi a buszmegállóba.Egész jó időt fogtam ki,a levegő friss volt,így kifejezetten jólesett a séta,még ha a fülem rendetlenkedett is és a közérzetem sem volt egyszerű(a kevés és viszontagságos alvás is hozzátett)és gyengének éreztem magam.Nem kellett túl sokat várakozni,nemsoká be is állt a busz.Beágyazódtam az egyik szélső,egyes ülésbe és ügyködtem egy sort a fülhallgatóval és a mobilommal,kikapcsoltam rajta a rádiót,mert rájöttem,túl sokfele ragadnak el a gondolataim ahhoz,hogy én most a zenére figyeljek,pedig általában szeretek zenét hallgatni(persze megvan,hogy milyet).Az ülésen ülve hosszasan agyaltam hol ezen,hol azon és az egyik szakaszhoz érve ahol alaposan szét volt kapva az út és munkásokkal volt tarkítva (akik jobb esetben ide oda nyüzsörésztek lassan poroszkálva,rosszabb esetben pedig mindenfele nézelődtek vagy úgy álltak ott,mint egy nemrég kiállított szobor).
Azon a szakaszon soha nem egyszerű mostanság "átverekednie"az embernek magát,a buszoknak meg pláne.Főleg,mert amikor rá kell kanyarodnia a busznak,ahogy végigérinti  kerekei a szakasz sarkát,ott egy szélén kint éktelenkedő vízelvezető aknatetőn kell átzuttyanni és ez nem túl kellemes érzés a buszon utazóknak,mert amikor ott átmegyünk,huppanunk egyet a székünkben.Már mióta tart ez az építkezés és útfelbontás.Ha elkészül,istenbizony elejtek egy "Látjátok,csak a végére tudtatok érni"monológot..De nem állom meg szó nélkül,az biztos!
Szóval a busz elvitt a kívánt úticélhoz,a háziorvosom rendelőjéhez.
Belépvén természetesen már volt a rendelőben egy nő és két kisgyerekes anyuka.Az egyik kisgyerekes anyukával volt még egy nő,aki láthatóan elég rossz bőrben volt.Aztán szép lassan behívták az elején említett nőt,aztán az a kisgyerekes nő,aki ezután következett volna,előre engedte a másik kisgyerekes nő társaságában érkezett rossz bőrben lévő nőt,aki előbb vonakodott,hogy a kisgyerekes nő a soros,de ő dacosan kiállt az mellett,hogy előreengedi a nőt,mivel a nő láthatóan rosszul volt.A nő miután kijött,a másik kisgyerekes nővel távozott és most jött az a kisgyerekes anyuka,aki előzőleg sorra került volna.Közben befutott egy kedves,de riadt,némileg megszeppent hölgy,láthatóan még feszélyezett volt,de kis idő elteltével megkérdezte tőlem,hogy "itt nincs külön kartonozó ugye?"Mire én mondtam,hogy nincs és hogy minden ilyesmivel majd a kezelőszobából vadul kicsörtető asszisztenst kell célbavenni(csak győzze kivárni..).De aztán csak feltűnt a horizonton az asszisztens és a rendelőben időközben fegyülemlett "megírt receptre kiéhezett egyedek falkája"lepte el az asszisztens,ő pedig buzgón,ámde nem viharos sebességes lapozgatta a vényeket bizonyos ott résztvevők,vagy sorfalat állók neveit keresve.A kedves hölgy oldalra állt a "gomolygó tömeghez képest" és türelmesen kivárta a sorát,bár közben mozgolódott,nem bírt megmaradni egyhelyben.De aztán lezongorázta a receptes pácienseket az asszisztens végre és elvette a nő iratait és közölte,hogy ő fog a kisgyerekes anyuka után következni,utána pedig én,csak én az asszisztens első felsorolása szerint,mikor is felsorolta,hogy ki fog következni,én kimaradtam,mert az én nevemet és időpontomat oldalra írták és az asszisztens majdnem figyelmen kívül hagyta.Még mit nem!Ha úgy tett volna,meg is harapom..:-)
Szóval bement a kisgyerekes anyuka ugye,közben a rendelőbe beszivárgott egy helybéli idős házaspár és velem szemben foglaltak helyet.A kedves nő mellém ült le és beszélgetni kezdtünk.Vele és a szemben ülő idős házaspárral is.A kedves nővel folytatott beszélgetésből érdekes dolgok derültek ki,mégpedig,hogy ő sokáig Á.-n lakott és ugyan most már 2éve itt lakik,de Á.-ra a mai napig visszajár autóval dolgozni napi szinten az ottani óvodába,mivel nagyon megkedvelte az idők során ott megfordult gyerekeket és ők is nagyon ragaszkodnak hozzá.Olyan szép kis történet volt,én áhítattal hallgattam,de össze-összesztorizgattunk,hol ő mesélt,hol én,ami még engem is meglepett,mert magamról nem igazán szoktam mesélni,inkább másokat szeretek "gyóntatni",ez most mégis auomatikusan működött.
A kedves hölgyről kiderült,hogy epeproblémája van és egy ideje már csak diétás ételeket eszik,mert az epéje miatt nem ehet mást.Mesélte,hogy nemrég mégis hiba csúszott a számításba,mivel töltött káposzta volt ebédre és nem tudta megállni,hogy csak egy felet meg ne egyen.De aztán százszor is megbánta,mert kegyetlen epegörcsök jöttek rá és mivel egy jóideje egyre több gondja van vele,úgy határozott,hogy orvoshoz fordul.Eddig Á.-n volt a háziorvosa,de mivel 2éve itt lakik,úgy gondolta,ideje,hogy átkérje magát a helyi háziorvoshoz,azaz ide.Szimpatikus benyomást keltett bennem,barátságos volt,melegszívű és finoman érdeklődő,nem pedig tolakodóan kíváncsi.
A jó kis beszélgetés közben kiderült,hogy ismeri az unokatesómat,P.T.-t,aki a mai napig Á.-n lakik és egy olyan lányt vett el feleségül,akinek az egyik most is polgármesteri pozícióban helyet foglaló ember az apja.De ennek az apának van egy kisebb lánya is,akinek pedig a kedves hölgy fia udvarol,már hosszabb ideje együtt járnak.Hát erre végképp nem gondoltam volna!Micsoda meglepetés!És ő az unokatesómat már kis óvodáskora óta ismeri,mert már akkor is az ottani óvodában dolgozott...
Milyen kicsi a világ?Ilyenkor jön rá az ember..De véletlenül sem gondoltam volna rá,hogy egy ilyen,számomra kedves és mint az a beszélgetésből is kiderült,még ismerős hölggyel találkozom majd.Megkérdeztem a teljes nevét,ő is az enyémet és miután behívták,még beszélgettem az idős házaspárral,majd miután ő távozott,kellemes érzésekkel búcsúztunk el.
Aztán végre beszabadulhattam a rendelőbe.A háziorvos még bügyörészett valami papírokat,majd félretette,odaadtam neki a táppénzes papírt és megkérdezett,hogy most hogyan érzem magam,én pedig rostos és meglehetősen vidám beszámolót tartottam neki mindezt annak ellenére,hogy még mindig benne voltam a nyavalyában,de ez is bizonyította,hogy a hangulatomra nem tudott hatással lenni.Leszögeztem neki,hogy még fennállnak egyes tünetek és szeretném ezt még hétvégéig valamennyire,ha lehet,teljesen kikúrálni az eddig is alkalmazott kismillió módszer és egy csokornyi készítmény,gyógyszer segítségével,ha lehetséges,de hétfőtől én már újra kenni akarom az ipart.Közben még megvizsgálta a torkomat is és megállapította,hogy a torkom lényegesen szebben néz ki.Nahát,mi a fene!
A rendelőből kispurizván felhívtam a górét,hogy most jövök a háziorvostól és vasárnapig még táppénzen leszek.Mire ő:"de hétvégén dolgoztál volna?"Ezt ő úgy értette,hogy az eredeti beosztás szerint be voltam-e írva hétvégére.Mire én:"Igen,be voltam írva,hatnapoztam volna."És hozzátettem,hogy hétfőn már megyek.Mire ő ráhelyeselt,leokézta a dolgot és elköszöntünk.Én később még küldtem rá egy sms-t,hogy ha készíti a jövő havi beosztást,akkor írja be nekem majd pihenőnek a nov5.-én,mert aznap vizsgálaton veszek részt.
Hazafele menet beugrottam a csarnokba valami édes péksüteményt nézni,mert nagyon olyan ehetném volt,úgyhogy megrohamoztam a kedvenc árusbódémat,ahol egy nagy rakat csokis csiga incselkedett velem az üvegkirakat mögül,de én mégis a felső polcon lévő édes akármit választottam(mert nem tudom,mi a "polgári neve"),ami hosszúkás rúdalakú volt egyik végén csokiba mártva.Kérdeztem,hogy mivel van megtöltve,de kiderült,hogy a kedves hölgyike sem tudja.De röntgenszemekkel közelebb tartotta magához,kukkerolni kezdte és rávágta:baracklekvár és vaníliapuding.Mintha valami szkenner lett volna a szemgödreibe beépítve...

Szóval most kellemesen töltöm a napom azt leszámítva,ami a nyavalyából még örökségül rám maradt.Úgy érzem,minél jobban leszek,annél inkább újjászületek,kedvem támadt alkotni és olyan dolgokba belevágni,amiket eddig halogattam vagy nem mertem megtenni...Persze ehhez szükségem lesz a nyavalya miatt még nem teljes lángon üzemelő Enegizeremre is!