Már korábban is írtam,hogy annyira oda kellene figyelnünk egymásra,hiszen azért vagyunk a világon,hogy szeressünk,de azt fontos hozzátenni,hogy csakis azt,aki arra érdemes,aki téged magával egyenrangúnak tekint és kész az adott félért,a barátért az áldozatvállalásra is.Az igaztalan embereknek is tudni kell(ene )megbocsátani,no nekem ez a része még nem igazán működik.Elég erős az igazságérzetem és ha az igazsággal kapcsolatosan sért meg valaki,akkor nálam a legsúlyosabb cselekedetet hajtotta végre,nem tudok többé igazán bízni benne,mondhatnám úgy is,"kikerül a bizalom köréből".Szeretem,ha igazságosak velem,ezt joggal várhatja el az ember,ám amit én elvárok,azt a magam oldaláról is betartom.Olyan ez,mint a mérleghinta,egyensúlyban kell,hogy legyen.
Egyébként tiszta hihetetlen,hogy mennyi minden tud történni egyetlen nap alatt is,ha az ember egy igazán érdeklődő szempárt visel magán és igazán figyel..:-)Szeretem megfigyelni a környezetem,a benne megforduló embereket,kitalálni,hogy milyen lehet a sorsuk,az életük,a mindennapjaik.Akiket a legkevésbé szeretnék megfigyelni,azok a politikusok,az APEH-dolgozók és az ellenőrök.Róluk igyekszem nem tudomást venni,mert az évek során tele lett velük a hócipőm,így egyszerűen számomra érdektelenek.
De ha kilépsz az ajtón a szűkebb környezetedbe,az olyan,mintha kinyitnál egy könyvet és olvasni kezdenél.Mostanában,akikből a legtöbbet látok,azok a munkások.Olyan,mintha egy modern akciófilmben lennék valahol 2050után,ahol klónozzák a közmunkát végző embereket(vagy robotokat).Mert rengetegen vannak.Nem tudsz úgy elszivárogni még egy kis nyúlfarknyi utcácskában sem(legalábbis ahol én lakom),hogy ne találnád szembe magad velük.Rendszerint maszatos az arcuk is (akár a hét törpe a bányában a meséből ugye)és egy nagy halom munkásból mindössze 1-et vagy 2-őt látok dolgozni.A többi fel-alá sétál,mint egy topmodell a kifutón vagy eszik,iszik vagy utánam vigyorog esetleg füttyent,ami elég kultúrálatlan megnyilvánulás az én nézőpontomból,de náluk úgy látszik,ez a menő.Az ilyen megnyilvánulásokat eleresztem a fülem mellett és nem veszek tudomást róla.Én egy gáláns gesztusért vagy megnyilvánulásért százszorta jobban odavagyok,hiszen olyan ritkán "fellelhető" manapság az ilyesmi.Az előzékenység,lovagiasság erősen kihalófélben van.Az útépítések és felújítások lassan haladnak és egyre kevesebb az áthaladási pont,ahol ténylegesen akadálymentesen át lehet menni.Hát buszbérletet az ő kedvükért biztos nem veszek,mert a dolgozóbérlet ára az aranyéval vetekszik.A diákoknak ebből a szempontból nagyon is jó,mert ők diákként egy nagy nyaláb kedvezményben részesülhetnek,bérletet is pitiáner pénzért vehetnek,mi dolgozól pedig le vagyunk .....
Ahol pedig nincs útfelbontás,ott nem lehet olyan útszakaszt találni,amin nincs kátyú,behorpadás,aminek figyelmen kívúl hagyása esetén klassz kis harc sérüléseket lehet összeszedni,pedig csak lakott területről beszélünk.Az utak eléggé kátyúsak,valahol még odatették,a "vigyázat kátyú!"feliratot is.Nem egyszerűbb lett volna kijavítani az adott területet,mint belebökdösni a hülye kis figyelmeztető táblákat.De persze nem vagyok naív,tudom,hogy azért teszik ki,hogy ha valaki felbukik benne,legyen mire ivatkozniuk,hogy ők kitették a táblát,miért nem vette észre azt.
Szóval az építkezés még mindig zajlik mostmár elég sok ideje.Olyan sikeresen felkapták az aszfaltot,hogy mostmár az áruház majdnem közepéig el van ásva az autóut burkolata és ahol eddig zavartalanul át tudtam tolni a "szamaramat",ott most menetelnem kell egy kicsit egy darabon,hogy egyáltalán legyen hol átmennem és át kell zöcskölnöm magam egy villamosmegállon keresztül és úgy jutok át a másik oldalra.Brilliáns.
Nálunk idebent a melóhelyen is úgymond áll a bál(mikor nem?).Ezt úgy értem,hogy mindig történik valami meghatározó esemény,sosem zajlanak egyhangúan a mindennapok.Most a hozzánk még nemrégiben az R.áruházból érkező helyettes megy vissza ugyanoda,az R.-be mostmár vezetői pozícióba.Megszerettük,a helyettesünk,D.N. is jól összebarátkozott vele és egészen beépült az itt működő gépezetbe,amit csapatnak hívnak.A górénk,H.A. is igencsak megkedvelte,mert piszokmód dinamikus és igen gyakorlatias is.Nem retten vissza a kihívásoktól sem,ezt nálunk is bebizonyította,mert itt mindig adódnak olykor alaposan kihívást jelentő helyzetek.De visszarendelték oda vezetői pozícióba,amit ő is nehéz szívvel vett tudomásul,mert megszeretett nálunk és már nem volt kedve visszavitorlázni,meg mellesleg kis formátumban mi vagyunk a legjobbak,azért ez sem mindegy.
De mostmár szeret nálunk lenni és fájó szívvel vette tudomásul,de az utasítás felülről jött,így nem lehetett ellenvetése,mennie kell.Még jövő hét csütörtökig lesz nálunk,a górénk,H.A. már most el volt szomorodva és abszolút búvalbélelt lett,amikor az egyik műszaknak el kellett mondaniuk a hírt.Nem vagyok gonoszkodó,de nekem lett volna egy jobb tippem,hogy kit küldjenek át,de az illető túl puncsolószéria ahhoz,hogy átmenjen.
Egyik kedves kollegám,Sz.S.táppénzre ment hétfőtől,bár elég hülyén szervezte meg "istenbocsá" ,de tényleg,mert hétfőn még jönnie kellett volna és mindenki ugye fél kettőre jön,ha délutánra jön.Igaz,hogy kettőkor kezdünk,de még kiülünk az udvarra beszélgetni,iszunk egy kávét esetleg,ropogtatunk valamit,szóval elvagyunk..Ő pedig háromnegyed egykor telefonált be,hogy most kapott időpontot a dokihoz és hogy már nem tud jönni dolgozni.De könyörgöm,miért az utolsó időpontban szólt be az áruházba?Ha hamarabb szólt volna be,amikor már rosszul érezte magát,akkor kérhettek volna diákot helyette,de így már kifutottak az időből és késő volt már diákot kérni,így aznap jól hoppon maradtunk azzal a létszámmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése