Egy egyszerű álmodozó és igazi alkotószellem keveredése egy testbe rejtve

Viccesen hangzik,de így is jellemezni lehetne engem,ez vagyok én.Bár az alkotói oldalamról elég sokan nem tudnak,ez egyfajta "rejtett oldalam",nem igazán hangoztattam,meghagytam a maga nemes egyszerűségében és rejtett mítikájában.Ha akarom,majd elmondom,de akit arra érdemesnek találok,aki valóban tudja értékelni az emberi érzéseket és ezzel együtt az ezzel kapcsolatos papírra vetett megnyilvánulásokat,amit alkotásnak neveznek.
Én korábban írtam verseket is elég sokat,imádtam rajzolni akár tájképet,akár emberi alakot,portrét,konkrét arcokat is,többféle kombinációt,nonfiguratívokat és ezt az egész alkotói "ragyogást"egyetlen személy hívta akkor elő belőlem.Nem is gondolna ilyenre az ember,mig meg nem történik vele.Aztán már ment magától.Mindig értek különféle impulzusok,amikre így volt legegyszerűbb reagálnom és tényleg bevált.Aztán egyszer csak sutbavágtam az "alkotói bizsergést" egy nagyon is meghatározó történés folytán és azóta "aluszta álmát" bennem a kiaknázatlan alkotóerő.Most újra érzem,hogy mintha kedvem szottyanna újrakezdeni,újra belevetni magam.A zene az folyamatosan az életem szerves része,el nem tudnám képzelni,hogy ne töltsek el akár egy napot nélküle,persze azért az ízlésemnek megfelelő,igényes zenékről van szó.Sokszor munkvégzés közben is azon kapom magam,hogy a kedvenc zenéimet fütyörészem,de úgy külön jólesik tenni a dolgomat,olajozottabban megy a munka.Énekelni is imádok és annak ellenére,hogy anno sokan mondták,hogy nagyon szép hangom van,ha emberek előtt énekelni kell,feszélyezve érzem magam.Pedig anno énekversenyen is voltam és ott kaptam egy oklevelet,de ettől még én nagy kritikusa tudok lenni önmagamnak.De énekelni tényleg nagyon szeretek.Ha nyilvános éneklésnél nem lennék olyan kis mulya,már rég indultam volna egy megmérettetésen,ez volt az egyetlen visszatartóerő.Bár ez nem a reklám helye,de a mostani Megasztár válogatást intenzív figyelemmel kísérem,már amennyire tudom,mert most például ami volt,aznap délutános voltam.De akkor is sietve letelepedtem az ágyamra és megnéztem,ami akkor még hátravolt és még jó,hogy adtak előzetest is a versenyzők aznapi addig lezajlott szerepléséről,mert így sokkal több mindenről informálódhattam,mint amit végig tudtam nézni ténylegesen.Az én kedvencem Csík Melinda,férfi kategóriában pedig Kökény Szabolcs.Annyira tiszta és érzelmekkel gazdagon telített a hangjuk,hogy az ember teljes áhítattal ül megbűvölve a tv előtt és szinte odaszuggerálja a fülbemászó dallam,amit tőlük hall.Nekem ez a személyes véleményem és fokozatosan egyre jobbat alkotnak magukból,egyre több részlettel fűszerezik az előadásuk részleteit is,egyre több mindenre odafigyelnek.Tiszta szívvel szurkolok nekik!Hiszem,hogy kettőjük közül nyer valamelyik.

Tömörített őrület

Na tessék,jó kis adrenalinserkentő nap volt a tegnapi,sőt,igazi adrenalingyilkos nap..Ez most a melóhelyre értendő.Mikor hol ugye..:-)Ez bizony az ilyen kis nyüzsöri emberfiánál egyébként nem jelenthet gondot,mert alapszériámban én állandóan nyüzsge "gyári beállításban üzemelek",nekem ez a természetes..Most mégis tegnap este azért hirtelen próbára lett téve a tűrőhatárküszöböm.
Bőségesen el voltunk látva tennivalókkal,ketten B.G.-vel kaptuk a legtöbb délutános műszakra előirányzott feladatot.Enyém volt mindkét friss reszort,azzal kezdtem,hogy azokat feltöltöttem,összeszedtem a széthajigált blokkokat(mert attól frászt tudok kapni)és közben persze megfűszereztem a tennivalókat egy kis be-beugrálással a kasszámba szükségszerűen,ahogy a kialakult helyzet kívánta.Közben meg kellett csinálnom az akcióváltást és az ezzel együttjáró akciós polcendeket,közben persze nem egy klinikai eset megtalált.Sokszor elgondolkodtam már rajta,hogy ha egyszer lesz annyi időm,számolni fogom,mennyi "klinikai esettel"lesz dolgom egy műszak alatt.A csapatunk nagyon jó kis csapat volt:vidám és energikus volt minden egyes "láncszeme",ami ezen a napon majd a továbbiakban derül ki,mennyire sokkal lényegesebb és kiemelkedőbb jelentőségű volt,mint máskor.
Szóval sok beütemezett feladatom volt és ahogy elkezdtem a műszakot,már igyekeztem is azonmód felvenni a ritmust,ha munkáról van szó(bár más esetben is)elég maximalista vagyok.Lezongoráztam a fentebb leírtakat és közben be-bevitorláztam a kasszába,közben elszivárogtam kajaszünetre,majd nekifogtunk B.G.-vel a teljeskörű konzervleltárt lezavarni.Előbb a raktári készletet vettük fel,majd elkezdtük a kintit is és elég jól haladtunk.Közben szintén jött egy pár klinikai eset,majd egy nő,aki azt panaszolta el,hogy fagyit szeretett volna venni,de az egész eléggé puha volt,nézzünk már rá a hűtőre.Mivel a leltár befejezése volt az első,odaböktem neki udvariasan,hogy "mindjárt megnézzük,hogy van-e valami probléma"..Sikeresen befejeztük a konzerv-leltárt(mint sok-sok kisleltárunkat,mert B.G. és én elég sokat "megnyerünk)és elmentünk megnézni az eladótéri fagyasztóhűtőpultokat,konkrétan először a fagyikhoz baktattunk és akkor már láthattuk és kézzel foghatóan tapinthattuk is,hogy nem is kis baj van,hanem "alaposan gáz van gyerekek" szituációba csöppentünk.A fagyasztópult hőmérséklete a fagyikra és egyéb lightosabb összetételű mirelittermékre nézve veszélyesen felkúszott,azt hittem,nem jól látok,amikor a kijelzőn észvesztően magas értékeket olvastam le.Azannya,gondoltam én!Gyorsan ki kellett találnom valamit,amivel az irdatlan mennyiségű mirelit terméket megmenthetem,no és az áruházat az horribilis mennyiségű selejttől és kidobástól.Villámgyorsan kellett gondolkodnunk és mint az közben kiderült,szép és egyenletes kis káosz volt kibontakozóban,mert minden hűtő hőfoka közben "elszállt",törhettem az agyam,mitévő legyek,a többiek csak álltak,de ötlet semmi nem volt,mit és hova pakoljunk.De én igyekeztem nagyon gyors lenni és már a probléma észlelésekor gyorsan be is villant egy hasznosítható ötlet,de ehhez végig kellett többször futnom a benti kamrák hőmérsékleteit,hogy ellenőrizzem,azok mennyire tudják tartani a hideget és mennyire melegedtek fel.Mint az kiderült,igaz,hogy azok is felmelegedtek eredeti hőmérsékletükhöz képest,de kamrák lévén sokkal jobban hasznosították azt a hőt,mint a kinti hűtők,amibe akkor már szinte semmi hideget nem lehetett érzékelni.Kitaláltam,hogy volt egy elég hideget adó "fekvő,úgynevezett koporsó hűtőnk" bent a raktári részen,amiben normál esetben fagyasztott pékárut tartunk,de mivel azok a pékáruk jól elbírták a felmelegedett,de stabil viszonylag még hideg levegőt biztosító kamrák hőfokát,azokat gyorsan behajigáltam egy rollkocsira a pékárus kamrába B.G.-vel,majd kiviharzottunk egy békával és üres rekeszekkel az eladótérbe a fagyasztóhűtőpultokhoz és a legrizikósabb és legveszélyeztetettebb áruktól kezdtük el beszedni az egészet és nyomtam be óvatosan,de emberfeletti sebességgel abba a koporsóba,közben persze igyekeztem figyelemmel tartani,hogy ne pakoljam tele a piros vonalnál magasabban,mert odáig hűt.Azt elég gyorsan telepakoltam és kitaláltam,hogy a többit,ami oda nem fér be azt egy rollkocsira kellene rekeszekbe szedni és betolni a fagyasztóba,az már kevésbé érzékeny a hőre,mint amiket a koporsóba tettünk;azok már elbírják azt a hőt,ami ott a fagyasztókamrában megmaradt.Közben R.M.,a m.vezető szólt,hogy úgy mondta a szerelő,hogy két óra múlva itt lesz(utólag kiderült,hogy volt az 3is,de mindegy,ők nem adnak az ilyen "semmiségekre").A lázas pakoláshoz csatlakozott a banda összes tagja,derekasan segítettek,bár ha nincs az a mentőötletem,akkor most töménytelen mennyiségű mirelitárut dobhattunk volna ki.Így csak minimális selejtünk lett,R.M. odajött és külön megköszönte nekem,de én mondtam neki,hogy az aznapi összehangolt jó és dinamikus csapat volt a kulcsa a sikernek,minden ebben aktívan a részét kivevő ember ugyanúgy dicséretet érdemel.Engem meg nem kell dícsérni,mert csak a dolgomat tettem,amit ilyenkor tenni KELL.Nekem már az is diadalittas és mámorosan jóleső érzés volt,hogy úgymond győztünk és sikerült megmentenünk a mirelitárukat,plusz még utána mentőakcióba lendültem a sajtpultban is,mert ott 16fokra szökött fel a hőmérséklet.Megnéztem a benti tejeskamra hőfokát,jobban szólva megnézegettem előtte egy párszor,mert tudni akartam,stabilan tartja-e és nem megy-e feljebb.A benti 6-7fok között tartotta magát,ami azért mégis jobb volt,mint a sajtpultnál lévő 16fok.Villámgyorsan magamhoz ragadtam pár rekeszt és beviharzottam a pulthoz(akár egy akciófilmben:-))és előbb "betermeltem"a darabolt kimérlegelt sajtokat,a salátákat,lédig juhtúrókat,krémfehérsajtokat,kaszinótojást,sonkatekercset,ilyeneket,majd rekeszbe szedtem kirakott lemérlegelt egész tömbsajtokat is.Olyan gyorsan pakoltam be,hogy utólag jöttem rá,milyen kis birka is voltam,hogy jól telenyomtam a rekeszeket,mert amikor befele kellett vinni a kamrába,elég emberes súlya volt,de rendesen,azt hittem,a földbe süppedek a súlya alatt...:-)
De megnyugodtam,hogy azt is biztos helyekre mentettem,már csak azért szurkoltam,hogy a kamrák hője maradjon stabilan legalább ennyi,mint ami most és ne menjen feljebb,mert akkor lesz baj..
Hál'istennek mint az következő nap kiderült,nem ment feljebb a hőfok.A forrása vagyis oka ennek a nagy felmerülő galibának az volt,hogy a hűtő központi rendszerében valami nyomásérzékelő kis "mütyürű" romlott el és lehelte ki a lelkét teljesen,ami a rendszer fontos részét képezi,azért okozott akkora zűrzavart az összes hűtőnél,ami a központi szgépes rendszerhez volt csatlakoztatva,amikor meghibásodott és ezért veszítették el a fonalat a hűtő hőfokai teljesen.Hát rendesen ránkhozták a frászt,az biztos,de azt,hogy nem lett nagyobb gond,azt a gyors helyzetfelismerésemnek köszönhetem.Én pedig a gyors és hatékony segítségnek köszönöm,akik ott voltak velem ebben az oly lehetelennek tűnő slamasztikában és derekasan állták a sarat.Ők tudják csak,milyen tömör és velős,milyen megterhelő úgy fél óra alatt ennyi mindent csinálni,amit leírtam a hűtőkkel kapcsolatosan kialakult mizériában.Köszönet a bandának,akik akkor voltak,rájuk lehetett számítani,pedig volt egy új is közöttük és egyáltalán nem vonta ki magát ez alól,sőt iazi segítség volt a káoszban.Kellemes csalódás ért vele kapcsolatosan,egy igazán segítőkész,dinamikus és kedves,természetes személyiséget ismerhettem meg benne.Tiszta szívből remélem,hogy ez nem csak első benyomás,hanem ez továbbra is megmarad,mármint a róla első nap megalkotott kellemes benyomásom.Tudniillik,ha valami túl jónak tűnik,én hajlamos vagyok a gyanakvásra,ez nem véletlen.Minél több pofont kap az élettől az ember,annál óvatosabb,ez mindenkinél így van,ez a "belénk gyárilag beépített" védekező mechanizmus.Csak nem szabad felerősíteni magunkban,mert ha túl erőssé válik bennünk ez a "funkció"akkor hajlamosak vagyunk arra,hogy "hermetikusan elzárjuk magukat" az újabb valóban értékes barátságok elől vagy bizalmatlanokká válunk a még meglévőekkel is.Nem szabad!Minden egyes baráti szálat becsülnünk kell,mert ez az elsődleges feladatunk,hogy szeressük az arra érdemes embereket,minden más tennivaló csak ezután jöhet.Ha így telnek mindennapjaink,akkor mondhatjuk magunkat teljes embernek.

További történések és persze ami kis drágáimmal,a nimfákkal is történik...

Elsőként a madaraimról:Ezek a kis csibészek mindig tartogatnak új-és új meglepetéseket,szokásokat a "tarsolyukban",de én így szeretem őket.Mondjuk egyenlőre rá se akarnak bagózni a friss fejessaláta levelekre és az összedarabolt főtt tojásra,nem kóstoltak bele,de nekik is idő kell,amíg az új dolgokat megértik és rögződnek azok a kis buksijukban és mire azzal társul a berögződés,hogy az jó dolog és nem kell tőle tojniuk,tartaniuk.
Igyekszem arra nevelni őket,hogy azért a kalitkát is szokják,hogy az az ő házuk,az ő váruk és ne mindig szabadon flangálgassanak,mint egy eltévedt városi galamb.Most még engedékeny vagyok,mert Picike még csak pár napja,hogy nálam van és igyekszem,hogy berögződjön neki egy halom kellemes impulzus,hogy érezze,itt nem bántják,háborgatják és otthon érezheti magát,itthon van.Érdekes módon most nemrég jöttem rá,amikor figyeltem őket kicsit hosszabban,hogy mind a kettő a maga módján döjfös,nyers-nyakas,nem engednek a maguk igazából,de kénytelenek lesznek,ha majd később párt is szeretnének alkotni.Meg azért látom én,hogy apránként hatásosan puhítják egymást.Picike elég hatásosan és határozottan oda tud csapni,amitől az én Főnixem van,hogy megfutamodik,nem gondoltam,hogy meg tud ijedni egy 3hónapos nimfa lánytól,ez elképesztő..Azt hitte,könnyűszerrel bárhonnan odébbhessegeti Picikét,ha neki olyanja van,de ez,mint kiderült,nem igy lesz.Mostmár kezdik megszokni egymás közvetlen közelségét és mindig egymás mellett dekkolnak.Ha az egyik enni megy,akkor a másiknak is persze,hogy egyből enni kell.Van,hogy ebből háború kovácsolódik,mert mind a kettőnek ugyanaz a csemege rúd vagy etetőtál kell.A fürtös kölest egy az egyben kinyírták,pedig volt egy halom,de ezek úgy írtják,olyan sebességgel és intenzítással,hogy ahhoz tartanom kéne egy földet,amin csak kölest termesztek.Főnix egyedül sem volt semmi a vad "fürtös köles írtásával",de így,hogy ketten vannak,ez a fürtös kölesekre nézve gyilkos kis banda..:-)
Picike elég közvetlen,mert Főnix gyakran hozzám vagy rám repül és ő is követi őt,de olyan is volt,hogy ő kezdeményezte azt.Én említettem már,hogy hihetetlenül bátor,pedig még egy fiatal,csöpp kis 3hónapos lány nimfáról "beszélünk".
Csak sajnálom,hogy a Bluuthom nem jó még,valami zizi van vele,így nem tudom a telefonommal készített,tuti jó kis képeket átküldeni a gépemre.Ezzel még várni kell.
Közben persze körülöttem ugyanannyi történés zajlik,mint szoktott,tehát unatkozni azért nem szoktam.
Bent a melóhelyemen is nagyban váltják egymást a rostosabbnál rostosabb történések,de hál'istennek most erősen pozitív töltésűek ezek a változások.Említettem már,hogy itt mindig történik valami.T.H.-t(m.vezetőnek akkor volt frissen kiképzett,mikor hozzánk irányították ,akit korábban azért passzoltak el tőlünk,mert állítólag még bőven van mit fejlődnie,most mint azt a górénk,H.A. elárulta,nem kis "munkájába"került,magyarán nem volt egyszerű "megbótolnia",de sikerült elérnie,hogy T.H. visszakerül hozzánk,miután K.E.-t felkérték áruházvezetőnek az R.áruházba és így a létszám lehetővé teszi ezt.Ő onnan jött pár hónappal ezelőtt hozzánk helyettesként fejlődni és "gyakorlatozni",ha mondhatjuk ezt így.Pontos időt még maga a góré sem tudott mondani,hogy mikortól lesz műszakban már nálunk,ez egy jó kérdés,úgy látszik.
Közben-bár nem vagyok,nem is voltam soha kárörvendő-egy másik fontos friss hír is a tudomásunkra jutott,mégpedig az,hogy a nagy "táppénzbajnokunkat",T.ZS.-t végre kirúgta a góré.Teljesen jogos volt,csak már hamarabb kellett volna.Mialatt mostanság nálunk jóideje a létszám részét képezte(de közben végig táppénzen volt semmiséggel),egy kisebb kézműtét(kivettek egy csomót) elég volt neki ahhoz,hogy ezután ő ne jöjjön dolgozni sosem és tartós táppénzen legyen,majd amikor lejár az egy év és  lejár a tartós táppénz ideje is,akkor már kirúghatták volna,de ő persze,hogy akkor fogta magát és volt képe visszajönni dolgozni,csak hogy ne lehessen felbontani a munkaviszonyát.De aztán most megoldódott a helyzet és T.ZS.-nek útilaput kötöttek a talpára véglegesen.Számító szuka,az ilyenre nem lehet mást mondani,ő ilyen volt és ilyen is lesz.Ha én tiszta lapokkal játszok és tisztességesen dolgozok,elvárom,hogy a kollegáim/kolleganőim is ezt tegyék.Bár a többiek is megkönnyebbülten vették tudomásul,de az újabbak között volt nem is egy,aki a tartós táppénz-távolmaradása miatt abszolút nem is találkozott vele,ami elég nevetséges az ő hozzáálllását nézve.A bandából sokan megkönnyebbültek,bár D.Á. kissé túlfeszítette a húrt,amikor fennhangon azt hajtogatta,hogy " én fizetem,csak bontsunk egy pezsgőt".Ez azért túlzás,ennyire ne ragadtassa el magát.Habár T.ZS.egy nagyon rosszmájú,kifejezetten rosszindulatú,mindenkire panaszkodó,kétszínű nő volt,azért még nem kell mindennek lehordani,azért még emberként könyveljük el.Én sem voltam oda ezért a modorért,sokszor kívántam,bár menne el,ha nem elégedett,de én letisztáztam magamban a vele kapcsolatos ellenérzéseket és nem pocskondiáztam.Annak értelmét nem igazán látom,csak magamat hergelném vele,amire semmi szükség.
Sok vásárló mostanság elég hangulatember,gondolom,nagyban hozzátesz ehhez a mostanában sokszor nyirkos,esős idő,a szél,a fűtési szezon,az "ősszel-télen alig van munka"teória,mármint a munkakeresőknek,itt pedig a város szívében még a tömegközlekedés és huzamosabb ideje tartó útfelbontások is.Most ez van,ezt kell szeretni.Én most mégis bizonyos szempontból szerencsésnek érzem magam,mert úgy alakulnak a dolgok,ahogy szeretném,bár nem minden,mert az azért mégis nem kivitelezhető.Bár szeretnék összehozni egy másodmelót,mert bőven van mire kiadni-itt az alapvető kiadásokra gondolok elsősorban-a havi kereset pedig nem nő.Itt megint jöhet egy "ez van,ezt kell szeretni"monológ.Egy időre igaz elvesztettem a híres-nevezetes optimizmusomat,de ez úgy látszik kezd fokozatosan visszatérni.
Az idő itt ragyogó,addig kell örülni,amíg ilyen szépen süt a nap,ilyenkor olyan jó érzés,mikor az ember a dolgai után baktatva siet az utcán(én legalábbis úgy szoktam)és szelíden beragyogja az arcát ez a kellemes kis őszi napsugár,még a gondolataim is ezerfelé kezdenek ágazni,szinte felpezsdülök.Évekkel ezelőtt gyönyörű rajzokat és nonfiguratívokat készítettem és sok-sok verset írtam,úgy érzem,lehet,hogy nemsokára újra belefogok,"a múzsa mintha szép lassan újra rám támadna"pár év után..:-)
Minden kedves ide látogatónak szép napot kívánok!Legyen olyan a napotok,ahogy elterveztétek!A "töklámpákkal" pedig ne foglalkozzatok!
Neked is nagyon szép napot kívánok "új design"-t váltott barátném!Várom az újabb beszámolódat..:-)

 

Mennyi,de mennyi új történés!Ez igen!

Csak győzzem őket leírni,igaz?No de nekiveselkedek és igyekszem megbirkózni ezzel a problémával,sőt!Simán legyűröm....:-)
No szedjük csak sorrendbe a történéseket,először a legfontosabbak az említésre méltók és így haladok majd reményeim szerint az egyre kevesebb vizet zavaró történések felé.Tehát hajrá-ez nekem szól...
Először is boldogan és büszke szívvel jelentem be,hogy teljesült egy nagy-nagy kívánságom,hogy egyke fiú nimfámnak,Főnixnek egy csinatos kis fiatal nimfa lányt(tojót) szerezzek.Egyrészt kezes,megbízható,fiatal tojót akartam mellé,akivel prímán kijön majd,másrészt úgy voltam vele,hogy ha mód van rá,egy tenyésztőtől szeretném beszerezni,mert ő megfelelően szakszerűen tartja és sok értékes tanácsot,infót is tud mondani,ami nekem nem kis segítség,mert szeretnék a lehető legjobban és megfelelő ismeretek birtokában gondoskodni róla/róluk,hogy valóban igazán jól érezzék magukat nálam és velem,mint gazdijukkal.
Mihelyst értesültem egy tenyésztőről,ahol nagyon kedvező áron és széles választékban vannak fiatal nimfák,elhatároztam,hogy innen szerzem be a kis nimfa hölgyikét.Először ugyan az eredeti felállás szerint úgy volt bekalibrálva,hogy a tenyésztővel megbeszélem,milyenek vannak,milyen életkorúak,ő levázolja nekem részletesen telefonon(mivel nem volt lehetőségem elutazni érte Hmv-re)és amelyiket "kiválasztottam",azt lehozza egyik reggel,mert minden nap ő hozta a fiát iskolába Sz-re.De közben egy kis idő eltelt a következő értekezésig,mert kissé vacilláltam,hogy tényleg vegyek-e mellé párt,mert közben riogatni kezdtek a szűkebb környezetemben azzal,hogy az eddig teljesen kezessé "alakított"nimfa fiúm,Főnix egy nimfa tojó felbukkanásakor elvadul tőlem és nem fog foglalkozni velem.Ezt nem igazán akartam volna,mert olyan kis simulékony,olyan kis barátságos lett már jó ideje a kis drágám,bár ez az én kitartásomnak is köszönhető.Nem hogy nem fél,őkelme mindenhova jönne velem a lakásban a vállamon "potyautast"játszva.Aztán persze mindig azért mégsem vihetem magammal mindenhova és ilyen alkalmakkor ha a szobámban hagyom és becsukom az ajtót,akkor neki ordítani kell,amíg vissza nem jövök.Imádja,ha a nyakát és a fejét vakarászom,olyan nyakatekert mozdulatokba tudja tartani,csak hogy a megfelelő helyen hozzáférjek és ő persze csukott vagy félig nyitott kis gombszemeivel mohón élvezi a pillanatot.
Szóval két tűz között voltam,hogy vegyek mellé párt vagy nem.De mindig oda lyukadtam ki,hogy sajnáltam őt,amikor dolgozni mentem és egyedül maradt,pedig tudtam róla,hogy nagyon is társaságigényes,imádja,ha nyüzsörögnek körülötte,főleg ha én.Végül ha úgy vesszük,a szívem döntött az észérvek helyett,mert igenis társaságot akartam neki,nem tartottam igazságosnak,hogy azért,mert tartok tőle,hogy utána esetleg már nem foglalkozik velem és  nem lesz barátságos,azért én ne vegyek neki egy igazi kis társat.Mert igenis joga van neki is a boldogsághoz.Elég prózain hangzik,de nem így van?És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül,de nem ám!
Szóval megbeszéltem a tenyésztővel,hogy az egyik családtagom fel fog menni vonattal Hmv-re,ebben az esetben édesanyámról volt szó,mivel ő ráadásul kedvezménnyel utazhat.Volt olyan kedves és felajánlotta,hogy szívesen elmegy érte és én végtelenül hálás voltam,hogy végre létrejöhet a nagy találkozás a nimfa hölgyikével.
Bár az út édesanyámnak nem tartott különösebb izgalmakat és bonyadalmakat,be nem kalkulált történéseket,én már aznap ébredéskor tiszta "láz"voltam,hogy egyáltalán nyélbeütődik-e a dolog vagy valami közbejön.Dolgoztam délelőtt és sokszor odakanyarodtak a gondolataim,meg hogy milyen színű lesz,hogy fog viszonyulni Főnixhez,no meg hozzám,sok-sok kérdés merült fel bennem,de ez minden olyan emberrel úgy van,aki egy kicsit is kíváncsi,márpedig én ebben a helyzetben most nagyon is az voltam.
Aztán munka után beindult a gépezet,értem én azt ezalatt,hogy anyu hazajött a melóból,ledobta a dolgait,felkapta a cipősdobozt és a pénzt,amit a madárkára és az útiköltségre készítettem is uzsgyi el az állomásra,ott meg fel a vonatra.Mondta,hogy kissé ki volt centizve,mert éppenhogy elérte,de kénytelen volt a vonaton jegyet venni,mert a pénztárat már nem várhatta volna végig,mert elment volna a vonat.Én közben telcsin figyelemmel követtem a dolgokat és amikor a tenyésztő által megbeszélt állomásnál leszállt,az elvitte hozzájuk,ahol a papagájok voltak és ő elmondta telefonon,hogy milyenek vannak.Külön felhívtam a figyelmét arra is,hogy olyat válasszon,ami látszik,hogy egészséges,energikus,nem beteg és bágyadt és tojó legyen.Elmondta a színüket is,meg hogy neki melyik nagyon szimpi és aztán némi egyeztetgetés után mindkettőnk választása az édes kis szürke lánykára esett.Berakta neki a tenyésztő dobozba és uzsgyi haza.Én már tűkön ültem és nem bírtam magammal,minden egyes perc olyan hosszúnak tűnt,hogy azt hittem,soha nem telik le.Aztán ahogy csörrent a kulcs a zárban,nyugtalanul toporogni kezdtem az előszoba ajtaja előtt és kíváncsian vártam az új jövevényt.Sietve,de óvatosan bevittem a szobámba a dobozt,anyunak persze megköszöntem minden ezzel kapcsolatos fáradozást az utazásra értvén.
A dobozból egy tündéri kis nimfa lány pislogott ki meglehetősen rémülten és szegény nem értette,hogy és miként kerülhetett ő ide.Meg volt ijedve,de olyan kis tüneményes volt,hogy azonnal megszerettem és szívemből bíztam benne,hogy méltó párja lesz az én Főnixemnek és jól meglesznek majd.
Kissé meglepődtem,amikor megláttam,mert nem gondoltam,hogy ennyire fiatal.Többször elmondtam a tenyésztőnek,hogy az én nimfa fiúm olyan két és fél éves és hozzá kellene egy fiatal tojó.Mint az a kis drága nimfa hölgyikéről kiderült,ő mindössze 3hónapos,majdnem négy,tehát még meglehetősen fiatal.
Amikor Főnix meglátta,az összes létező kis bóbitaszál a fején teljesen égnek állt a meglepetéstől.A leányzót nem háborgattam,gondoltam,ismerkedjen meg a hellyel,a környezettel,de biztosítottam számára egy külön kalitkát,amit viszonylag kicsinek találtam,de mivel csak pár napra gondoltam,hogy szükség lehet rá,gondoltam,addig azért a célnak megfelel.Teletankoltam élelemmel,friss ivóvízzel,de akkor még hiába noszogattam oda,mert szegénykém alaposan meg volt rémülve és eszébe sem jutott még enni.
Aztán ijedtében repkedni kezdett a szobában,de mivel idegen volt még neki a környezet és meg is volt ijedve,beleszaladt a függönybe,a falnak,a szekrénynek,amivel jól rámhozta a heveny szívbajt,mert én jobban megijedtem,mint ő,az biztos.Főnix pedig ha közel volt hozzá,megcsipkedte a lábát,jobban szólva csipkedte volna,de én résen voltam és nem hagytam.
Picike-nevezzük így a kis drágát átszellemülten lavírozgatott így a szobában elég bátran,de én úgy voltam vele,hogy egyenlőre hagyom,hagy ismerkedjen a környezettel,aztán majd beszoktatom a kalitkába,mert azért folyton nem repdeshet kint,mintha valami vadasparkban lenne.
Főnix mindig alkalmanként éreztetni akarta vele,hogy ő bizony idősebb és a környék "díszpéldánya" vagy "díszhíme"...Amikor rá akart koppintgatni vagy megcsípni a lábát,azért én is résen voltam ám és letörtem a kis forradalmát..:-)
De amit meglepődve vettem észre,az az,hogy Picike hihetetlenül bátor és miután már meg tudott nyugodni az utazás és környezetváltozás viszontagságai után,gyönyörűen repült,olyan malőröket levágott,hogy csak lestem.A nagy bátorságát igazolja az is,hogy amikor a karnisra felnyúltam partvissal,ő egyszerűen rálépett a partvis puha szőrjére és hagyta,hogy szépen leeresszem,mint valami lift,na erre is lestem nagyot.
Most hagytam őket kibontakozni,kicsit szabadon repkedni,hogy szokják egymást és már egész jól elvoltak.De amit észrevettem,hogy
amikor Főnix jönni akart hozzám,Picike is akart és ez Főnixnek nem igazán tetszett,csípkedni is kezdte,de én nem hagytam persze.Picike úgy tűnik,mostmár megszokta a környezetét és összehaverkodtak a Főnixxel,ebben az is közrejátszott,hogy Picike hihetetlenül bátor és ha Főnix odakoppintott neki,sokszor elég szép intenzítással vissza is kapta azt,mert a lány nem marad adósa neki.Pedig péntek óta van nálam Picike,de egyre jobban kedvelem és látom,hogy Főnixxel  príma kis csapatot fognak alkotni.
Nagyon jó kis képeket sikerült készítenem róluk,de sajnos egyenlőre nem tudom áttöleni azokat a gépemre,mert jelenleg rossz a gép bluetoothja.Mihelyst rendbe lesz,feltöltöm őket.Imádom a két kis csibészt és abszolút nem bántam meg,hogy megvettem,sőt hálát adok a Jóistennek,hogy a sors úgy hozta,hogy én juthattam hozzá egy ilyen drága kis madárkához,mint Picike,aki Főnixxel együtt igazi kincs nekem,nagyon szeretem őket.

Őszi zsongás a köbön..

Ezt minden kedves olvasómnak sok szeretettel küldöm és neked is Bosi,hogy némi erővel vértezzen fel a mindennapok olykor nagyon is kemény harcaiban,amiket nap,mint nap tapasztalunk és vívunk ebben az egyre gyorsuló(de attól még nem jobb) világban.A "harc"hol lelkiben,hol fizikaiban,hol mindkettőben megnyilvánul,de minden ember életében ott tevékenykednek újra és újra.Olyan folyamatossággal,ahogy a Föld forog körbe-körbe.
Már korábban is írtam,hogy annyira oda kellene figyelnünk egymásra,hiszen azért vagyunk a világon,hogy szeressünk,de azt fontos hozzátenni,hogy csakis azt,aki arra érdemes,aki téged magával egyenrangúnak tekint és kész az adott félért,a barátért az áldozatvállalásra is.Az igaztalan embereknek is tudni kell(ene )megbocsátani,no nekem ez a része még nem igazán működik.Elég erős az igazságérzetem és ha az igazsággal kapcsolatosan sért meg valaki,akkor nálam a legsúlyosabb cselekedetet hajtotta végre,nem tudok többé igazán bízni benne,mondhatnám úgy is,"kikerül a bizalom köréből".Szeretem,ha igazságosak velem,ezt joggal várhatja el az ember,ám amit én elvárok,azt a magam oldaláról is betartom.Olyan ez,mint a mérleghinta,egyensúlyban kell,hogy legyen.
Egyébként tiszta hihetetlen,hogy mennyi minden tud történni egyetlen nap alatt is,ha az ember egy igazán érdeklődő szempárt visel magán és igazán figyel..:-)Szeretem megfigyelni a környezetem,a benne megforduló embereket,kitalálni,hogy milyen lehet a sorsuk,az életük,a mindennapjaik.Akiket a legkevésbé szeretnék megfigyelni,azok a politikusok,az APEH-dolgozók és az ellenőrök.Róluk igyekszem nem tudomást venni,mert az évek során tele lett velük a hócipőm,így egyszerűen számomra érdektelenek.
De ha kilépsz az ajtón a szűkebb környezetedbe,az olyan,mintha kinyitnál egy könyvet és olvasni kezdenél.Mostanában,akikből a legtöbbet látok,azok a munkások.Olyan,mintha egy modern akciófilmben lennék valahol 2050után,ahol klónozzák a közmunkát végző embereket(vagy robotokat).Mert rengetegen vannak.Nem tudsz úgy elszivárogni még egy kis nyúlfarknyi utcácskában sem(legalábbis ahol én lakom),hogy ne találnád szembe magad velük.Rendszerint maszatos az arcuk is (akár a hét törpe a bányában a meséből ugye)és egy nagy halom munkásból mindössze 1-et vagy 2-őt látok dolgozni.A többi fel-alá sétál,mint egy topmodell a kifutón vagy eszik,iszik vagy utánam vigyorog esetleg füttyent,ami elég kultúrálatlan megnyilvánulás az én nézőpontomból,de náluk úgy látszik,ez a menő.Az ilyen megnyilvánulásokat eleresztem a fülem mellett és nem veszek tudomást róla.Én egy gáláns gesztusért vagy megnyilvánulásért százszorta jobban odavagyok,hiszen olyan ritkán "fellelhető" manapság az ilyesmi.Az előzékenység,lovagiasság erősen kihalófélben van.Az útépítések és felújítások lassan haladnak és egyre kevesebb az áthaladási pont,ahol ténylegesen akadálymentesen át lehet menni.Hát buszbérletet az ő kedvükért biztos nem veszek,mert a dolgozóbérlet ára az aranyéval vetekszik.A diákoknak ebből a szempontból nagyon is jó,mert ők diákként egy nagy nyaláb kedvezményben részesülhetnek,bérletet is pitiáner pénzért vehetnek,mi dolgozól pedig le vagyunk .....
Ahol pedig nincs útfelbontás,ott nem lehet olyan útszakaszt találni,amin nincs kátyú,behorpadás,aminek figyelmen kívúl hagyása esetén klassz kis harc sérüléseket lehet összeszedni,pedig csak lakott területről beszélünk.Az utak eléggé kátyúsak,valahol még odatették,a "vigyázat kátyú!"feliratot is.Nem egyszerűbb lett volna kijavítani az adott területet,mint belebökdösni a hülye kis figyelmeztető táblákat.De persze nem vagyok naív,tudom,hogy azért teszik ki,hogy ha valaki felbukik benne,legyen mire ivatkozniuk,hogy ők kitették a táblát,miért nem vette észre azt.
Szóval az építkezés még mindig zajlik mostmár elég sok ideje.Olyan sikeresen felkapták az aszfaltot,hogy mostmár az áruház majdnem közepéig el van ásva az autóut burkolata és ahol eddig zavartalanul át tudtam tolni a "szamaramat",ott most menetelnem kell egy kicsit egy darabon,hogy egyáltalán legyen hol átmennem és át kell zöcskölnöm magam egy villamosmegállon keresztül és úgy jutok át a másik oldalra.Brilliáns.
 Nálunk idebent a melóhelyen is úgymond áll a bál(mikor nem?).Ezt úgy értem,hogy mindig történik valami meghatározó esemény,sosem zajlanak egyhangúan a mindennapok.Most a hozzánk még nemrégiben az R.áruházból érkező helyettes megy vissza ugyanoda,az R.-be mostmár vezetői pozícióba.Megszerettük,a helyettesünk,D.N. is jól összebarátkozott vele és egészen beépült az itt működő gépezetbe,amit csapatnak hívnak.A górénk,H.A. is igencsak megkedvelte,mert piszokmód dinamikus és igen gyakorlatias is.Nem retten vissza a kihívásoktól sem,ezt nálunk is bebizonyította,mert itt mindig adódnak olykor alaposan kihívást jelentő helyzetek.De visszarendelték oda vezetői pozícióba,amit ő is nehéz szívvel vett tudomásul,mert megszeretett nálunk és már nem volt kedve visszavitorlázni,meg mellesleg kis formátumban mi vagyunk a legjobbak,azért ez sem mindegy.
De mostmár szeret nálunk lenni és fájó szívvel vette tudomásul,de az utasítás felülről jött,így nem lehetett ellenvetése,mennie kell.Még jövő hét csütörtökig lesz nálunk,a górénk,H.A. már most el volt szomorodva és abszolút búvalbélelt lett,amikor az egyik műszaknak el kellett mondaniuk a hírt.Nem vagyok gonoszkodó,de nekem lett volna egy jobb tippem,hogy kit küldjenek át,de az illető túl puncsolószéria ahhoz,hogy átmenjen.
Egyik kedves kollegám,Sz.S.táppénzre ment hétfőtől,bár elég hülyén szervezte meg "istenbocsá" ,de tényleg,mert hétfőn még jönnie kellett volna és mindenki ugye fél kettőre jön,ha délutánra jön.Igaz,hogy kettőkor kezdünk,de még kiülünk az udvarra beszélgetni,iszunk egy kávét esetleg,ropogtatunk valamit,szóval elvagyunk..Ő pedig háromnegyed egykor telefonált be,hogy most kapott időpontot a dokihoz és hogy már nem tud jönni dolgozni.De könyörgöm,miért az utolsó időpontban szólt be az áruházba?Ha hamarabb szólt volna be,amikor már rosszul érezte magát,akkor kérhettek volna diákot helyette,de így már kifutottak az időből és késő volt már diákot kérni,így aznap jól hoppon maradtunk azzal a létszámmal.
 

Egy kis komolytalankodás...Most csak az..:-)Majd következőleg folytatom a beszámolókat..

A nő vegyelemzése

Egy kis kémia

A nő vegyelemzése

ELEM NEVE: Nő
VEGYJELE: Fm
FELTALÁLÓ: Ádám
TÖMEG: Optimálisan 54 kg, de változó 40-200 kg között
FELLELHETŐSÉG:Nagy mennyiségben található urbán környezetben
Fizikai tulajdonságai:

• felülete általában színes mázzal van bevonva;
• azonnal forr és ok nélkül fagy;
• megfelelő eljárás alkalmázásaval olvad;
• rossz ízű, ha téves helyen kóstoljuk;
• ritkán lelhető fel szűziesen tiszta állapotában;
• erős hangokat hallat, ha a megfelelő helyre nyomást gyakorlunk;

Vegyi tulajdonságai:

• könnyen vegyül az arannyal, ezüsttel és más nemesfémekkel, valamint a drágakövekkel;
• nagy mennyiségű értékes anyagot tud abszorbálni;
• könnyedén felrobbanhat, minden előzetes figyelmeztető jel és világosan láthato ok nélkül;
• vízben nem oldódik, viszont vegyülésre való hajlama nagymértékben növelhető alkohol adagolásával;
• az ember által ismert leghatékonyabb anyag a pénz mennyiségének csökkentésére;

Leggyakoribb felhasználásai:

• leginkább mint díszítő elem, főként drága sportkocsikban;
• kitűnően alkalmazható relaxációs célokra;
• nagyon hatékony tisztítóeszköz;

Elvégzett kisérletek:

• színét gyakran vörösre váltja, ha csomagolás nélkül tálaljuk;
• színét zöldre váltja, ha egy jobb minta mellé kerül;

Veszélyek:

• nagyon veszélyes elem, csak szakemberek tudnak bánni vele;
• illegális több minta tulajdonosának lenni, de tartható több is belőlük, azzal a feltétellel, hogy különböző helyeken tároljuk őket, egyébként katasztrofális következményekkel kell számolnunk. 

 Drága barátnémnak,"Bosinak"ajánlom (elsősorban)ezt a részt:

De azért ajánlom minden kedves olvasómnak is..:-)

Az ideális beteg...

...6+1 pontja

Mielőtt valaki megbetegszik, jo ha tudja, milyen is az ideális beteg.

1. Mindenevő   - Ha a korházi koszt nem izlik neki, a folyoson találhato
                 páfrányokkal vagy hazulrol hozott ételmaradékokkal is
                 beéri.

2. Öntisztulo  - A legnagyobb nővérhiány esetén is képes önmaga, valamint
                 környezete rendbentartására.

3. Egyedülállo - Nincsenek hozzátartozoi, akik a gyogyito munkát állando
                 érdeklődésekkel hátráltatnák.

4. Hálás       - Nem kell attol tartani, hogy felgyogyulása után hálátlan
                 lesz.

5. Csöndes     - Nem kérdezi folyton, hogy melyik gyogyszernek milyen
                 mellékhatása van.(Saját érdekében jobb is, ha ezt nem
                 tudja.)

6. Szép        - Megjelenésével nem rontja a korházi dolgozok, valamint
                 betegtársai közérzetét.

6+1. A legideálisabb beteg az, aki teljesen egészséges. Így az amugy is
     egeszségtelenül túlterhelt egészségügyi intézményrendszer bajait nem
     tetézi saját bajaival.

Az újjászületés öröme

"Hajdanában az ilyen hatalmasság nagy-nagy aggodalommal töltött el,szörnyű félelemmel,hogy nem leszek képes elérni,hogy túlságosan kicsiny vagyok hozzá képest.De ma mag voltam és újraszülettem.Felfedeztem,hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt"sokkal-sokkal szebb.És én örökké tudok születni,ahányszor csak akarok,addig,amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz,hogy át tudjam ölelni a földet,ahonnét jövök."
                                     
Kicsit furán hangozhat,hogy egy ilyen kitartó és makacs nyavalya(1hete tart) kiheverése közben újjászületésről írok.De tényleg így érzem magam!Ahogy folyamatosan javul a közérzetem,olyan,mintha egy újjászületésen mennék keresztül..
Pedig még nem teljesen vagyok túl rajta,de már kevésbé érdekel,mostmár szeretnék más dolgokkal is foglalkozni.
Ugyebár említettem legutóbbi bejegyzésemben,hogy péntek 9.45-re van még időpontom a házidokinál.Előző nap este elég furán aludtam,amit mindennek lehet mondani,csak pihentetőnek nem.Inkább lemerített,mint feltöltött volna,mert kusza és szétágazó,zavaros álmaim voltak,olyan értelmetlen és zűrzavaros,amit az ember általában akkor álmodik,amikor a kis víruspajtik "győzelemtáncot"járnak a szervezetében.Biztos volt valamiféle "megmozdulás"odabent,mert én alapállapotban irdatlan jókat tudok aludni,kitűnő alvó vagyok.Hát ez most nem jött össze.Rosszul és keveset aludtam csüt. éjszaka és péntek hajnalban,így mikorra a készülődésre került a sor,kissé gyűrött és viseltes voltam és azon morfondíroztam,hogy ez a jobb oldali elég nagyfokú füleldugulás miért nem múlt még el.Bár lett volna egy on/off gomb a buksimon,hogy a zavaró és elagyalgattatós gondolataim beindulásakor egyszerűen kikapcsoljam azt,hogy ne zavarjanak.Egyes esetekben kifejezetten jól jönne,amikor az ember figyelmét nem kötheti le ilyesmi vagy nem vonhatja el.De sajnos nem rendelkezünk ilyen beépített ketyerével,így nekünk kell szabályozni(ha tudjuk). 
Szóval nem értettem,hogy miért nem múlt még el a fülproblémám,ami azért is gondolkodtatott el,mert még csupán egyszer volt gondom a fülemmel,mikor osztálykiránduláson anno nyitott tetőablakos buszon róttuk jó hangulat közepette a km-eket és közben csak úgy ömlött ránk a huzat.De ez akkor kit érdekelt?Engem főleg nem,mert nagyon jól elvoltunk,igaz az esemény után az én füleim és a forró só között szoros barátság köttetett néhány nap erejéig.
Most viszont már egy hete benne vagyok és kezdett idegesíteni,bár ilyenkor mindig azzal hessegettem el a gondolatot,hogy "Örülj,hogy nem kell így dolgoznod.Emlékezz rá,amikor elkezdődött,milyen kellemetlen volt így dolgozni."És valóban megkönnyebbültem némiképp,de ez a problémát még nem hárította el vagy nem tette megoldottá.
Mielőtt kilyukadtam volna a dokinál az előre egyeztetett péntek 9.45-ös megszemlézésre,vettem jegyet és egy rejtvényújságot,amiben viccek is voltak.A jegyvételnél alaposan meglepődtem,mert amikor a pénztár ablakához léptem,egy ismerős és némiképp hírhedt ábrázatot pillantottam meg,még a vér is megfagyott egy pillanatra az ereimben,éreztem,ahogy a pillanat törtrésze alatt végigjárja testemet a borzongás.Az a buszvezetőnő volt a pénztárban,akinek a fiát elítélték,mert brutálisan meggyilkolta az élettársát egy baltával és a még egyéves kort be sem töltött gyermeküket,elképesztő történet.Egy kis településen,Gyálaréten laktak és történt meg az eset.Amikor történt,a média nagyon felkapta az ügyet,mostanában  viszont egy szó nem hangzik el róla,nagy a hallgatás.Az anyját azóta nem engedik volánhoz ülni és buszt vezetni,de valahogy nem számítottam rá,hogy a pénztár mögött fogom viszont látni álmos szemekkel.És még ő sajnálta a fiát,ez persze érthető,mert az anyja,no de ilyen brutális cselekedetek után?Nekem nem lenne bőr a képemen nap mint nap emberek tömege közt dolgozni és megfordulni így,hogy tudatában lennék,hogy a fiam embereket gyilkolt.És az az elképesztő,hogy nem csak az élettársát és pici gyermekét ölte meg,hanem még jóval korábban a nagyanyját is csupán haszonszerzés céljából,az ilyen már számomra felfoghatatlan,hogy hogy volt képes 3ártalmatlan ember életét kioltani,akik ráadásul közvetlen hozzátartozói voltak,ez elképesztő!És az anyja a belváros közepén egy pénztárban "nyugodtan"dolgozik tovább,mintha mi sem történt volna,ehhez azért pofa kell!
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalareti_gyilkossag_elovettek_egy_regebbi_ugy_aktait_is/2077468/
Szeretném tudni az új fejleményeket,bár akármekkora büntetést is kap,nincs az a mértékű büntetés,ami visszahozhatná a három ártatlant az élők sorába.Ennek ellenére életfogytiglant szabnék ki rá,hogy méltóképpen szenvedhessen sok-sok éven át bezárva,mert a halálbüntetés súlya csak egy pillanatig tartana úgymond a sok hosszú évhez képest...
Muszáj volt erre kitérnem,mert ezen az anyán ki vagyok akadva,hogy védhet egy ilyen aljas cselekedetektől sem mentes gyereket és hogy tud tovább úgy élni,mintha semmi sem történt volna?
Azért megyek csak a történésekben tovább...Még menet közben elméláztam az ügy részletein,de siettem is vissza.Még otthon megreggeliztem,aztán összekaptam magam és uzsgyi a buszmegállóba.Egész jó időt fogtam ki,a levegő friss volt,így kifejezetten jólesett a séta,még ha a fülem rendetlenkedett is és a közérzetem sem volt egyszerű(a kevés és viszontagságos alvás is hozzátett)és gyengének éreztem magam.Nem kellett túl sokat várakozni,nemsoká be is állt a busz.Beágyazódtam az egyik szélső,egyes ülésbe és ügyködtem egy sort a fülhallgatóval és a mobilommal,kikapcsoltam rajta a rádiót,mert rájöttem,túl sokfele ragadnak el a gondolataim ahhoz,hogy én most a zenére figyeljek,pedig általában szeretek zenét hallgatni(persze megvan,hogy milyet).Az ülésen ülve hosszasan agyaltam hol ezen,hol azon és az egyik szakaszhoz érve ahol alaposan szét volt kapva az út és munkásokkal volt tarkítva (akik jobb esetben ide oda nyüzsörésztek lassan poroszkálva,rosszabb esetben pedig mindenfele nézelődtek vagy úgy álltak ott,mint egy nemrég kiállított szobor).
Azon a szakaszon soha nem egyszerű mostanság "átverekednie"az embernek magát,a buszoknak meg pláne.Főleg,mert amikor rá kell kanyarodnia a busznak,ahogy végigérinti  kerekei a szakasz sarkát,ott egy szélén kint éktelenkedő vízelvezető aknatetőn kell átzuttyanni és ez nem túl kellemes érzés a buszon utazóknak,mert amikor ott átmegyünk,huppanunk egyet a székünkben.Már mióta tart ez az építkezés és útfelbontás.Ha elkészül,istenbizony elejtek egy "Látjátok,csak a végére tudtatok érni"monológot..De nem állom meg szó nélkül,az biztos!
Szóval a busz elvitt a kívánt úticélhoz,a háziorvosom rendelőjéhez.
Belépvén természetesen már volt a rendelőben egy nő és két kisgyerekes anyuka.Az egyik kisgyerekes anyukával volt még egy nő,aki láthatóan elég rossz bőrben volt.Aztán szép lassan behívták az elején említett nőt,aztán az a kisgyerekes nő,aki ezután következett volna,előre engedte a másik kisgyerekes nő társaságában érkezett rossz bőrben lévő nőt,aki előbb vonakodott,hogy a kisgyerekes nő a soros,de ő dacosan kiállt az mellett,hogy előreengedi a nőt,mivel a nő láthatóan rosszul volt.A nő miután kijött,a másik kisgyerekes nővel távozott és most jött az a kisgyerekes anyuka,aki előzőleg sorra került volna.Közben befutott egy kedves,de riadt,némileg megszeppent hölgy,láthatóan még feszélyezett volt,de kis idő elteltével megkérdezte tőlem,hogy "itt nincs külön kartonozó ugye?"Mire én mondtam,hogy nincs és hogy minden ilyesmivel majd a kezelőszobából vadul kicsörtető asszisztenst kell célbavenni(csak győzze kivárni..).De aztán csak feltűnt a horizonton az asszisztens és a rendelőben időközben fegyülemlett "megírt receptre kiéhezett egyedek falkája"lepte el az asszisztens,ő pedig buzgón,ámde nem viharos sebességes lapozgatta a vényeket bizonyos ott résztvevők,vagy sorfalat állók neveit keresve.A kedves hölgy oldalra állt a "gomolygó tömeghez képest" és türelmesen kivárta a sorát,bár közben mozgolódott,nem bírt megmaradni egyhelyben.De aztán lezongorázta a receptes pácienseket az asszisztens végre és elvette a nő iratait és közölte,hogy ő fog a kisgyerekes anyuka után következni,utána pedig én,csak én az asszisztens első felsorolása szerint,mikor is felsorolta,hogy ki fog következni,én kimaradtam,mert az én nevemet és időpontomat oldalra írták és az asszisztens majdnem figyelmen kívül hagyta.Még mit nem!Ha úgy tett volna,meg is harapom..:-)
Szóval bement a kisgyerekes anyuka ugye,közben a rendelőbe beszivárgott egy helybéli idős házaspár és velem szemben foglaltak helyet.A kedves nő mellém ült le és beszélgetni kezdtünk.Vele és a szemben ülő idős házaspárral is.A kedves nővel folytatott beszélgetésből érdekes dolgok derültek ki,mégpedig,hogy ő sokáig Á.-n lakott és ugyan most már 2éve itt lakik,de Á.-ra a mai napig visszajár autóval dolgozni napi szinten az ottani óvodába,mivel nagyon megkedvelte az idők során ott megfordult gyerekeket és ők is nagyon ragaszkodnak hozzá.Olyan szép kis történet volt,én áhítattal hallgattam,de össze-összesztorizgattunk,hol ő mesélt,hol én,ami még engem is meglepett,mert magamról nem igazán szoktam mesélni,inkább másokat szeretek "gyóntatni",ez most mégis auomatikusan működött.
A kedves hölgyről kiderült,hogy epeproblémája van és egy ideje már csak diétás ételeket eszik,mert az epéje miatt nem ehet mást.Mesélte,hogy nemrég mégis hiba csúszott a számításba,mivel töltött káposzta volt ebédre és nem tudta megállni,hogy csak egy felet meg ne egyen.De aztán százszor is megbánta,mert kegyetlen epegörcsök jöttek rá és mivel egy jóideje egyre több gondja van vele,úgy határozott,hogy orvoshoz fordul.Eddig Á.-n volt a háziorvosa,de mivel 2éve itt lakik,úgy gondolta,ideje,hogy átkérje magát a helyi háziorvoshoz,azaz ide.Szimpatikus benyomást keltett bennem,barátságos volt,melegszívű és finoman érdeklődő,nem pedig tolakodóan kíváncsi.
A jó kis beszélgetés közben kiderült,hogy ismeri az unokatesómat,P.T.-t,aki a mai napig Á.-n lakik és egy olyan lányt vett el feleségül,akinek az egyik most is polgármesteri pozícióban helyet foglaló ember az apja.De ennek az apának van egy kisebb lánya is,akinek pedig a kedves hölgy fia udvarol,már hosszabb ideje együtt járnak.Hát erre végképp nem gondoltam volna!Micsoda meglepetés!És ő az unokatesómat már kis óvodáskora óta ismeri,mert már akkor is az ottani óvodában dolgozott...
Milyen kicsi a világ?Ilyenkor jön rá az ember..De véletlenül sem gondoltam volna rá,hogy egy ilyen,számomra kedves és mint az a beszélgetésből is kiderült,még ismerős hölggyel találkozom majd.Megkérdeztem a teljes nevét,ő is az enyémet és miután behívták,még beszélgettem az idős házaspárral,majd miután ő távozott,kellemes érzésekkel búcsúztunk el.
Aztán végre beszabadulhattam a rendelőbe.A háziorvos még bügyörészett valami papírokat,majd félretette,odaadtam neki a táppénzes papírt és megkérdezett,hogy most hogyan érzem magam,én pedig rostos és meglehetősen vidám beszámolót tartottam neki mindezt annak ellenére,hogy még mindig benne voltam a nyavalyában,de ez is bizonyította,hogy a hangulatomra nem tudott hatással lenni.Leszögeztem neki,hogy még fennállnak egyes tünetek és szeretném ezt még hétvégéig valamennyire,ha lehet,teljesen kikúrálni az eddig is alkalmazott kismillió módszer és egy csokornyi készítmény,gyógyszer segítségével,ha lehetséges,de hétfőtől én már újra kenni akarom az ipart.Közben még megvizsgálta a torkomat is és megállapította,hogy a torkom lényegesen szebben néz ki.Nahát,mi a fene!
A rendelőből kispurizván felhívtam a górét,hogy most jövök a háziorvostól és vasárnapig még táppénzen leszek.Mire ő:"de hétvégén dolgoztál volna?"Ezt ő úgy értette,hogy az eredeti beosztás szerint be voltam-e írva hétvégére.Mire én:"Igen,be voltam írva,hatnapoztam volna."És hozzátettem,hogy hétfőn már megyek.Mire ő ráhelyeselt,leokézta a dolgot és elköszöntünk.Én később még küldtem rá egy sms-t,hogy ha készíti a jövő havi beosztást,akkor írja be nekem majd pihenőnek a nov5.-én,mert aznap vizsgálaton veszek részt.
Hazafele menet beugrottam a csarnokba valami édes péksüteményt nézni,mert nagyon olyan ehetném volt,úgyhogy megrohamoztam a kedvenc árusbódémat,ahol egy nagy rakat csokis csiga incselkedett velem az üvegkirakat mögül,de én mégis a felső polcon lévő édes akármit választottam(mert nem tudom,mi a "polgári neve"),ami hosszúkás rúdalakú volt egyik végén csokiba mártva.Kérdeztem,hogy mivel van megtöltve,de kiderült,hogy a kedves hölgyike sem tudja.De röntgenszemekkel közelebb tartotta magához,kukkerolni kezdte és rávágta:baracklekvár és vaníliapuding.Mintha valami szkenner lett volna a szemgödreibe beépítve...

Szóval most kellemesen töltöm a napom azt leszámítva,ami a nyavalyából még örökségül rám maradt.Úgy érzem,minél jobban leszek,annél inkább újjászületek,kedvem támadt alkotni és olyan dolgokba belevágni,amiket eddig halogattam vagy nem mertem megtenni...Persze ehhez szükségem lesz a nyavalya miatt még nem teljes lángon üzemelő Enegizeremre is!

Derű és orvoslás minden mennyiségben..

"Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. "

Lám-lám,tiszta érdekes,hogy a hangulatom és a közérzetem meredeken ellentmond egymásnak,legalábbis most.Amilyen kis nyüzsge szoktam lenni,most azért jóval visszafogottabb vagyok,de szendvedek is ettől,mert a lekesedésem ugyanakkora,de a hozzá rendelkezésre álló energia már bajos a jelenlegi gatya közérzet miatt.
Voltam a háziorvosnál,de kissé érdekes szituáció állt elő.Miért is menne egyszerűen?Biztos azért van ez így,mert (hál'istennek)ritkán járok orvoshoz.Én,akire nem igazán jellemző,hogy fontos időpontokat elfelejtgetnék,most mégis ebbe a hibába estem.Pedig mindig másokat szoktam szekírozni a "szitaagyú"monológommal,most azért rám is tökéletesen rámillett.Tegnap ugyanis le lett zsírozva a doki asszisztensével a ma reggeli időpont,de annyifele oszlott a figyelmem akkor,hogy valahogy nem voltam biztos,hogy 8.20-at vagy 9.20-at mondott.Ez a kétség tegnap estefele kezdett kibontakozni bennem és akkor ugyebár már hiába csörögtem volna be a rendelőbe,hogy rákérdezzek,mert már természetesen nem voltak ott.No sebaj,gondoltam,majd holnap reggel,rendelési idő előtt közvetlen már úgy is bent lesz az asszisztens gondolom-morfondíroztam magamban-és majd felhívom és megkérdem.Közben ugye a közérzetem nem túl látványosan és érezhetően javulásnak indult,de nem azzal az elsöprő,viharos gyorsasággal,amit én vártam volna..Alig érzékelhető változásról beszélek..Na de ne legyünk naívak!Mindennek idő kell-csak én piszokul sürgetném,igaz...
Szóval felhívtam annak rendjemódja szerint rendelési idő előtt nem sokkal a rendelőt,de nem óhajtották felvenni.De én makacs és kitartó lévén csörgettem még kétszer és akkor végre életjelenség jeleit véltem felfedezni a kagyló túloldalán..De egy sietős női hang volt,aki annyit magyarázott bele kategórikusan a telefonba,hogy "most nem tudjuk felvenni a telefont,nincs itt az E.,hogy felvegye,vérvétel van.."Persze én próbáltam vele gyorsan alkudozni,hogy nézze meg,hogy 8.20 vagy 9.20 az időpontom,de ő azt mondta,hogy azt nem tudja megnézni,mert az a doktor úrnál van és azt tanácsolta,amire saját kútfőből is logikusan következtetni lehetett,hogy akkor legyek itt 8.20-ra,az a biztos.Hát köszike,igazán sokat segítettél,gondoltam,ha egy órával hamarabb megyek oda és tényleg kiderül,hogy 9.20-ra szól az időpont,akkor az ő lelkén és az én "szitaagyamon"szárad..:-)
Odamentem és annak rendjemódja szerint még zajlott a vérvétel,de érkezésem után kis idővel már vége is volt,én pedig ültem akkuhiányosan beleolvadva a váróterem egyik akkor még egész kényelmesnek vélt székjébe és elpötyörésztem egy sms-t az egyik legkedvesebb koleganőmnek,akiről úgy tudtam,mától van szabin.Megírtam neki,mi van velem,mert ő még most nem értesült arról,hogy ugye "kivontam magam a forgalomból",így vígan pötyörésztem az sms-t,miközben a vérszállító pasas,meg egy másik,amelyik a mellettem lévő,kis helységben szöszmötölt valamit,kisvártatva elviharzott.Aztán szivárogni kezdtek,megjött az első beteg,de előtte még egy tőlem nem sokkal idősebb motorossisakos leányzó zúdult be valami receptekért,ő majdnem negyed órát várt.Az első beteg volt csak előttem időpontilag előjegyezvén,bemondták a neven,hogy utána én következem és így minden reményem megvolt arra,hogy minél hamarabb végezzek,ha már kivártam azt a kis üres egy órát,mert mint az menet közben kiderült,csak 9.20 volt az a8.20.Csak én ott tévedtem meg,hogy a rendelési idő legelső időpontját kértem,amikor az asszisztenssel egyeztettünk és nekem a 9.20már későnek tűnt utólag.Hát utólag kiderült,hogy a mai az vérvételes nap,így a rendelés is később kezdődik ilyenkor el.Közben váltottam egy pár szót a teremben jelen lévő "áldozatokkal",mondjuk az első beteg elég hosszan volt bent,már azt hittem,meg is műtik tán vagy feldíszítik.De nem.Saját lábán sétált ki viszonylag fürgén és mosolyogva közölte,hogy mehetek.Gondoltam:köszike,épp itt az ideje..
Bementem,a háziorvos teljes harci felszerelésben:köpeny és száj-orrfedő,gondolom,nem szeretne részesedni a sok fincsi kis vírusból,ami most munkájából kifolyólag is szinte csak úgy nyüzsög körülötte.Ő legalább figyelmes volt és érdeklődő,valamint illedelmes.Odanyomtam neki udvariasan az ügyeletről származó ambuláns lapot,mire ő áttanulmányozta,némileg el is mormogta azt úgy magában és egyből kérdezte,hogy most hogy érzem magam.
Én minden kellemetlen panaszomat megfelelő időrendi sorrendbe rakván ecsetelni kezdtem a tényállást,ő pedig kerek,kék szemeivel érdeklődőn hallgatott,majd a vizsgálóhoz hívott és egy csöppet rontott a dolgon,mert ledugott a torkomon egy pálcikát.Hozzá is fűzte,hogy tüszős vérbő a garat,látszik,hogy vírusos megbetegedésről van szó.Végre valaki,aki a képembe közli a pontos diagnózist,ez hihetetlen.Meghallgatta a hátamat is több helyen,majd visszavezényelt az asztalával szemben lévő "betegszékre" és hallgatott engem egy darabig,amikor soroltam,hogy mikkel kezeltem már,majd ő is hozzáfűzte a magáét,hogy kellene forró sóval borogatni a fülemet,meg infrázni,szedni az eddig felírt gyógyszereket,plusz ő is felírt kettőt,amit szinte mindenki ismer:az Algopirynt,valamint a Zyrtec D-t.Én azért komolyabb gyógyszerekre számítottam,de ő azt mondta,hogy az eddigi gyógyszerekkel és kezelési módokkal ennek hatásosnak kell lennie.Hát remélem is!
Kezembe nyomta a betegkártyám,a recepteket,a táppénzes papírt és minden jót kívánt,valmint abban állapodtunk meg,hogy pénteken reggel 9.45-re visszajövök hozzá és majd újra megszemléz és eldől,hogyan tovább..
Én a megállóban próbáltam hívni a górét,H.A.-t,ugyanis ugye arra kért,hogy ha végzek majd az orvosnál,hívjam fel.Én próbáltam,de éppen foglalt volt.Sebaj,gondoltam majd visszahív vagy majd én,ha a buszról leszálltam.De közben nővérem,Sz. felcsörgetett,mert majd meghalt a kíváncsiságtól,hogy "mit tettek velem"..Én csak pár fontos részletet ragadtam ki,mert a buszon csörgetett fel és nem szeretek sok idegen kíváncsi fül hallatára csacsogni,mondtam neki,hogy visszahívom,ha beszéltem a főnökkel.Amikor leszálltam és hazaértem,elmentem wc-re és már hívtam is a górét,mostmár felvette és elecseteltem neki a dolgot,hogy csüt-ig biztos táppénzen leszek,pénteken kell visszamennem,a további ott dől el.A drága orvosom azt húzta alá a táppénzes papíromon:fekvőbeteg.Bár még elég érdekesen,nem túl jól érzem magam,de mégis jókedvű vagyok,jó az étvágyam is hál'istennek és írnom kell,mert jólesik.Micsoda vírus ez,hogy nincs lázam és nem vagyok étvágytalan?Mondjuk vannak egyéb kellemetlen tünetei...
Ahogy hazajöttem,a madárkám azonnal üdvözölt és ez olyan jólesett..Szinte várt.

Micsoda kettősség vette át a hatalmat felettem..Félre a rossz érzésekkel!

 Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.

Azért jellemzem kettősségként a jelenlegi helyzetem,mert túljutottam a gyász keserű érzésén,valamint sok nyugtalanító érzésen és újra érzem az engem körülvevő pozitívumokat,a lágy őszi napfényt,az apró örömöket,amikkel nap,mint nap szembetalálhatja magát bárki(ha a szíve nyitott),s most újra észreveszem őket és hálát adok értük,mert tőlük szép a világ,ez tölti meg élettel a világmindenséget,ezért vagyunk a világon.A madárcsicsergést a felkelő nap fényében,a friss,őszi levegőt,egy-egy kedves,fel-felvillanó,természetes mosolyt,a lángos messzire szálló,oly kellemes illatát,egy-egy kedves csevelyt,szót és udvarias köszönést,érdeklődést és még mondhatnám.Az ilyen "élmények"melegséggel töltik el a szívem,mert a kis dolgok is oly fontosak és ezekből kellene,hogy felépüljön a világ:csupa egyszerű,ámde nemes dolgokból,amik az emberek különféle pozitív megnyilvánulásaiból tevődnek össze.Csak egyes embereknél ez csupán feltételes módból áll.

Térjünk vissza kettősségre,ami most azért jellemez,mert ugyan visszanyertem eredeti életszemléletemet(amit a gyász beárnyékolt),de péntek óta bújkálni kezdett bennem valami,amit nem tudtam beazonosítani a meghűlés vagy nátha egyszerűnek,ámde annál hatásosabbnak mondott változatával,mert ez annál jóval kitartóbbnak bizonyult és érdekes,de nem túl kellemes tüneteket kezdett kivillantani rajtam.Ilyenkor elmorfondírozik az embörfia,hogy hogy egyszerűbb átvészelni egy ilyen kitartó nyavalyát?Ha dolgozik vagy pihen?A pihenés sem minden esetben jónak mondható,mert a hiperaktív,túlságosan nyüzsörgő egyedeknél(amilyen sajnos(?)én is vagyok)egy bizonyos idő letelte után az ilyen "speciális páciens"sürgetni kezdi a "regerenálódást",azt,hogy minél hamarabb gyári állapotba vághassa magát és sűvíthessen,mint egy eltévedt és jól felhúzott Duracell-nyuszi.

Szóval a péntek határvonalat húzott az egészségem és a hangulatom közti harmóniába és az egyik rohamosan javulni,míg a másik romlani kezdett.Még ilyet!A kedvem egész jó lett,habár kezdtem gyengének érezni magam,mint akiből kivették az elemet.A szombati nap már érezhetően "akkuhiányos"üzemmódban üzemeltem,de nem volt mese,mert lezongoráztam 2nap délelőttöt,jöhetett a p-szo,mint 2nap délután és úgy voltam vele,"nem vagyok én vajas piskótából"...De bizony szombaton a kis galád "víruspajtás" kezdett alaposan bemutatkozni és kibontakozni bennem:egyre gyengébbnek éreztem magam,akár egy keltetőből frissen kivett naposcsirke,feszített a homlokom,minha valaki satuba fogta volna és eldugult a jobb fülem elég rendesen.Ez előtti nap pedig intenzív orrfolyásom volt,nekem,aki szinte csak reklámújságokból ismeri a papírzsebkendőt.Most mindenhova papírzsepiket kellett dugdosnom,kabátzsebbe,pulcsizebbe,táskába,minden engem körülvevő zugba,hogy ha itt vagy ott elkap az orrcsörgedezés,el tudjam hárítani a problémát.

Szóval a szombat délutánt elég nehézkesen vészeltem át,ennek a nyavalyának minden lehetséges vállfaja megtalált akkor és rettentő lassan érzékeltem az idő poroszkálását pont ezért.Pedig a forgalmunk alapvetően jó volt,bár nem érte el azt az őrületi fokot,amit én nálunk általában szombat este tapasztalható zsongásnak neveznék.Kellemetlen érzés volt úgy dolgozni,hogy kevésbé hallottam bármit is,mivel a jobb fülem elég rendesen be volt dugulva,a bal is valamennyire és az éles hangok vagy hangos kiáltások érces,a fülemet sértő,kellemtlen hangként jöttek vissza.Többször beugrottam a kasszába,ahol bizonyos félelmet keltett bennem,hogy mi lesz,ha egy idő után úgy eldugul a fülem,hogy nem hallom a vásárlót,aki fizet nálam vagy mondjuk a munkatársaimat,amint beszélnek hozzám.Zavaró érzés volt,próbáltam elhessegetni,de amikor folyamatosan csak részlegesen hallasz,holott alapvetően kitűnő hallással rendelkezel,akkor bizony ott van benned alaposan a félsz..

Rendesen pörgettem magam aznap,figyelmen kívül igyekeztem hagyni minden rajtam tomboló "támadást"és teljes lángon akartam kenni az ipart,de rá kellett,hogy jöjjek,hogy az aznapi fizikai teljesítményem nem fog velem együttműködni,sőt..

Úgy éreztem magam az órák lassú teltével,hogy gyenge vagyok és erőtlen,lüktet a fejem,amihez fő tünetként társult az erőteljes füldugulás,amikor pedig felmentem kajaszünetben végre "leparkolni"egy kényelmes székre az étkezőbe és enni,lángbaborult a képem,mint akinél begyújtották a központi kazánt,éreztem,hogy ég az egész arcom,hogy szinte egy tükörtojást meg lehetne rajta sütni.A szemeim is égtek,mintha valaki észrevétlenül meggyújtotta volna és olyan érzésem támadt,mintha agyonerőltettem volna,holott ugyanannyit használtam,mint szoktam.

Amikor kajaszünet után "legyötrődtem"az emeletről az étkezőből le a lépcsőn,szembejött velem a főnököm,H.A.,akivel akkor voltunk műszakban és meglepetten jegyezte meg,hogy "Hűű,A.,te is milyen piros vagy!"Mivel egy koleganőmön hasonló dolgot tapasztalt.Mondtam neki,hogy elég szarul érzem magam,de nem akartam túlragozni a dolgot,mert nem szokásom,hogy sajnáltassam magam,inkább csak közlöm a tényeket..Akár egy híradós..:-)

Csinálgattam az egyik frissáru-reszortot,kasszáztam és mivel én szoktam leggyakrabban részleltárakat csinálni,most is megnyertem a TOP50 nevezetű leltárt,ami mellesleg 65tételből áll rendszerint,úgyhogy címeres marha volt,aki TOP50nevet adott neki.Most semmi esetre sem akartam volna leltározni,de neki kellett esni és ez olyasfajta kis szarozós munka volt,amit ilyen világraszóló nyavalya esetén végképp nem csinálna senki,még ha stukkert is szögeznek a nyakához..:-)Hát nekem kellett,bár csak a kötelességtudat vezetett előre és nem a lelkesedés,mint egyéb,normál esetekben.

A TOP50-es listában voltak olyan vegyiáruk is,amiket valamelyik pihentagyú természetesen szanaszét pakolt fel a rollkocsikra odabent a raktárban,így az egész leginkább egy tojásvadászatra hasonlított,csak a tojás szót ebben az estben átcserélhetjük vegyiáru szóra és az erdmény egy egyenletes,ámde fasza kis káosz,amibe bele kellett ásnom magam,amihaz a fentebb már említett gyatya egy közérzet miatt abszolút nem volt kedvem.Mégis derékig beleástam magam a rollkocsik tartalmába,egyenként mazsolázgattam át őket és közben volt egynéhány nem éppen angyali gondolatom affelé,aki a kocsikat ilyen összevisszaságban,mindenféle rendszer nélkül pakolta fel.Megtláltam,amiket kerestem és az egész elég gördülékenyen ment,de aztán volt olyan vegyi,amit tovább kellett hajkurásznom,mert több helyre "szórták szét":volt az egyik kasszasornál,a másiknál is,még jó hogy kijelezte a kütyü,hogy valahol még kell lennie,legalábbis a készletből látni véltem.

Szóval letudtam a részleltárt,túlverekedtem magam a zárás előtti takarítási mizérán,ami most még több fázissal járt,ugyanis a góré több mindent elvárt,mint a többi m.vezető,pusszantom is érte.

A szombati tuning után a jelenléti szerint 3pihenő következett,amibe minden reményemet belefektettem,mert úgy kalibráltam,hogy ez a 3pihenő-amit annak köszönhetem,hogy a főnököm összevonta a pihenőimet-a kúrálás jegyében telik majd.Vasárnap már ostromoltam magam Kamilla teával,amit mézzel ízesítettem,Béress cseppel tuningoltam Cvitaminnal párosítva persze,meg inhaláltam is vele+infráztam a fülemet.Eddig nem volt az a hű,de nagy változás,ami hasonlóan igaz volt a hétfőre is,amikor megint gatyául éreztem magam(pedig egyébként szívós egy természet vagyok,ezért nem értem)és igaz,hogy mivel nem kell beutaló a fülorrgégére(amit úgy tudtam meg,hogy felhívtam őket telefonon),lefixáltam egy időpontot velük a mai nap reggelére,mivel aznap már nem volt szabad időpontjuk,de ezen csöppet sem kéne meglepődnöm.Szóval mára volt lefixálva reggelre időpontom,de mivel még rosszabbul éreztem magam és nagyon kitartó volt a füldugulás is,elmentem tegnap este anyám társaságában a felnőttügyeletre.Csodák csodájára mindössze egy ember volt előttem és két csaj bent ült a váróteremben,majd intenzíven sustorogva kimentek és folytatták az egyenletes csicsrgést.Aztán kis idő elteltével kivágódott az ajtó,kijött egy "sorstárs",az egyik csaj beviharzott és félreérthetetlenül úgy tűnt,hogy ő a következő és oda is állt az ajtóba,miközben a dktornő hívta a következőt.A kis libbantyú véletlenül sem szólt volna,hogy "nyugodtan menj,mert én csak a kifele poroszkáló betegre várok,csak kísérő vagyok".Ehelyett ott állt az ajtó előtt és vártam,hogy bemenjen,neki csak fényévekkel később jutott eszébe,hogy félreálljon.Pedig tolerálhatta volna,hogy valaki nagybetegen szeretne minél hamarabb sorra kerülni.

Amikor végre bejutottam,akkor sem volt valami egyszerű.Elkérték a TAJ-kártyám és a lakcímkártyám és utána az asszisztens szépen nyomgatta a kis billentyűit,az ügyeletes doktornő csöndesen trónolt,majd végre rám kerülhetett a sor kis idő után.Megkérdezte,mik a tüneteim,megmérte a vérnyomásom,ami akkor igencsak alacsony volt,de mivel ez a nyavalya alapvetően egy ilyen közérzettel járt és mivel olyan voltam,mint egy leeresztett matrac,ezen már nem lepődtem meg.Mintha a szájába adtam volna az összes információt,amit az ambuláns kezelési lapra írt,mert szinte csak olyat írt rá,amit tőlem hallott.Belenézett ugyan a torkomba,de nem nagy lelkesedéssel,meghallgatta a hátam,véletlenül sem mondta,hogy meddig húzzam fel a felsőt,úgy kellett kitotóznom,mert legalábbannyira kommunikatív volt,mint egy ostoros egysejtű.

Minden,amit a "szájába adtam",az asszisztensének feldiktálta a papírra és míg nekem semmit nem mondott a megállapított diagnózisról,utólag kíváncsian fürkészve az ambuláns lapot,hogy milyen fenevadra lelt,ezt találtam:JOOHOHeveny orr-garatgyulladás(meghűlés)

Javasolt a Ca Sandos és a Rhinospray Plus.

Hát valamit elnézett,mert ez soha nem volt meghűlés.Ha az lett volna,akkor tudom,mert abban már egy párszor olykor volt már részem.

El is mentem melegibe kiváltani,de meg kellett csöppet variálnom,mert egészségkártyára vásároltam és a Ca Sandoz belefért ugyan,de  Rhinospray elég drágának bizonyult és már nem fért volna bele.A gyógyszerész ajánlott helyette egy helyettesítő orrsprayt és így már oké volt.

Persze  a gyógyszertárban sem ment minden símulékonyan,mert a 2-es ablakohoz vagy pénztárhoz léptem és ott várakozni kezdtem,mivel nem volt ott akkor senki.A pultok mögött átviharzott egy fekete,rövid hajú hölgyemény és az egyes pénztárnál állt meg,de rólam tudomást semn vett,azt sem mondta,hogy fáradjak át a másik kasszához.Bezzeg bejött egy "tiszes korú öreganyám"típusú viszonylag idős asszony és ő hozzálépett és hosszan és rotosan mazsolázgatni kezdett,hogy ő mit használjon a mostani vírusok ellen,meg hogy hullik a haja is.Én persze bedurrantam,mert hamarabb voltam ott,csak a másik ablaknál és amikor már több perce ott szobroztam és a hölgyemény említette a hajhullását,magamba odagondoltam,hogy "én is mindjárt megtéplek ha nem haladsz és akkor több problémád lesz a hajhullással,mint azt eddig gondoltad".Odaszóltam a fekete hajú gyógyszerész tündérvirágszálnak,aki csak vele volt elfoglalva,hogy "elnézést,de nem ráérne ez,miután engem kiszolgál?Beteg vagyok,nekem azt hiszem fontosabb lenne.És előbb itt voltam,mint a hölgy."

Mire ő:"Én ide tartozom(mutatott az egyes pénztárra).Akkor mindjárt szólok a kolegának."

Bölcs döntés,de ezt magától kellett volna kiviteleznie.Ha igazam van,igenis felszólalok.És ebben az esetben joggal mondhatom,hogy nekem volt igazam.

Most utolsó pihenőmet töltöm,amit inkább végigszendvedtem,mint pihentem.Felhívtam a háziorvosomat,mivel ez az ügyeletes okostojás azt írta a papírra,hogy holnap a Ho-t keresse fel.Amiből ma már természetesen nem lesz semmi,mert megtelt csúrig minden időpont,én meg nem fogok azzal visszaélni,hogy tegnap az ügyeleten voltam,hátha még javul valamicskét a helyzet addig.Holnap reggelre kaptam időpontot .Sz.B.-től és kértem,ogy elsőként tegyen be,mert szeretnék mihamarabb ennek a végére járni.

A jobb fülem alaposan be van durranva,azzal most szinte alig hallok,a bal az csak kicsit,de ez így elég zavaró egy olyannak,akinek egyébként kitűnő hallása van.Majd a háziorvosnál reggel kiderül,hogy ő hogyan dönt és mit javasol.Szeretném szilárdan hinni,hogy a fülem anélkül is helyrehozható,hogy felszúrnák.Ez az egyetlen,amitől félek,hogy felszúrják.

Pici kis társam persze itt nyüzsörög mindig körülöttem kisebb-nagyobb szünetekkel,aki nem más,mint Főnix,a fiúnimfám,róla még nem is írtam,pedig nagyon szeretem és a mindennapjaim szerves része.Igen,még betegen is.Csak elővigyázatos vagyok,hogy ő el ne kapja.Nagyon hálás vagyok neki,mert ő mindig törődik velem,de ez odavissza igaz.Egymás elválaszthatatlan cimbijei,világraszóló jóbarátai vagyunk.Majd írni fogok róla is.