Újra itt vagyok

Mint a cím is mutatja,újra itt vagyok.Bár volt némi időkihagyásom,arra hivatkozhatok,hogy erre szükségem is volt.Tudniillik,nagy az Isten állatkertje és az utóbbi két hét alapos kiképzésben részesített.
Ezt a zenét már régóta kedvelem,nagy kedvencem,mondjuk egyébként is szeretem a "drámai,nagy hatást gyakorló és intenzív"zenéket műfajtól függetlenül,azok állnak hozzám legközelebb.A túl érzelgős,eltúlzott,"nyálas",cukormázas zenéket,a rappet és a hosszan,fülhasogatóan elvonyítós számokat nem szeretem.Annyi talán ehhez kapcsolódóan még a hozzáfűznivalóm,hogy igazi "ínyenc"vagyok,ha zenéről van szó és jól megválasztom,mit "sajátítok ki magamnak",de azok többsége mindvégig a kedvencem is marad,a továbbiakban is.
Visszatérve a napi történésekre itt mindig van új a nap alatt,mármint említésre méltó történés.
Részekre bonthatnám,de nem teszem,mert az "állatkert" így teljes egész.:-)Valamennyire azért tagolni fogom,hogy ne kuszálódjak bele azért én sem,az még szép is lenne..:-)
Az áruházban napról napra csupa nagybetűs élet és történés zajlik,aki esetleg unatkozik vagy egyhangúnak találja az életmódját,annak bátran ajánlanám "terápiás céllal".:-)Ez itt természetesen a vicc helye,de ez nem is áll távol tőlem..
Ami fontos lehet a storyban,hogy levonult két emberünk,ebből az egyik nagyon nem volt kedvelt figura,mondjuk erre alaposan rá is szolgált,egy igazi táppénzbajnok volt,aki problémákat koholt magának,hogy aztán azzal elüdülészhessen odahaza,miközben a cég a kis "magánvakációját"fizeti,mi meg egyenletesen szívunk az emberhiány miatt,amit ő okozott.De mihelyst a tartós táppénz határideje végetért,közös megegyezéssel felbontották vele a szerződést.Nem vagyok sem gonosz,sem rosszindulatú,távol áll tőlem bármilyen efféle megnyilvánulás,de ő mindenkiről panaszkodott,neki senki nem felelt meg,ő meg persze Vénusz tökéletes földi megtestesítője volt,legalábbis így adta elő magát.Én meg Aphrodité vagyok,csak nem tudok róla...:-)
Szóval ha kicsit prózai akarok lenni,száműzték a gonoszt a "paradicsomból".De tudvalevő,hogy azzal ugye,ha megoldunk egy problémát,még nem szűnnek meg az újabb problémát jelentő vagy jelenthető helyzetek.Ott is volt egyből a többi persze.De mit is várnánk mást,elvégre negatív és pozitív összetartozik,akár az árnyék és a fény vagy az éjjel és a nappal.B.I. volt a másik "versenyző",aki távozott tőlünk, jobb lehetőséget látva a szintén az áruház területén belül található másik közismert céghez "igazolt át",mivel ők több zsetont kínáltak neki,a döntés kizárólag anyagi szempontból jöhetett létre,mert szeretett velünk dolgozni,bár még nem volt olyan olyan hű,de sok ideje nálunk.Én és I. személyszerint jókat elbohóckodtunk műszak és munka közben,kölcsönösen csíptük egymás társaságát,ő visszafogott és szerény volt,visszafogott temperamentumú a munkában,én ennek pont az ellenkezője vagyok,de jól kiegészítettük egymást.Sokszor mondják,hogy az ellentétek vonzzák egymást,de még mielőtt bárki félreértené,I. lány volt,jó kolleganőm,nem pasi,csak a félreértés elkerülése végett.Én igyekeztem kihozni belőle,hogy kinyíljon mindenki felé,barátságosan,vidáman és finoman viccelődve,hogy könnyebben feloldódjon.Legalábbis ezt szerettem volna elérni és létre is jött a "varázslat"...Én az ilyen kis dolgoknak is roppantmód tudok örülni,bár az én értékrendemben nagyon is elsődleges pozíciót foglalnak el a tartalmas és értékes emberi kapcsolatok.Kinél milyen fontosságú ugye.Nálam igen fontos,mondhatni első.Én ha meg akarok ismerni valakit,nem mondom,hogy a külső nem fontos,de elsősorban az érdekel,ki rejtőzik a külső héj alatt vagyis a jellem és ami ő maga valójában.
Ami bent ment az utóbbi két hétben,az tényleg nagyüzemi állatkert volt,fizikai és szellemi kitartásom minden cseppjére szükség volt.A forgalom eleve az ünnep felé közeledve arányosan növekszik,aminek örülni kéne ugye,csak az egyetlen gond az az egészben,hogy csapatunkban vannak kifele húzó láncszemei,akiknek a forgalomnövekvéssel nem arányosan nő a munkakedvük,sőt nem is nő a munkakedvük.Ezen mindig lázadozom egy darabon,majd beletörődöm és olykor beszólok.Az ikrek(vagyis én) egyébként sem az az asztrológiai jegy,aki passzív résztvevője lenne az őt körülvevő történéseknek.
Most a "pajti"kolleganőimmel akartunk szervezni egy közös kis kiruccanást,de a beosztásunk a héten nagyon ütötte egymásét,így ki kellett lőnünk ezt a lehetőséget.Nekik jó lenne a jövő hét vége,de az meg nekem nem lesz jó,mert 12órázni fogok akkor délutános műszakban.Utána meg gőzerővel jönnek az ünnepek.Majd csak megoldjuk valahogy.
Egyébként a rágcsálóprobléma sem oldódott még meg,a cégünkhöz tartozó szakértő nem túl sokat mozdított az ügy érdekében.Először azt mondta,hogy nincs ilyen speciális csapdája,ami hozzánk kellene,aztán rém érdekes lett,hogy amikor következőleg jött,már puff,a semmiből hirtelen mégis lett ilyen csapda.Nahát!És csodák mégis vannak..:-)
Ezen a héten egyébként is oltári megmozdulás volt az áruházunk háza táján.A személyzeti nagygóré is letalált városunkba csodaszekerén(naná,hogy nem trabival vagy klasszikus régi kockaladával jött) és a városban található minden velünk egyező fomátumú áruházba tiszteletét tette és mindenhol kemény ellenőrzést tartott munkvédelemmel kapcsolatosan,így nálunk is.Mondhatom,nagyon örültem neki,főleg,hogy úgy robbant be,hogy be sem mutatkozott,először azt sem tudtuk,ki fia borja,csak kicsit később derült ki,hogy ő a személyzeti fontoska...:-)Egyből mindenkivel,akivel szembetalálkozott,azt nézte,hogy munkavédelmi cipő van-e a virgácsain,illetve visel-e kitűzőt.Engem is végigröntgenezett a lézervizslató tekintetével és egyből á is kérdezett,hogy "hol a kitűződ,nem látom".A várható reakció ilyen esetben az lenne,hogy szánjuk-bánjuk bűnünket,hogy nem vettük fel és mélységes és magasztos bűnbánást tanúsítunk ennek kapcsán.De a helyzet az volt,hogy az intenzív nyüzsörgés közepette valahol lepottyant rólam és annyira beleástam magam valami tennivalóba,hogy még csak észre sem vettem.De röhejes!Mindezt bűnbánóan elmondtam neki is,mire ő hozzátette,hogy akkor H.A.-tól,a górénktól kérjek másikat.Utána jutott eszembe,hogy megvan még a korábbi kitűzőm,de azt eszem ágában sem volt hordani,mert azon ki volt írva a teljes nevem,az pedig nem tartozik a vásárlókra.Mindenkinek csak a keresztneve volt kint a kitűzőn,akkor én miért is raktam volna ki a korábbit,amin a teljes nevem látható volt?Az nem tartozik mindenkire,ezt mindenki hasonlóan gondolná a saját helyzetében.
A minket érintő régió összes vezetője is konzultációt,speciálisabb nevén meetinget tartottak az áruházunkban,hosszas okítást kaptak a régióvezetőtől az emeleti konzultálóteremben.Aztán ugye a biztiőrök "Bigyó felügyelője"is itt volt,valamint az ő főnöke,B.Z. is tiszteletét tette,szóval nagy volt a mozgás.Közben kirúgtak egy biztiőrt azonnali hatállyal,a részletekbe most nem mennék bele,a lényeg,hogy magának köszönheti a történet végkifejletének nem happy enddel záródását.
Én ezekkel annyira nem foglalkoztam,úgy voltam vele,jöjjenek csak,én egyetlenegy ember érkezésétől paráztam leginkább,ez pedig Zs.,a belső ellenőr volt,aki időközönként az én reszortomat alapos és mindenre kiterjedő ellenőrzést és szemlézést tartott és lézerszemeivel a legapróbb oda nem illő dolgot is észrevette.Most egy jó darabja nem volt nálunk,amit pozitívumként is felfoghatnánk,mert csak oda megy ritkábban,ahol elégedett,s ez hál'istennek (csak) a mi áruházunk volt.Viszont ahol 10%-nál több helytelenséget talált az említett reszorton,az az áruház kemény büntetésre számíthatott.Én elvetemült maximalista lévén mindig igyekeztem a legeslegjobbat kihozni a reszortomból,de ennek ellenére soha nem vagyok maradéktalanul elégedett,ebből fakad a berezelésem is Zs. ellenőrzésétől...:-)
Van a fentebb említett,két elvitorlázott "bajtárs" helyére két új széria is:az egyik egy számomra nagyon nem szimpatikus,puncsolós koleganőm jóbarátja,Gy.P.,valamint egy még ismeretlen lány,L.,róla még nem tudni semmit,majd a továbbiakban meglátjuk,milyen lesz,hogyan viszonyul hozzánk és ami még igazán lényeges:a munkához.
Én az utóbbi napokban elég keményen nyomtam az ipart,most 6napot húztam egymás után,ebből a második délutánról délelőttre volt,de ezt Sz.S. miatt tettem,mert egyébként délelőtös lettem volna mind a 6nap,de S. szépen megkért,hogy cseréljük el,ha ez megoldható,mert ő délután jönne 6.-án,de akkor lesz a párjának a születésnapja és szeretne neki rendezni otthon némi kis bulit.Én persze belementem,mert Sz.S. alapjában egy jó ember és jólelkűnek tartom.Most ő telepítette és hozta helyre újra a gépem,nagyon hálás is vagyok neki,mert fantasztikus helyretett mindent,a gép szuper formáját hozza és az alkalmazások is.Aztán a 6nap alatt volt egy 12órázásom is,egész jól bírtam,de a 11.óránál valami megbinyaklott bennem.Hirtelen fáradékonyabbnak éreztem magam,aki nem tud megfelelően koncentrálni és fájni kezdett a torkom.A kasszában pedig feltűnt,hogy minél inkább kiáltok a következő vevőnek,annál inkább rekedtebb lesz a hangom.Később aztán kiderült,mi is rejtezik a háttérben:a vírus,ami bennem dajdajozott,akkor kezdett kiteljesedni bennem.Onnantól alig vártam,hogy otthon lehessek és valamennyit pihenhessek,mert végtelenül ramatyul kezdtem érezni magam.Onnantól még volt 2munkanap,amikorra be voltam írva,de azt határoztam,hogy ezt még akkor is ki fogom bírni,bár a közérzetem egyre jobban akadályozott.A torokfájás szinte lángoló érzéssé vált,ami égette nemcsak a torkomat,hanem a gégetájékomat is,ettől lett olyan repedtfazék hangom,amin párszor mosolyognom kellett.A közérzetem gyenge lett,mint egy naposcsirkéé és úgy ömlött az orrom,hogy azt hittem,ilyen mennyiség egy ember orrában nem lehet és mégis...Nekem,akinek alapjáratban abszolút nem folyik az orrom,micsoda egy dolog!Nem akartam semmiképpen kezelőorvosnál kikötni,minden lehetséges eszközt bevetettem arra,hogy meggyógyuljak:infráztam ezerrel,citromosteáztam Béres-cseppelC-vitaminnal extrázva,rábuktam a gyümölcsökre,mi nt a vöcsök és igyekeztem pihenni,de ezt volt a legegyszerűbb,mert olyan kimerültnek,fáradtnak éreztem magam,mint egy leeresztett matrac.Azért akkor is mindig csinálnom kellett valamit,olyan nem volt,hogy csak feküdtem volna az ágyon,mint egy kopott gyöngy.Mostanra kezdett javulni az állapotom.Már nem ég a torkom,de azért még nem kiabálom el és jobban is érzem magam,de ezen még azért van mit javítani.Most hétvégén pihenős voltam,most tudtam pihenni a 6nap után így betegen és kúrálni magam ezerrel.Holnap ugyanis újra menni kell és én nem megyek orvoshoz.Holnap délután vár az "ipar"...
Drága barátném,Bosc Kobak,kívánok neked a sok vizsgához,megmérettetéshez és főleg a kismamás-felhőcskés számonkéréshez nagyon sok kitartást,jó helytálllást és főleg nagyon,de nagyon sok sikert!Várni fogom az újabb bejegyzéseidet,ha majd újra írsz..
 
   

Szívek találkozása..

Gyászmenetet fut a fekete bánat
Rám kövült napok tolulnak ma vissza
Könnyeimet arcom redője issza
Keresztre érlelt sors szűkíti mádat.

Megfagyott csendbe koppannak a percek
Már csak az arcodat viszem ébren
Szűztiszta szemmel álmodd a szépet
Elhantolt síron emlékekbe rejtve.

Megálmodtál egy új tükör-világot
Mosolyba bélelt halk sóhajba írlak
Nincseid már szertehullt szilánkok.

Érted még az angyalok is sírnak.
Harmincegy évet kiált a hiányod
Kisiklott, végtelen tegnapok hívnak.

Ezzel a megemlékezéssel koleganőm előtt szeretném leróni a részvétem,mivel szegény péntek este örökre elvesztette szeretett bátyját.
A főcím nagyon is találó a helyzethez,mindjárt elmagyarázom,hogy miért is.Tegnap végre kimozdult koleganőm,V.Zs. és bejött az áruházba. Pénteken éjszakára jött volna dolgozni,de akkor este halt meg a bátyja és bent maradtak a munkaruhái,amik kimosásra vártak.Bejött és ugyan mint azt később elárulta,úgy akarta,hogy ne sírjon,ha majd bejön hozzánk az áruházba,de ahogy közénk lépett és szomorúan egymásra néztünk,a szeméből rögvest szivárogni kezdtek a könnyek.Bár nálunk sem felhőtlen a csapat tagjainak egyéni hozzállása a dolgokhoz,de mégis ebben a nagyon prózai pillanatban a szívek találkoztak,ezért ez a cím,hogy könnyebben érthető legyen.Mindenki szépen kivárta a sorát és megöleltük Zs.-t és mindenki tudtára adta,hogy számíthat rá.Mi még délelőttös műszak letelte után kimentünk a hátsó udvarra Sz.E.-vel,mert ő dohányzik és már nagyon rá akart gyújtani.Mivel tudtuk,hogy V.Zs.-nek is úgyis be kell jönni a belső területre,hiszen jön majd fel a ruháiért,elindultunk hátra.Hívtuk Zs.-t is,hogy tartson velünk.D.N.,a helyettes azonban elkezdett körülményeskedni,hogy ha erről jön be,az nem szabályos,de az akkor szolgáló biztiőr "tartotta a hátát érte",hogy igenis arról bemehessen és ne kelljen körbekerülnie szegénynek az áruházat,csak azért,hogy ez formálisan szabályos legyen.Egyszerűen nem hiszem el,hogy D.N. miért nem képes ilyen kivételes helyzetekben kivételt tenni?Megvan róla a véleményem,az eddigi hülyeségeihez hozzáadom ezt is.Közben kifele menet összefutottunk a délutános m.vezetővel,R.M.-mel,aki jó erősen megölelte Zs.-t és szívhezszóló beszélgetésbe kezdtek,közben Zs.-nek peregtek a könnyei.Én jobbnak tartottam kimenni addig is a hátsó udvarra,hogy beszélgethessenek.Kijött Sz.E.,én és L.K. és kiszellőztettük a fejünket,jó,persze Sz.E. rá is gyújtott.Aztán rövidesen megjelent V.Zs.,akivel egy bensőséges,érzelmekkel telített beszélgetést folytattunk le.Mi egyébként "alaphelyzetben"is nagy cimbik,barátnék vagyunk,Sz.E.,V.Zs. és én.Hagytuk,hogy kiöntse a szívét és közben rá-rákérdezgettem konkrétumokra a tesvére halálával kapcsolatosan.Bátyja 31éves volt és légzési elégtelenségben hunyt el.Az egész teljesen hirtelen és minden különösebb előzmény nélkül történt,szegény fel sem tudott rá készülni.
Koleganőnk,V.Zs.lehúzott négy nap éjszakás műszakot,bár elégedetlen volt emiatt,hogy öt napra éjszakára osztották be és hajtogatta is,hogy "jól kiszúrt velem az A."(mármint a góré).De túl volt a négy éjszakán és gyorsan következett volna az ötödik,de a sors úgy akarta,hogy ő már ne jelenjen meg az áruházban az ötödik napon.Először csak azt vettem észre aznap délutános műszakomban munkámat végezvén úgy estefelé,hogy váltották egymást a telefonok és a m.vezetőnk arca egyre komolyabb lett,de aztán a m.vezetőnk,R.M. magától is elárulta,hogy miért.Először V.Zs. még azért telefonált be,hogy közölje a m.vezetőnkkel,hogy késni fog,mert a testvére rosszul lett.De a következő telefon,ami egy kicsit később futott be,már arról tanúskodott,hogy a dolgok visszafordíthatatlanná váltak,a bátyja légzési elégtelenségben meghalt és hátrahagyott kismillió vele kapcsolatos dolgot,lakáshitelt,eztazt és két közvetlen hozzátartozóját,teljesen magába roskadt édesapját és húgát,azaz őt...

Lázadás magasfokon(nálam is)..

Alapjáraton szeretem a békét és a harmóniát önmagammal és a körülöttem lévőkkel,de ha valaki igazságtalan dolgot követ el velem szemben,azért Jeanne D'arc módjára képes vagyok harcba szállni,kivédem az igazam.Sajnos ebben a túl gyors és modern világban némely pénzintézmény vagy közintézmény hajlamos tehetetlen hülyének nézni az embert,akin szabadon uralkodhatnak kényük-kedvük szerint paragrafusokat figyelmen kívül hagyva és átugorva sokszor faragatlan stílust használva a fogyasztókkal szemben.
A mai számomra most még a reklamációk nagy napja,méghozzá most elsőként valaki mást képviselek:az édesanyámat.Az igazságérzetem pillanatok alatt aktivizálta magát,amikor megtudtam,miről is van szó.Édesanyám felvett korábban egy hitelt és az előző hónapban nem tudott befizetni részletet,mert előtte nem sokkal kezdett új munkahelyén.Most kapta volna az első havi fizetést az új munkahelyétől,de amikor pénzt akart felvenni,hogy befizesse a számlákat,megrökönyödve és elhűlve vette észre,hogy a bank szinte mindent letakarított a számlájáról,csak 11eFt-ot hagyott rajta.Ő teljesen fel volt zaklatva ennek okán,ami érthető,hiszen ezért dolgozott egész hónapban.Kétségbe volt esve,hogy miből fizeti ki a számlákat.Amikor találkoztunk,akkor szomorúan mesélte el nekem,hogy 11-et sikerült kivennie.Vígasztalhatatlan volt,mert nem tudta elhinni,hogx ilyen történhetett vele és hogy a bank ilyen nagy összeget egyszerre képes volt lenyúlnia a számlájáról.Ezzel-ha egyedül élne-símán abszolút veszélybe sodorták volna a megélhetését.Ő bement,hogy ezzel kapcsolatosan tisztázza ezt az abszurd helyzetet.Az ügyintéző-ahogy ő elmesélte-valamiféle lagymatag és olyan általános "mese habbal"magyarázatot adott neki arra,hogy "ezzel sajnos már nem tudnak utólag mit tenni,mert a bank már levette az összeget".Sőt a kis tanácsadóka azt javasolta neki,hogy soha ne olyan számlára utaltassa a fizetését,amin a hiteltartozás van.Hát én nem az okosságokra és az ő "praktikáikra"vagyok kíváncsi,hanem igazi megoldást akarok!Utalják vissza a számlára a jogtalanul lekapott többi pénzt.Anyám kiábrándultan azt mondta,hogy "fogadjuk el,ez van"..Ő is utánajár dolgoknak,de most kiábrándult és belefáradt.Én megmondtam neki,hogy ezt nem lehet annyiban hagyni!Most ott tartok,hogy olvasom és fokozatosan tanulmányozom át az ő hitelszerződését,hogy mik a benne foglaltak,a szerződési feltételek,én kértem,hogy kapja elő,hogy átnézhessem a megfelelő érveléshez.Holnap be fogok menni a bankba és nem teszik zsebre,amit tőlem kapnak!Utánanéztem,hogy reklamáció esetén mit kötelesek tenni a bankok,így megfelelő infógyűjtéssel a tarsolyomban fogok holnap reggel megjelenni a bankfiókjukban.Egyszerűen felháborít,hogy hogy van képük más jövedelmébe belenyúlogatni,amikor meg van határozva az,hogy az ügyfél jövedelmének maximálisan hány százalékát veheti le.
És akkor még nem is említettem egy másik meg nevezett bankot,akik vissza nem térő akcióval magánnyugdíjpénztári átlépéssel kecsegtették az embereket.Az egyik megbízottjuk,egy srác ismerte a nővéremet egy volt munkahelye kapcsán és mivel az ajánlat jónak tűnt,a nővérem nekem is ajánlotta.Mivel mindketten be akartunk lépni nővéremmel,odarendeltük hozzám a  megbízottat,ezt a srácot és miután kitöltötte a személyi magánnyugdíjpénztáras adatlapjainkat,azt ígérte,hogy ez kb. két hetet vesz igénybe.A 2hétről gyorsan kiderült,hogy nem annyi lesz.Május31.-én írattuk meg vele az átlépési nyilatkozatokat és hónapok teltek el,mire nem történt semmi.Közben a jelenlegi magánnyugdíjpénztáram küldött egy kurta kis levelet,miszerint az adatlapjaim nem a jogszabályoknak megfelelően lettek kitöltve,így nem engedélyezi az átlépést,de nem fejtették ki,hogy ez mit takar,az túl egyszerű lett volna.Nekem kellett felhívni őket,hogy utánajárjak,mi is volt a "jogszabályoknak nem megfelelő",mikor a megbízottjuk elvileg helyesen töltötte ki az átlépési íveinket.A vonal másik végén a nő azt válaszolta,hogy nem jó portfólió lett beikszelve.Ez a kamatozás ütemezésére vonatkozik,amit neki fokozatosként kellett volna bejelölnie,ehelyett növekvőt jelölt be,ez miatt dobták vissza az átlépést,egy ilyen pitiáner dolog miatt!Nővéremtől elkértem a srác telefonszámát,de nem volt elérhető.Ekkor a központi számon kerestem meg a bankot és elpanaszoltam a problémám,mire ő a helyi pénzintézeteihez navigált,hogy keressem fel őket.Helyileg itt két pénzintézetüket is felkerestem,egyik sem tudott mit kezdeni a problémámmal,sőt az egyik helyen teletömött új belépési papírokkal,pedig én világosan elmondtam neki,hogy az akkor aktuális belépési akció keretében szeretnék átlépni az akkor kitöltött nyomtatványokkal.Nem akartam új nyomtatványokat,ha azokat már egyszer kitöltötte ez a srác és úgy voltam vele,hogy egy hiba miatt,amit ő rontott,nem fogok újra mindent elölről kezdeni.Ragaszkodtam hozzá,hogy az eredeti belépési okmányokkal és az akkor érvényes átlépési akcióval vegyem igénybe,az elvárásom úgy gondolom,teljesen jogos.Amikor láttam,hogy ennek a banknak a helyi pénzintézeteivel semmire nem megyek,kikerestem a reklamációs e-mail címet és írtam nekik.Némi kis idő eltelt,mire választ kaptam a bank egy főosztályvezetőjétől,aki rostos magyarázattal szolgált ugyan,ami csak az ő részéről volt kielégítő,az enyémről nem.Utána írtam egy sokkal határozottabb kis levelet és hozzátettem,ogy ha az eredeti feltételekkel és átlépési okmányokkal nem hajlandóak biztosítani nekem az átlépést,akkor fogyasztóvédelemhez fordulok.Azóta megküldte már a gyorsított átléptetéshez szükséges kiegészítő okmányokat is,amit nekem szinte csak alá kellett írnom.Miután én azt sietve visszaküldtem,az ügy megint kezdett egyhelyben topogni.Egy hétre ígérte a választ,de azóta már majdnem 1hónap is eltelt,ez egyszerűen szánalmas,de egyben vérlázító is.Én most küldtem nekik egy olyan levelet,amiben figyelmeztettem őket ,hogy nem vagyok hajlandó tovább várni,1hetet kapnak,nem többet és visszavonhatatlanul felkeresem a fogyasztóvédelmet,valamint a média egyik képviselőjét is.Ha ez kellett nekik,köszönjék meg maguknak.Ha egy hétig nem reagálnak sehogy,elindul ellenük a hadjárat,abban biztosak lehetnek.Május31.-e óta képtelenek voltak átléptetni!Nevetséges..Én nem hagyom magam.

Érzések és "pofonok"..

Van,hogy annyi minden érhet egy embert egyetlen nap leforgása alatt,hogy követni sem egyszerű.Most én is így vagyok ezzel,mert annyiféle érzés bontakozott ki bennem ezalatt a röpke idő alatt,amit kifejteni sem egyszerű,sőt még átgondolni sem.Leírni meg pláne.
Stabil érzések csak a legerősebb szálaknál jöhetnek létre,a többi ismeretség mind felületes és nem részletekig kitérő,megnyilvánulási foka váltakozó,mint a napszakok vagy a holdmozgás.
Kezdeném a stabilakkal fontossági sorrendben,elsőként vele,a teljesen nagybetűs Ő-vel,akiről nem szoktam írni,de ettől függetlenül változatlanul első számú lakója a szívemnek.Az érzelmeim évek múltán sem változtak,inkább még mélyebbek és erősebbek lesznek,mint amikor a sebes sodrású folyó még jobban alakítja a folyó medrét.Aki attól a pillanattól,hogy megismertem,fontossá vált nekem és ez azóta sem változott és ez az érzés kölcsönös.
Ott a madárkáim is,akikre mindig büszke szívvel gondolhatok,mert mind a kettőnek saját egyénisége van,de olyan édesek és mind a kettő a maga módján kedveskedik nekem megnyilvánulásaival,gesztusaival,kedves,felém irányuló mozdulataival..Mind a kettőnek saját akarata van,amit "le akarnak verni egymáson",de ez aztán a nagy kakaskodás közepette az egész "finom kis közelharc" szeretethullámmá szelídül..Olyan aranyosak együtt,nem győzök betelni velük,egészen hozzászoktak már egymáshoz és igénylik már egymás társaságát,sőt az enyémet is.Ha olyanjuk van,nekikezdenek nyüzsörögni és repülnek pár kört,de olyan is van,hogy bepunnyadnak,garázsmenetbe vágják magukat és felhúzzák ez egyik kis virgácsukat,bedugják a tollbundájukba,bedugják a fejüket a puha tollukba és alszanak,mint a tej.De rendszerint amit az egyik elkezd,azt utánozza a másik,ilyenkor megmosolygom a dolgot..A kis nimfa tojó,mindössze 3hónapos Picike már egész jól hozzáidomult az én vasakaratú stramm nimfa fiú Főnixemhez,aki egyből "kenyérre kenhető"verzióba lendül át,ha odamegyek hozzá és megvakargatom a fejét,adok neki valamit vagy felveszem.Picike 10.21.-e óta van nálam és látható jelei vannak,hogy nagyon jól érzi most már itt magát.Az elejében riadt és félénk volt,de amint látta és érzékelte szép fokozatosan,hogy jó helyre csöppent és itt neki a jobbnál is jobb dolga van,egyre inkább feloldódott,tehát nagyon jó úton járok affelé,hogy ő is megszelídüljön,mint Főnix.
Az étvágyuk kiváló,jó adagokat megesznek és mindig szoktam nekik a kedvenc zöldjüket szedni apám kertjében,meg plusz majd most akarok nekik hozni szerdán vagy csütörtökön fürtös kölest és mézes karikát.Csak erősen gondban vagyok,mert dunsztom sincs,hogy vajon mennyit is hozzak,ami egy hónapig elég,mert most már elég szépen esznek,ezt még ki kell silabizálnom...:-)
Majd fogok feltenni róluk képet,ha végre jó lesz a bluetoothom.Jut eszembe,holnap beviszem a gépemet,(mert az egyik kolegám elég jól ért hozzá),hogy javítsa meg,mert vannak problémái,ami még egy újratelepítést is igényel.Nem tudom,mindez vajon neki mennyi időt vesz majd igénybe,de addig nem fogok tudni feljönni ide írni,ezért majd kérem szives türelmeteket addig is!


Köszönöm többek közt Sayani törődését is,nagyon jólesik.Jókat szoktunk beszélgetni a történéseinkről,az életről,mindenről,ami érdekes lehet.Rá abszolút lehet számítani.
Ja igen,a sokféle érzés,amiről írni kezdtem mindenhol érezhető volt.
Bent a melóhelyen besokalltam két koleganőmre,akik még amikor munkaidőben is vannak,mintha nem is lennének ott,szinte semmivel nem lendítik előrébb az áruház napi tennivalóinak listáját,vannak,magyarra fordítva vannak,de ugyan minek?Mind a kettő újabban "cicababa"üzemmódban üzemel:munka visszafogottan,nehogy megsérüljön még a végén vagy uramocsá' letörje a kis múzeális műkörmeit.Én szemrebbenés nélkül hókon nyomnám azt,aki nekem műkörmöket akarna nekem feltenni,isten ments!Ha egy nő magától alapban nem nőies,az régen rossz.A műköröm nekem annyira nem természetes,annyira művi,hogy nem kéne.Esetleg az esküvőmön majd valamikor egy szép,gyöngyökkel kirakott műköröm-díszítésféle...De a mindennapjaimban soha!
Szóval a két kis cicababával szinte semmit nem jutottunk előrébb,sőt még bosszantott is,hogy kijár mind a kettő cigizni sűrített járatban,lőcingélnek,elszalad ide,elszalad oda,haladni pedig természetesen nem haladnak.Csak az egyik a főnökünk egy távoli rokona és ő ezzel visszaél persze,miért is ne tenné,mármint az egyik "cicababa".Amikor készletest kellett választani,akkor persze,hogy ráesett a választás,küldték fel képzésre Budaörsre,aztán amikor visszajött és elkezdte a készletes munkát(?),kétszer nagyobb lett a búrája,hogy ő most már készletes.Felvette a kétszínű stílust,a szemedbe az egekig dicsért,a hátad mögött pedig köpködött,alantas sunyi kis cicababa lett belőle,aki már nem volt ember a szememben.Nekem az őszinteség nagyon fontos,így nálam véglegesen leszerepelt,eljátszotta a bizalmamat.Most nemrég mégis visszavonták a készletes-munkakört mondván,hogy rájöttek központilag,hogy még sincs rá szükség,viszont a fizetését nem vették lejjebb a normál besorolásba.Ehhez nem lett volna joga a főnökünknek,hogy így hagyja a fizetését,erről megvan a véleményem.
Az áruházban még mindig folyik a "rágcsálóinvázió-elhárítás vagy kivédés",sőt ami meglepő volt számomra,az az,hogy a biztonságiak felügyelője mondta,hogy másik két áruházban is ólálkodnak a rágcsálók,mégpedig az R.-ben és M.-ben.Nálunk valamelyik látta kint nyüzsörögni az áruátvétel területén,így úgy gondolták,nem volna rossz megoldás innentől ráhajtani a mágneses sínen csúsztatható masszív fémajtónkat,így mindenkit megkértek,hogy ha ki-és bejön,csukja be maga után.Hát hozzáteszem azért,hogy elég szadista dolog volt ilyet kérni tőlünk,mert nem kis erőfeszítés elhúzni ezt a masszív fém tolóajtót és vissza.Mi mindig pöccig rányomtuk,így teljesen kinyitva maradt és nem volt vele gondunk-bajunk.De ez a nyitogatós-csukogatós baromkodás ennyiből nem volt jó ötlet.
Múltkor azt mondták,hogy az egyik egeret valószínűleg a pékáruszállítmánnyal kaptuk (bónuszba:-)).Ami egész megnyugtató,ha arra gondolok,hogy esetleg a banánszállítmányban is majdcsak egyszer felbukkan egy frankó kis madárpók..Én nem félek sem a rágcsálóktól,sem az ízeltlábúaktól,pókoktól,hüllőktől,de a kukacokat nem komálom,azzal ki lehet űzni a világból..:-)
De ezt hál'istennek azon kedves kolegáim nem tudják,akik múltkor akartak pókkal ijesztgetni.Én meg is fogtam,olyan kis édes volt,kis ártatlan,mire ők kigúvadt szemmel csodálkoztak,más reakcióra számítottak.Hát nem nyert..:-)
Én odabent még mindig sokat dolgozom,mondjuk én a nagybetűs pörgés embere vagyok,utálom a tutyimutyiságot és azt,ha mondjuk látom,hogy valamelyik egyed a műszakból nem dolgozik úgy ahogy az iram megkövetelné.Ugyanis rengeteg múlik az összehangolt munkán vagy azon,hogy ki hogy húzza az igát ugyebár.
Tegnap találkoztam az egyik kedvenc vevőmmel,aki valamennyivel fiatalabb,mint anyu és nagyon tartalmasan el lehet vele beszélgetni.Nagyon értelmes,okos és szókimondó,amit díjazok.Tud jó tanácsokat adni,no és megosszuk egymással a napi történéseket.Volt már,hogy rosszkedvvel jött be és én igyekeztem felvidítani.Ritka értékes ember,jólesik vele beszélgetni munka közben.
De volt egy címeres idióta is akinek szinte a homlokára volt írva,hogy "hülye vagyok,szaladjatok,meneküljetek!".Hát engem sajnos megtalált,mert a bejárattól egy köpésre voltam és éppen végeztem a munkám.Az adóról kezdett el hangosan beszélni anélkül,hogy bárki is kérdezte volna,meg azt hajtogatta,hogy "ha akarsz,fizetsz adót,ha meg nem akarsz,akkor nem kell" és közben egy pici rádiót fogott,amiből halkan szólt valami rádió zenéje.
De mint az a továbbiakban kiderült,nem csak én lettem a "szenvedő áldozat",mert megtalálta még másik három kolegámat is.Az ilyen idiótákat elzártan kéne tartani a nyílt közösségektől.
Az útfelbontás-és építés még mindig tart a K.sugárúton,ez hihetetlen,ezt képtelen vagyok logikus magyarázattal együtt is megérteni,hiszen egész nyáron állítólag csinálták,akkor még mit tudnak csinálni rajta?Ezalatt már egy kisebb szállodát is fel tudtak volna húzni,lehet,hogy azzal jobban jártak volna.Bár a szálloda röhejesen nézett volna ki a K.sugárút kellős közepén...:-)

A négy lábon járó probléma

Bár igaz túl vagyunk már a halottak napján,de azt megelőzően volt egy kissé komplikált vasárnapom,aminek a fent nevezett négy lábú kis "szörnyella"volt az nagyon is határozott oka.Azért írtam szörnyellának,mert sokan tartanak tőle,bár én semmiféle félelmet nem érzek iránta,inkább némi érthetetlenséget és felháborodottságot csak,hogy miért tolja be a képét egy áruházba,ha a természet odakint ellátja elegendő mennyiségű élelemmel(elvileg)?
A fent nevezett négylábú nem teljesen meghatározható,mert állítólag volt egy pékáruszállítmányunk,amivel egér juthatott be az áruház hátsó áruátvételi-és raktárrészébe,de például az a szégyentelen jószág vagy egy más típusú egérszerű(de nem az!)egyed betalált a földesáruraktárunkba és ott belerágott az alsó rekeszes árukba,de viszont amikor a szakértő megnézte a rágásnyomokat,kijelentette,hogy az nem lehet egér és patkány sem,az valami más,mert nagyobb a fogak hosszúsága is,aminek a mélyedését a rágás helyén látta.Tehettünk egy diadalittas felmérést a szakértő szerint,miszerint a pékáru-szállítmányunkkal együtt együtt egy "bónusz"egeret is kaptunk,valamelyik repedésen vagy résen pedig az áruátvétel felől,de az is lehet,hogy a hátsó udvar felől(mert ott nyitva hagyják az ajtót,ha kimennek cigarettázni) egy se nem egér,se nem patkány(talán pocok?),de hasonlatos valami szökött be és most a raktárakban "tarol".Az egészben az a klassz,hogy be van aknázva a raktári terület egérirtócsapdákkal,ami ennek a se nem egér,se nem patkány valaminek nem biztos,hogy használ.A szakértő ennyit tudott hozzátenni,odaadóan vakarta a fejét és azt mondta,hogy "most nem tudok ennél többet tenni,legfeljebb,ha vészhelyzet lesz,azonnal hívjuk őt".Hát köszike,szerintem azért már ez is nevezhető vészhelyzetnek.Szóval amikor vasárnap belezavart a szokásos munkamenetembe az egérpajti,annak nem igazán örültem.Történt ugyanis,hogy az egyik hűtőbn kipakolt árukon végiglavírozgatott és észrevétel alapján értesültem a dologról.Még ilyet!Félbe kellett hagynom az addig végzett munkám,odaflangálni a "tett színhelyére"és kiszedtük ketten a helyettessel a benne található árukat,majd az alatta található tartólemezeket,jóformán teljesen kiszedtük a hűtőt és közben át is takarítottuk.Felmerült ugye,hogy még benne rejtőzhet a kis galád egerentyű és el akartam kerülni,hogy bármibe is bele támadjon kedve harapni,különben megharapom mostmár.Én a tőlem megszokott "gyerünk gyerekek"sebességben szedtem ki a lemezeket,de volt,amelyiket élénél sikerült megfognom és ahogy lefele csúsztattam a földre,elvágta a kezem.Ha benne vagyok a ritmusban,nem szeretek ilyen számomra semmiség miatt leállni,pedig szépen belevágott az egyik ujjamba,amiből szépen kezdett csurogni a vér,de én azért se akartam megállni,inkább leöblítettem,lemostam,hogy ne zavarjon és mentem tovább,tudomást sem akartam róla venni.Igen ám,de tovább folyt és ahelyett,hogy végezhettem volna zavartalanul a törölgetést,a visszapakolást,kénytelen voltam meg-megtörölgetni,mert csörgedezett tovább.Berágtam és rászorítottam egy kéztörlőt,de mivel az pakolás közben akadályozott,elhajítottam.Volt,hogy többször összekentem vele a lemezeket,de mindig gondosan letöröltem.A kis hülye seb így,hogy nem vártam meg,hogy megalvadjon felszínén a vér,egy darabig elcsordogált.De nem akartam ilyen semmiség miatt megállni.Aztán közben átmentem K.ZS.-nek áthúzgálni a böhöm nagy nyitott hűtőpultokat,ami símán 3emberes meló volt,így 3-an raktuk arrébb.Persze az egyik ilyen hűtő arébbhúzásánál nem találtam fogást a hűtőn,nem volt arról az oldalról megfogható pereme,így alul akartam belekapaszkodni,ahol szépen belenyúltam egy kiálló szögbe és átszúrta a bőröm az ujjamon,de annyuira nem volt vészes,csak egy pillanatra azért éreztem,aztán már nem akartam vele foglalkozni.Mindig szoktam jelentéktelen kis sérüléseket összeszedni,mikor sok sülyt mozgatok meg vagy mikor viszem ki a raklapot,a munka hevében elő szokott fordulni,de én ügyet sem vetek rá,legfeljebb jót mosolygok rajta.De azért ennyi bintőt,mint most vasárnap egy ideje nem szedtem már össze.:-)
Prüntyőim,Főnix és Picike nagyon jól vannak.Akár egy gondos anya,úgy féltettem őket attól,hogy esetleg nem esznek eleget és tömtem őket,mint a kislibákat.Most meg majd attól tarthatok,hogy elhíznak,bár hízott nimfát még nem láttam és őrájuk még nem leselkedik szerintem ez a veszély.Odafigyelek arra is,hogy meglegyen a mozgásadagjuk is,bár ezt ők is igénylik,imádnak napi szinten olykor repülni egyet együtt.Ennek örülök.Mind a kettő piszokul kíváncsi,milliónyi érdeklődési területük van,ebből a szempontból rám hasonlítanak.:-)Igyekszem új étkeket is bevezetni nekik,amikről olvastam a neten,hogy hasznosak és értékesek lehetnek a számukra..Mindenben a legjobbat akarom biztosítani nekik és ha látom,hogy jól érzik magukat,számomra az a legnagyobb ajándék.

Egy egyszerű álmodozó és igazi alkotószellem keveredése egy testbe rejtve

Viccesen hangzik,de így is jellemezni lehetne engem,ez vagyok én.Bár az alkotói oldalamról elég sokan nem tudnak,ez egyfajta "rejtett oldalam",nem igazán hangoztattam,meghagytam a maga nemes egyszerűségében és rejtett mítikájában.Ha akarom,majd elmondom,de akit arra érdemesnek találok,aki valóban tudja értékelni az emberi érzéseket és ezzel együtt az ezzel kapcsolatos papírra vetett megnyilvánulásokat,amit alkotásnak neveznek.
Én korábban írtam verseket is elég sokat,imádtam rajzolni akár tájképet,akár emberi alakot,portrét,konkrét arcokat is,többféle kombinációt,nonfiguratívokat és ezt az egész alkotói "ragyogást"egyetlen személy hívta akkor elő belőlem.Nem is gondolna ilyenre az ember,mig meg nem történik vele.Aztán már ment magától.Mindig értek különféle impulzusok,amikre így volt legegyszerűbb reagálnom és tényleg bevált.Aztán egyszer csak sutbavágtam az "alkotói bizsergést" egy nagyon is meghatározó történés folytán és azóta "aluszta álmát" bennem a kiaknázatlan alkotóerő.Most újra érzem,hogy mintha kedvem szottyanna újrakezdeni,újra belevetni magam.A zene az folyamatosan az életem szerves része,el nem tudnám képzelni,hogy ne töltsek el akár egy napot nélküle,persze azért az ízlésemnek megfelelő,igényes zenékről van szó.Sokszor munkvégzés közben is azon kapom magam,hogy a kedvenc zenéimet fütyörészem,de úgy külön jólesik tenni a dolgomat,olajozottabban megy a munka.Énekelni is imádok és annak ellenére,hogy anno sokan mondták,hogy nagyon szép hangom van,ha emberek előtt énekelni kell,feszélyezve érzem magam.Pedig anno énekversenyen is voltam és ott kaptam egy oklevelet,de ettől még én nagy kritikusa tudok lenni önmagamnak.De énekelni tényleg nagyon szeretek.Ha nyilvános éneklésnél nem lennék olyan kis mulya,már rég indultam volna egy megmérettetésen,ez volt az egyetlen visszatartóerő.Bár ez nem a reklám helye,de a mostani Megasztár válogatást intenzív figyelemmel kísérem,már amennyire tudom,mert most például ami volt,aznap délutános voltam.De akkor is sietve letelepedtem az ágyamra és megnéztem,ami akkor még hátravolt és még jó,hogy adtak előzetest is a versenyzők aznapi addig lezajlott szerepléséről,mert így sokkal több mindenről informálódhattam,mint amit végig tudtam nézni ténylegesen.Az én kedvencem Csík Melinda,férfi kategóriában pedig Kökény Szabolcs.Annyira tiszta és érzelmekkel gazdagon telített a hangjuk,hogy az ember teljes áhítattal ül megbűvölve a tv előtt és szinte odaszuggerálja a fülbemászó dallam,amit tőlük hall.Nekem ez a személyes véleményem és fokozatosan egyre jobbat alkotnak magukból,egyre több részlettel fűszerezik az előadásuk részleteit is,egyre több mindenre odafigyelnek.Tiszta szívvel szurkolok nekik!Hiszem,hogy kettőjük közül nyer valamelyik.

Tömörített őrület

Na tessék,jó kis adrenalinserkentő nap volt a tegnapi,sőt,igazi adrenalingyilkos nap..Ez most a melóhelyre értendő.Mikor hol ugye..:-)Ez bizony az ilyen kis nyüzsöri emberfiánál egyébként nem jelenthet gondot,mert alapszériámban én állandóan nyüzsge "gyári beállításban üzemelek",nekem ez a természetes..Most mégis tegnap este azért hirtelen próbára lett téve a tűrőhatárküszöböm.
Bőségesen el voltunk látva tennivalókkal,ketten B.G.-vel kaptuk a legtöbb délutános műszakra előirányzott feladatot.Enyém volt mindkét friss reszort,azzal kezdtem,hogy azokat feltöltöttem,összeszedtem a széthajigált blokkokat(mert attól frászt tudok kapni)és közben persze megfűszereztem a tennivalókat egy kis be-beugrálással a kasszámba szükségszerűen,ahogy a kialakult helyzet kívánta.Közben meg kellett csinálnom az akcióváltást és az ezzel együttjáró akciós polcendeket,közben persze nem egy klinikai eset megtalált.Sokszor elgondolkodtam már rajta,hogy ha egyszer lesz annyi időm,számolni fogom,mennyi "klinikai esettel"lesz dolgom egy műszak alatt.A csapatunk nagyon jó kis csapat volt:vidám és energikus volt minden egyes "láncszeme",ami ezen a napon majd a továbbiakban derül ki,mennyire sokkal lényegesebb és kiemelkedőbb jelentőségű volt,mint máskor.
Szóval sok beütemezett feladatom volt és ahogy elkezdtem a műszakot,már igyekeztem is azonmód felvenni a ritmust,ha munkáról van szó(bár más esetben is)elég maximalista vagyok.Lezongoráztam a fentebb leírtakat és közben be-bevitorláztam a kasszába,közben elszivárogtam kajaszünetre,majd nekifogtunk B.G.-vel a teljeskörű konzervleltárt lezavarni.Előbb a raktári készletet vettük fel,majd elkezdtük a kintit is és elég jól haladtunk.Közben szintén jött egy pár klinikai eset,majd egy nő,aki azt panaszolta el,hogy fagyit szeretett volna venni,de az egész eléggé puha volt,nézzünk már rá a hűtőre.Mivel a leltár befejezése volt az első,odaböktem neki udvariasan,hogy "mindjárt megnézzük,hogy van-e valami probléma"..Sikeresen befejeztük a konzerv-leltárt(mint sok-sok kisleltárunkat,mert B.G. és én elég sokat "megnyerünk)és elmentünk megnézni az eladótéri fagyasztóhűtőpultokat,konkrétan először a fagyikhoz baktattunk és akkor már láthattuk és kézzel foghatóan tapinthattuk is,hogy nem is kis baj van,hanem "alaposan gáz van gyerekek" szituációba csöppentünk.A fagyasztópult hőmérséklete a fagyikra és egyéb lightosabb összetételű mirelittermékre nézve veszélyesen felkúszott,azt hittem,nem jól látok,amikor a kijelzőn észvesztően magas értékeket olvastam le.Azannya,gondoltam én!Gyorsan ki kellett találnom valamit,amivel az irdatlan mennyiségű mirelit terméket megmenthetem,no és az áruházat az horribilis mennyiségű selejttől és kidobástól.Villámgyorsan kellett gondolkodnunk és mint az közben kiderült,szép és egyenletes kis káosz volt kibontakozóban,mert minden hűtő hőfoka közben "elszállt",törhettem az agyam,mitévő legyek,a többiek csak álltak,de ötlet semmi nem volt,mit és hova pakoljunk.De én igyekeztem nagyon gyors lenni és már a probléma észlelésekor gyorsan be is villant egy hasznosítható ötlet,de ehhez végig kellett többször futnom a benti kamrák hőmérsékleteit,hogy ellenőrizzem,azok mennyire tudják tartani a hideget és mennyire melegedtek fel.Mint az kiderült,igaz,hogy azok is felmelegedtek eredeti hőmérsékletükhöz képest,de kamrák lévén sokkal jobban hasznosították azt a hőt,mint a kinti hűtők,amibe akkor már szinte semmi hideget nem lehetett érzékelni.Kitaláltam,hogy volt egy elég hideget adó "fekvő,úgynevezett koporsó hűtőnk" bent a raktári részen,amiben normál esetben fagyasztott pékárut tartunk,de mivel azok a pékáruk jól elbírták a felmelegedett,de stabil viszonylag még hideg levegőt biztosító kamrák hőfokát,azokat gyorsan behajigáltam egy rollkocsira a pékárus kamrába B.G.-vel,majd kiviharzottunk egy békával és üres rekeszekkel az eladótérbe a fagyasztóhűtőpultokhoz és a legrizikósabb és legveszélyeztetettebb áruktól kezdtük el beszedni az egészet és nyomtam be óvatosan,de emberfeletti sebességgel abba a koporsóba,közben persze igyekeztem figyelemmel tartani,hogy ne pakoljam tele a piros vonalnál magasabban,mert odáig hűt.Azt elég gyorsan telepakoltam és kitaláltam,hogy a többit,ami oda nem fér be azt egy rollkocsira kellene rekeszekbe szedni és betolni a fagyasztóba,az már kevésbé érzékeny a hőre,mint amiket a koporsóba tettünk;azok már elbírják azt a hőt,ami ott a fagyasztókamrában megmaradt.Közben R.M.,a m.vezető szólt,hogy úgy mondta a szerelő,hogy két óra múlva itt lesz(utólag kiderült,hogy volt az 3is,de mindegy,ők nem adnak az ilyen "semmiségekre").A lázas pakoláshoz csatlakozott a banda összes tagja,derekasan segítettek,bár ha nincs az a mentőötletem,akkor most töménytelen mennyiségű mirelitárut dobhattunk volna ki.Így csak minimális selejtünk lett,R.M. odajött és külön megköszönte nekem,de én mondtam neki,hogy az aznapi összehangolt jó és dinamikus csapat volt a kulcsa a sikernek,minden ebben aktívan a részét kivevő ember ugyanúgy dicséretet érdemel.Engem meg nem kell dícsérni,mert csak a dolgomat tettem,amit ilyenkor tenni KELL.Nekem már az is diadalittas és mámorosan jóleső érzés volt,hogy úgymond győztünk és sikerült megmentenünk a mirelitárukat,plusz még utána mentőakcióba lendültem a sajtpultban is,mert ott 16fokra szökött fel a hőmérséklet.Megnéztem a benti tejeskamra hőfokát,jobban szólva megnézegettem előtte egy párszor,mert tudni akartam,stabilan tartja-e és nem megy-e feljebb.A benti 6-7fok között tartotta magát,ami azért mégis jobb volt,mint a sajtpultnál lévő 16fok.Villámgyorsan magamhoz ragadtam pár rekeszt és beviharzottam a pulthoz(akár egy akciófilmben:-))és előbb "betermeltem"a darabolt kimérlegelt sajtokat,a salátákat,lédig juhtúrókat,krémfehérsajtokat,kaszinótojást,sonkatekercset,ilyeneket,majd rekeszbe szedtem kirakott lemérlegelt egész tömbsajtokat is.Olyan gyorsan pakoltam be,hogy utólag jöttem rá,milyen kis birka is voltam,hogy jól telenyomtam a rekeszeket,mert amikor befele kellett vinni a kamrába,elég emberes súlya volt,de rendesen,azt hittem,a földbe süppedek a súlya alatt...:-)
De megnyugodtam,hogy azt is biztos helyekre mentettem,már csak azért szurkoltam,hogy a kamrák hője maradjon stabilan legalább ennyi,mint ami most és ne menjen feljebb,mert akkor lesz baj..
Hál'istennek mint az következő nap kiderült,nem ment feljebb a hőfok.A forrása vagyis oka ennek a nagy felmerülő galibának az volt,hogy a hűtő központi rendszerében valami nyomásérzékelő kis "mütyürű" romlott el és lehelte ki a lelkét teljesen,ami a rendszer fontos részét képezi,azért okozott akkora zűrzavart az összes hűtőnél,ami a központi szgépes rendszerhez volt csatlakoztatva,amikor meghibásodott és ezért veszítették el a fonalat a hűtő hőfokai teljesen.Hát rendesen ránkhozták a frászt,az biztos,de azt,hogy nem lett nagyobb gond,azt a gyors helyzetfelismerésemnek köszönhetem.Én pedig a gyors és hatékony segítségnek köszönöm,akik ott voltak velem ebben az oly lehetelennek tűnő slamasztikában és derekasan állták a sarat.Ők tudják csak,milyen tömör és velős,milyen megterhelő úgy fél óra alatt ennyi mindent csinálni,amit leírtam a hűtőkkel kapcsolatosan kialakult mizériában.Köszönet a bandának,akik akkor voltak,rájuk lehetett számítani,pedig volt egy új is közöttük és egyáltalán nem vonta ki magát ez alól,sőt iazi segítség volt a káoszban.Kellemes csalódás ért vele kapcsolatosan,egy igazán segítőkész,dinamikus és kedves,természetes személyiséget ismerhettem meg benne.Tiszta szívből remélem,hogy ez nem csak első benyomás,hanem ez továbbra is megmarad,mármint a róla első nap megalkotott kellemes benyomásom.Tudniillik,ha valami túl jónak tűnik,én hajlamos vagyok a gyanakvásra,ez nem véletlen.Minél több pofont kap az élettől az ember,annál óvatosabb,ez mindenkinél így van,ez a "belénk gyárilag beépített" védekező mechanizmus.Csak nem szabad felerősíteni magunkban,mert ha túl erőssé válik bennünk ez a "funkció"akkor hajlamosak vagyunk arra,hogy "hermetikusan elzárjuk magukat" az újabb valóban értékes barátságok elől vagy bizalmatlanokká válunk a még meglévőekkel is.Nem szabad!Minden egyes baráti szálat becsülnünk kell,mert ez az elsődleges feladatunk,hogy szeressük az arra érdemes embereket,minden más tennivaló csak ezután jöhet.Ha így telnek mindennapjaink,akkor mondhatjuk magunkat teljes embernek.

További történések és persze ami kis drágáimmal,a nimfákkal is történik...

Elsőként a madaraimról:Ezek a kis csibészek mindig tartogatnak új-és új meglepetéseket,szokásokat a "tarsolyukban",de én így szeretem őket.Mondjuk egyenlőre rá se akarnak bagózni a friss fejessaláta levelekre és az összedarabolt főtt tojásra,nem kóstoltak bele,de nekik is idő kell,amíg az új dolgokat megértik és rögződnek azok a kis buksijukban és mire azzal társul a berögződés,hogy az jó dolog és nem kell tőle tojniuk,tartaniuk.
Igyekszem arra nevelni őket,hogy azért a kalitkát is szokják,hogy az az ő házuk,az ő váruk és ne mindig szabadon flangálgassanak,mint egy eltévedt városi galamb.Most még engedékeny vagyok,mert Picike még csak pár napja,hogy nálam van és igyekszem,hogy berögződjön neki egy halom kellemes impulzus,hogy érezze,itt nem bántják,háborgatják és otthon érezheti magát,itthon van.Érdekes módon most nemrég jöttem rá,amikor figyeltem őket kicsit hosszabban,hogy mind a kettő a maga módján döjfös,nyers-nyakas,nem engednek a maguk igazából,de kénytelenek lesznek,ha majd később párt is szeretnének alkotni.Meg azért látom én,hogy apránként hatásosan puhítják egymást.Picike elég hatásosan és határozottan oda tud csapni,amitől az én Főnixem van,hogy megfutamodik,nem gondoltam,hogy meg tud ijedni egy 3hónapos nimfa lánytól,ez elképesztő..Azt hitte,könnyűszerrel bárhonnan odébbhessegeti Picikét,ha neki olyanja van,de ez,mint kiderült,nem igy lesz.Mostmár kezdik megszokni egymás közvetlen közelségét és mindig egymás mellett dekkolnak.Ha az egyik enni megy,akkor a másiknak is persze,hogy egyből enni kell.Van,hogy ebből háború kovácsolódik,mert mind a kettőnek ugyanaz a csemege rúd vagy etetőtál kell.A fürtös kölest egy az egyben kinyírták,pedig volt egy halom,de ezek úgy írtják,olyan sebességgel és intenzítással,hogy ahhoz tartanom kéne egy földet,amin csak kölest termesztek.Főnix egyedül sem volt semmi a vad "fürtös köles írtásával",de így,hogy ketten vannak,ez a fürtös kölesekre nézve gyilkos kis banda..:-)
Picike elég közvetlen,mert Főnix gyakran hozzám vagy rám repül és ő is követi őt,de olyan is volt,hogy ő kezdeményezte azt.Én említettem már,hogy hihetetlenül bátor,pedig még egy fiatal,csöpp kis 3hónapos lány nimfáról "beszélünk".
Csak sajnálom,hogy a Bluuthom nem jó még,valami zizi van vele,így nem tudom a telefonommal készített,tuti jó kis képeket átküldeni a gépemre.Ezzel még várni kell.
Közben persze körülöttem ugyanannyi történés zajlik,mint szoktott,tehát unatkozni azért nem szoktam.
Bent a melóhelyemen is nagyban váltják egymást a rostosabbnál rostosabb történések,de hál'istennek most erősen pozitív töltésűek ezek a változások.Említettem már,hogy itt mindig történik valami.T.H.-t(m.vezetőnek akkor volt frissen kiképzett,mikor hozzánk irányították ,akit korábban azért passzoltak el tőlünk,mert állítólag még bőven van mit fejlődnie,most mint azt a górénk,H.A. elárulta,nem kis "munkájába"került,magyarán nem volt egyszerű "megbótolnia",de sikerült elérnie,hogy T.H. visszakerül hozzánk,miután K.E.-t felkérték áruházvezetőnek az R.áruházba és így a létszám lehetővé teszi ezt.Ő onnan jött pár hónappal ezelőtt hozzánk helyettesként fejlődni és "gyakorlatozni",ha mondhatjuk ezt így.Pontos időt még maga a góré sem tudott mondani,hogy mikortól lesz műszakban már nálunk,ez egy jó kérdés,úgy látszik.
Közben-bár nem vagyok,nem is voltam soha kárörvendő-egy másik fontos friss hír is a tudomásunkra jutott,mégpedig az,hogy a nagy "táppénzbajnokunkat",T.ZS.-t végre kirúgta a góré.Teljesen jogos volt,csak már hamarabb kellett volna.Mialatt mostanság nálunk jóideje a létszám részét képezte(de közben végig táppénzen volt semmiséggel),egy kisebb kézműtét(kivettek egy csomót) elég volt neki ahhoz,hogy ezután ő ne jöjjön dolgozni sosem és tartós táppénzen legyen,majd amikor lejár az egy év és  lejár a tartós táppénz ideje is,akkor már kirúghatták volna,de ő persze,hogy akkor fogta magát és volt képe visszajönni dolgozni,csak hogy ne lehessen felbontani a munkaviszonyát.De aztán most megoldódott a helyzet és T.ZS.-nek útilaput kötöttek a talpára véglegesen.Számító szuka,az ilyenre nem lehet mást mondani,ő ilyen volt és ilyen is lesz.Ha én tiszta lapokkal játszok és tisztességesen dolgozok,elvárom,hogy a kollegáim/kolleganőim is ezt tegyék.Bár a többiek is megkönnyebbülten vették tudomásul,de az újabbak között volt nem is egy,aki a tartós táppénz-távolmaradása miatt abszolút nem is találkozott vele,ami elég nevetséges az ő hozzáálllását nézve.A bandából sokan megkönnyebbültek,bár D.Á. kissé túlfeszítette a húrt,amikor fennhangon azt hajtogatta,hogy " én fizetem,csak bontsunk egy pezsgőt".Ez azért túlzás,ennyire ne ragadtassa el magát.Habár T.ZS.egy nagyon rosszmájú,kifejezetten rosszindulatú,mindenkire panaszkodó,kétszínű nő volt,azért még nem kell mindennek lehordani,azért még emberként könyveljük el.Én sem voltam oda ezért a modorért,sokszor kívántam,bár menne el,ha nem elégedett,de én letisztáztam magamban a vele kapcsolatos ellenérzéseket és nem pocskondiáztam.Annak értelmét nem igazán látom,csak magamat hergelném vele,amire semmi szükség.
Sok vásárló mostanság elég hangulatember,gondolom,nagyban hozzátesz ehhez a mostanában sokszor nyirkos,esős idő,a szél,a fűtési szezon,az "ősszel-télen alig van munka"teória,mármint a munkakeresőknek,itt pedig a város szívében még a tömegközlekedés és huzamosabb ideje tartó útfelbontások is.Most ez van,ezt kell szeretni.Én most mégis bizonyos szempontból szerencsésnek érzem magam,mert úgy alakulnak a dolgok,ahogy szeretném,bár nem minden,mert az azért mégis nem kivitelezhető.Bár szeretnék összehozni egy másodmelót,mert bőven van mire kiadni-itt az alapvető kiadásokra gondolok elsősorban-a havi kereset pedig nem nő.Itt megint jöhet egy "ez van,ezt kell szeretni"monológ.Egy időre igaz elvesztettem a híres-nevezetes optimizmusomat,de ez úgy látszik kezd fokozatosan visszatérni.
Az idő itt ragyogó,addig kell örülni,amíg ilyen szépen süt a nap,ilyenkor olyan jó érzés,mikor az ember a dolgai után baktatva siet az utcán(én legalábbis úgy szoktam)és szelíden beragyogja az arcát ez a kellemes kis őszi napsugár,még a gondolataim is ezerfelé kezdenek ágazni,szinte felpezsdülök.Évekkel ezelőtt gyönyörű rajzokat és nonfiguratívokat készítettem és sok-sok verset írtam,úgy érzem,lehet,hogy nemsokára újra belefogok,"a múzsa mintha szép lassan újra rám támadna"pár év után..:-)
Minden kedves ide látogatónak szép napot kívánok!Legyen olyan a napotok,ahogy elterveztétek!A "töklámpákkal" pedig ne foglalkozzatok!
Neked is nagyon szép napot kívánok "új design"-t váltott barátném!Várom az újabb beszámolódat..:-)

 

Mennyi,de mennyi új történés!Ez igen!

Csak győzzem őket leírni,igaz?No de nekiveselkedek és igyekszem megbirkózni ezzel a problémával,sőt!Simán legyűröm....:-)
No szedjük csak sorrendbe a történéseket,először a legfontosabbak az említésre méltók és így haladok majd reményeim szerint az egyre kevesebb vizet zavaró történések felé.Tehát hajrá-ez nekem szól...
Először is boldogan és büszke szívvel jelentem be,hogy teljesült egy nagy-nagy kívánságom,hogy egyke fiú nimfámnak,Főnixnek egy csinatos kis fiatal nimfa lányt(tojót) szerezzek.Egyrészt kezes,megbízható,fiatal tojót akartam mellé,akivel prímán kijön majd,másrészt úgy voltam vele,hogy ha mód van rá,egy tenyésztőtől szeretném beszerezni,mert ő megfelelően szakszerűen tartja és sok értékes tanácsot,infót is tud mondani,ami nekem nem kis segítség,mert szeretnék a lehető legjobban és megfelelő ismeretek birtokában gondoskodni róla/róluk,hogy valóban igazán jól érezzék magukat nálam és velem,mint gazdijukkal.
Mihelyst értesültem egy tenyésztőről,ahol nagyon kedvező áron és széles választékban vannak fiatal nimfák,elhatároztam,hogy innen szerzem be a kis nimfa hölgyikét.Először ugyan az eredeti felállás szerint úgy volt bekalibrálva,hogy a tenyésztővel megbeszélem,milyenek vannak,milyen életkorúak,ő levázolja nekem részletesen telefonon(mivel nem volt lehetőségem elutazni érte Hmv-re)és amelyiket "kiválasztottam",azt lehozza egyik reggel,mert minden nap ő hozta a fiát iskolába Sz-re.De közben egy kis idő eltelt a következő értekezésig,mert kissé vacilláltam,hogy tényleg vegyek-e mellé párt,mert közben riogatni kezdtek a szűkebb környezetemben azzal,hogy az eddig teljesen kezessé "alakított"nimfa fiúm,Főnix egy nimfa tojó felbukkanásakor elvadul tőlem és nem fog foglalkozni velem.Ezt nem igazán akartam volna,mert olyan kis simulékony,olyan kis barátságos lett már jó ideje a kis drágám,bár ez az én kitartásomnak is köszönhető.Nem hogy nem fél,őkelme mindenhova jönne velem a lakásban a vállamon "potyautast"játszva.Aztán persze mindig azért mégsem vihetem magammal mindenhova és ilyen alkalmakkor ha a szobámban hagyom és becsukom az ajtót,akkor neki ordítani kell,amíg vissza nem jövök.Imádja,ha a nyakát és a fejét vakarászom,olyan nyakatekert mozdulatokba tudja tartani,csak hogy a megfelelő helyen hozzáférjek és ő persze csukott vagy félig nyitott kis gombszemeivel mohón élvezi a pillanatot.
Szóval két tűz között voltam,hogy vegyek mellé párt vagy nem.De mindig oda lyukadtam ki,hogy sajnáltam őt,amikor dolgozni mentem és egyedül maradt,pedig tudtam róla,hogy nagyon is társaságigényes,imádja,ha nyüzsörögnek körülötte,főleg ha én.Végül ha úgy vesszük,a szívem döntött az észérvek helyett,mert igenis társaságot akartam neki,nem tartottam igazságosnak,hogy azért,mert tartok tőle,hogy utána esetleg már nem foglalkozik velem és  nem lesz barátságos,azért én ne vegyek neki egy igazi kis társat.Mert igenis joga van neki is a boldogsághoz.Elég prózain hangzik,de nem így van?És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül,de nem ám!
Szóval megbeszéltem a tenyésztővel,hogy az egyik családtagom fel fog menni vonattal Hmv-re,ebben az esetben édesanyámról volt szó,mivel ő ráadásul kedvezménnyel utazhat.Volt olyan kedves és felajánlotta,hogy szívesen elmegy érte és én végtelenül hálás voltam,hogy végre létrejöhet a nagy találkozás a nimfa hölgyikével.
Bár az út édesanyámnak nem tartott különösebb izgalmakat és bonyadalmakat,be nem kalkulált történéseket,én már aznap ébredéskor tiszta "láz"voltam,hogy egyáltalán nyélbeütődik-e a dolog vagy valami közbejön.Dolgoztam délelőtt és sokszor odakanyarodtak a gondolataim,meg hogy milyen színű lesz,hogy fog viszonyulni Főnixhez,no meg hozzám,sok-sok kérdés merült fel bennem,de ez minden olyan emberrel úgy van,aki egy kicsit is kíváncsi,márpedig én ebben a helyzetben most nagyon is az voltam.
Aztán munka után beindult a gépezet,értem én azt ezalatt,hogy anyu hazajött a melóból,ledobta a dolgait,felkapta a cipősdobozt és a pénzt,amit a madárkára és az útiköltségre készítettem is uzsgyi el az állomásra,ott meg fel a vonatra.Mondta,hogy kissé ki volt centizve,mert éppenhogy elérte,de kénytelen volt a vonaton jegyet venni,mert a pénztárat már nem várhatta volna végig,mert elment volna a vonat.Én közben telcsin figyelemmel követtem a dolgokat és amikor a tenyésztő által megbeszélt állomásnál leszállt,az elvitte hozzájuk,ahol a papagájok voltak és ő elmondta telefonon,hogy milyenek vannak.Külön felhívtam a figyelmét arra is,hogy olyat válasszon,ami látszik,hogy egészséges,energikus,nem beteg és bágyadt és tojó legyen.Elmondta a színüket is,meg hogy neki melyik nagyon szimpi és aztán némi egyeztetgetés után mindkettőnk választása az édes kis szürke lánykára esett.Berakta neki a tenyésztő dobozba és uzsgyi haza.Én már tűkön ültem és nem bírtam magammal,minden egyes perc olyan hosszúnak tűnt,hogy azt hittem,soha nem telik le.Aztán ahogy csörrent a kulcs a zárban,nyugtalanul toporogni kezdtem az előszoba ajtaja előtt és kíváncsian vártam az új jövevényt.Sietve,de óvatosan bevittem a szobámba a dobozt,anyunak persze megköszöntem minden ezzel kapcsolatos fáradozást az utazásra értvén.
A dobozból egy tündéri kis nimfa lány pislogott ki meglehetősen rémülten és szegény nem értette,hogy és miként kerülhetett ő ide.Meg volt ijedve,de olyan kis tüneményes volt,hogy azonnal megszerettem és szívemből bíztam benne,hogy méltó párja lesz az én Főnixemnek és jól meglesznek majd.
Kissé meglepődtem,amikor megláttam,mert nem gondoltam,hogy ennyire fiatal.Többször elmondtam a tenyésztőnek,hogy az én nimfa fiúm olyan két és fél éves és hozzá kellene egy fiatal tojó.Mint az a kis drága nimfa hölgyikéről kiderült,ő mindössze 3hónapos,majdnem négy,tehát még meglehetősen fiatal.
Amikor Főnix meglátta,az összes létező kis bóbitaszál a fején teljesen égnek állt a meglepetéstől.A leányzót nem háborgattam,gondoltam,ismerkedjen meg a hellyel,a környezettel,de biztosítottam számára egy külön kalitkát,amit viszonylag kicsinek találtam,de mivel csak pár napra gondoltam,hogy szükség lehet rá,gondoltam,addig azért a célnak megfelel.Teletankoltam élelemmel,friss ivóvízzel,de akkor még hiába noszogattam oda,mert szegénykém alaposan meg volt rémülve és eszébe sem jutott még enni.
Aztán ijedtében repkedni kezdett a szobában,de mivel idegen volt még neki a környezet és meg is volt ijedve,beleszaladt a függönybe,a falnak,a szekrénynek,amivel jól rámhozta a heveny szívbajt,mert én jobban megijedtem,mint ő,az biztos.Főnix pedig ha közel volt hozzá,megcsipkedte a lábát,jobban szólva csipkedte volna,de én résen voltam és nem hagytam.
Picike-nevezzük így a kis drágát átszellemülten lavírozgatott így a szobában elég bátran,de én úgy voltam vele,hogy egyenlőre hagyom,hagy ismerkedjen a környezettel,aztán majd beszoktatom a kalitkába,mert azért folyton nem repdeshet kint,mintha valami vadasparkban lenne.
Főnix mindig alkalmanként éreztetni akarta vele,hogy ő bizony idősebb és a környék "díszpéldánya" vagy "díszhíme"...Amikor rá akart koppintgatni vagy megcsípni a lábát,azért én is résen voltam ám és letörtem a kis forradalmát..:-)
De amit meglepődve vettem észre,az az,hogy Picike hihetetlenül bátor és miután már meg tudott nyugodni az utazás és környezetváltozás viszontagságai után,gyönyörűen repült,olyan malőröket levágott,hogy csak lestem.A nagy bátorságát igazolja az is,hogy amikor a karnisra felnyúltam partvissal,ő egyszerűen rálépett a partvis puha szőrjére és hagyta,hogy szépen leeresszem,mint valami lift,na erre is lestem nagyot.
Most hagytam őket kibontakozni,kicsit szabadon repkedni,hogy szokják egymást és már egész jól elvoltak.De amit észrevettem,hogy
amikor Főnix jönni akart hozzám,Picike is akart és ez Főnixnek nem igazán tetszett,csípkedni is kezdte,de én nem hagytam persze.Picike úgy tűnik,mostmár megszokta a környezetét és összehaverkodtak a Főnixxel,ebben az is közrejátszott,hogy Picike hihetetlenül bátor és ha Főnix odakoppintott neki,sokszor elég szép intenzítással vissza is kapta azt,mert a lány nem marad adósa neki.Pedig péntek óta van nálam Picike,de egyre jobban kedvelem és látom,hogy Főnixxel  príma kis csapatot fognak alkotni.
Nagyon jó kis képeket sikerült készítenem róluk,de sajnos egyenlőre nem tudom áttöleni azokat a gépemre,mert jelenleg rossz a gép bluetoothja.Mihelyst rendbe lesz,feltöltöm őket.Imádom a két kis csibészt és abszolút nem bántam meg,hogy megvettem,sőt hálát adok a Jóistennek,hogy a sors úgy hozta,hogy én juthattam hozzá egy ilyen drága kis madárkához,mint Picike,aki Főnixxel együtt igazi kincs nekem,nagyon szeretem őket.

Őszi zsongás a köbön..

Ezt minden kedves olvasómnak sok szeretettel küldöm és neked is Bosi,hogy némi erővel vértezzen fel a mindennapok olykor nagyon is kemény harcaiban,amiket nap,mint nap tapasztalunk és vívunk ebben az egyre gyorsuló(de attól még nem jobb) világban.A "harc"hol lelkiben,hol fizikaiban,hol mindkettőben megnyilvánul,de minden ember életében ott tevékenykednek újra és újra.Olyan folyamatossággal,ahogy a Föld forog körbe-körbe.
Már korábban is írtam,hogy annyira oda kellene figyelnünk egymásra,hiszen azért vagyunk a világon,hogy szeressünk,de azt fontos hozzátenni,hogy csakis azt,aki arra érdemes,aki téged magával egyenrangúnak tekint és kész az adott félért,a barátért az áldozatvállalásra is.Az igaztalan embereknek is tudni kell(ene )megbocsátani,no nekem ez a része még nem igazán működik.Elég erős az igazságérzetem és ha az igazsággal kapcsolatosan sért meg valaki,akkor nálam a legsúlyosabb cselekedetet hajtotta végre,nem tudok többé igazán bízni benne,mondhatnám úgy is,"kikerül a bizalom köréből".Szeretem,ha igazságosak velem,ezt joggal várhatja el az ember,ám amit én elvárok,azt a magam oldaláról is betartom.Olyan ez,mint a mérleghinta,egyensúlyban kell,hogy legyen.
Egyébként tiszta hihetetlen,hogy mennyi minden tud történni egyetlen nap alatt is,ha az ember egy igazán érdeklődő szempárt visel magán és igazán figyel..:-)Szeretem megfigyelni a környezetem,a benne megforduló embereket,kitalálni,hogy milyen lehet a sorsuk,az életük,a mindennapjaik.Akiket a legkevésbé szeretnék megfigyelni,azok a politikusok,az APEH-dolgozók és az ellenőrök.Róluk igyekszem nem tudomást venni,mert az évek során tele lett velük a hócipőm,így egyszerűen számomra érdektelenek.
De ha kilépsz az ajtón a szűkebb környezetedbe,az olyan,mintha kinyitnál egy könyvet és olvasni kezdenél.Mostanában,akikből a legtöbbet látok,azok a munkások.Olyan,mintha egy modern akciófilmben lennék valahol 2050után,ahol klónozzák a közmunkát végző embereket(vagy robotokat).Mert rengetegen vannak.Nem tudsz úgy elszivárogni még egy kis nyúlfarknyi utcácskában sem(legalábbis ahol én lakom),hogy ne találnád szembe magad velük.Rendszerint maszatos az arcuk is (akár a hét törpe a bányában a meséből ugye)és egy nagy halom munkásból mindössze 1-et vagy 2-őt látok dolgozni.A többi fel-alá sétál,mint egy topmodell a kifutón vagy eszik,iszik vagy utánam vigyorog esetleg füttyent,ami elég kultúrálatlan megnyilvánulás az én nézőpontomból,de náluk úgy látszik,ez a menő.Az ilyen megnyilvánulásokat eleresztem a fülem mellett és nem veszek tudomást róla.Én egy gáláns gesztusért vagy megnyilvánulásért százszorta jobban odavagyok,hiszen olyan ritkán "fellelhető" manapság az ilyesmi.Az előzékenység,lovagiasság erősen kihalófélben van.Az útépítések és felújítások lassan haladnak és egyre kevesebb az áthaladási pont,ahol ténylegesen akadálymentesen át lehet menni.Hát buszbérletet az ő kedvükért biztos nem veszek,mert a dolgozóbérlet ára az aranyéval vetekszik.A diákoknak ebből a szempontból nagyon is jó,mert ők diákként egy nagy nyaláb kedvezményben részesülhetnek,bérletet is pitiáner pénzért vehetnek,mi dolgozól pedig le vagyunk .....
Ahol pedig nincs útfelbontás,ott nem lehet olyan útszakaszt találni,amin nincs kátyú,behorpadás,aminek figyelmen kívúl hagyása esetén klassz kis harc sérüléseket lehet összeszedni,pedig csak lakott területről beszélünk.Az utak eléggé kátyúsak,valahol még odatették,a "vigyázat kátyú!"feliratot is.Nem egyszerűbb lett volna kijavítani az adott területet,mint belebökdösni a hülye kis figyelmeztető táblákat.De persze nem vagyok naív,tudom,hogy azért teszik ki,hogy ha valaki felbukik benne,legyen mire ivatkozniuk,hogy ők kitették a táblát,miért nem vette észre azt.
Szóval az építkezés még mindig zajlik mostmár elég sok ideje.Olyan sikeresen felkapták az aszfaltot,hogy mostmár az áruház majdnem közepéig el van ásva az autóut burkolata és ahol eddig zavartalanul át tudtam tolni a "szamaramat",ott most menetelnem kell egy kicsit egy darabon,hogy egyáltalán legyen hol átmennem és át kell zöcskölnöm magam egy villamosmegállon keresztül és úgy jutok át a másik oldalra.Brilliáns.
 Nálunk idebent a melóhelyen is úgymond áll a bál(mikor nem?).Ezt úgy értem,hogy mindig történik valami meghatározó esemény,sosem zajlanak egyhangúan a mindennapok.Most a hozzánk még nemrégiben az R.áruházból érkező helyettes megy vissza ugyanoda,az R.-be mostmár vezetői pozícióba.Megszerettük,a helyettesünk,D.N. is jól összebarátkozott vele és egészen beépült az itt működő gépezetbe,amit csapatnak hívnak.A górénk,H.A. is igencsak megkedvelte,mert piszokmód dinamikus és igen gyakorlatias is.Nem retten vissza a kihívásoktól sem,ezt nálunk is bebizonyította,mert itt mindig adódnak olykor alaposan kihívást jelentő helyzetek.De visszarendelték oda vezetői pozícióba,amit ő is nehéz szívvel vett tudomásul,mert megszeretett nálunk és már nem volt kedve visszavitorlázni,meg mellesleg kis formátumban mi vagyunk a legjobbak,azért ez sem mindegy.
De mostmár szeret nálunk lenni és fájó szívvel vette tudomásul,de az utasítás felülről jött,így nem lehetett ellenvetése,mennie kell.Még jövő hét csütörtökig lesz nálunk,a górénk,H.A. már most el volt szomorodva és abszolút búvalbélelt lett,amikor az egyik műszaknak el kellett mondaniuk a hírt.Nem vagyok gonoszkodó,de nekem lett volna egy jobb tippem,hogy kit küldjenek át,de az illető túl puncsolószéria ahhoz,hogy átmenjen.
Egyik kedves kollegám,Sz.S.táppénzre ment hétfőtől,bár elég hülyén szervezte meg "istenbocsá" ,de tényleg,mert hétfőn még jönnie kellett volna és mindenki ugye fél kettőre jön,ha délutánra jön.Igaz,hogy kettőkor kezdünk,de még kiülünk az udvarra beszélgetni,iszunk egy kávét esetleg,ropogtatunk valamit,szóval elvagyunk..Ő pedig háromnegyed egykor telefonált be,hogy most kapott időpontot a dokihoz és hogy már nem tud jönni dolgozni.De könyörgöm,miért az utolsó időpontban szólt be az áruházba?Ha hamarabb szólt volna be,amikor már rosszul érezte magát,akkor kérhettek volna diákot helyette,de így már kifutottak az időből és késő volt már diákot kérni,így aznap jól hoppon maradtunk azzal a létszámmal.
 

Egy kis komolytalankodás...Most csak az..:-)Majd következőleg folytatom a beszámolókat..

A nő vegyelemzése

Egy kis kémia

A nő vegyelemzése

ELEM NEVE: Nő
VEGYJELE: Fm
FELTALÁLÓ: Ádám
TÖMEG: Optimálisan 54 kg, de változó 40-200 kg között
FELLELHETŐSÉG:Nagy mennyiségben található urbán környezetben
Fizikai tulajdonságai:

• felülete általában színes mázzal van bevonva;
• azonnal forr és ok nélkül fagy;
• megfelelő eljárás alkalmázásaval olvad;
• rossz ízű, ha téves helyen kóstoljuk;
• ritkán lelhető fel szűziesen tiszta állapotában;
• erős hangokat hallat, ha a megfelelő helyre nyomást gyakorlunk;

Vegyi tulajdonságai:

• könnyen vegyül az arannyal, ezüsttel és más nemesfémekkel, valamint a drágakövekkel;
• nagy mennyiségű értékes anyagot tud abszorbálni;
• könnyedén felrobbanhat, minden előzetes figyelmeztető jel és világosan láthato ok nélkül;
• vízben nem oldódik, viszont vegyülésre való hajlama nagymértékben növelhető alkohol adagolásával;
• az ember által ismert leghatékonyabb anyag a pénz mennyiségének csökkentésére;

Leggyakoribb felhasználásai:

• leginkább mint díszítő elem, főként drága sportkocsikban;
• kitűnően alkalmazható relaxációs célokra;
• nagyon hatékony tisztítóeszköz;

Elvégzett kisérletek:

• színét gyakran vörösre váltja, ha csomagolás nélkül tálaljuk;
• színét zöldre váltja, ha egy jobb minta mellé kerül;

Veszélyek:

• nagyon veszélyes elem, csak szakemberek tudnak bánni vele;
• illegális több minta tulajdonosának lenni, de tartható több is belőlük, azzal a feltétellel, hogy különböző helyeken tároljuk őket, egyébként katasztrofális következményekkel kell számolnunk. 

 Drága barátnémnak,"Bosinak"ajánlom (elsősorban)ezt a részt:

De azért ajánlom minden kedves olvasómnak is..:-)

Az ideális beteg...

...6+1 pontja

Mielőtt valaki megbetegszik, jo ha tudja, milyen is az ideális beteg.

1. Mindenevő   - Ha a korházi koszt nem izlik neki, a folyoson találhato
                 páfrányokkal vagy hazulrol hozott ételmaradékokkal is
                 beéri.

2. Öntisztulo  - A legnagyobb nővérhiány esetén is képes önmaga, valamint
                 környezete rendbentartására.

3. Egyedülállo - Nincsenek hozzátartozoi, akik a gyogyito munkát állando
                 érdeklődésekkel hátráltatnák.

4. Hálás       - Nem kell attol tartani, hogy felgyogyulása után hálátlan
                 lesz.

5. Csöndes     - Nem kérdezi folyton, hogy melyik gyogyszernek milyen
                 mellékhatása van.(Saját érdekében jobb is, ha ezt nem
                 tudja.)

6. Szép        - Megjelenésével nem rontja a korházi dolgozok, valamint
                 betegtársai közérzetét.

6+1. A legideálisabb beteg az, aki teljesen egészséges. Így az amugy is
     egeszségtelenül túlterhelt egészségügyi intézményrendszer bajait nem
     tetézi saját bajaival.

Az újjászületés öröme

"Hajdanában az ilyen hatalmasság nagy-nagy aggodalommal töltött el,szörnyű félelemmel,hogy nem leszek képes elérni,hogy túlságosan kicsiny vagyok hozzá képest.De ma mag voltam és újraszülettem.Felfedeztem,hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt"sokkal-sokkal szebb.És én örökké tudok születni,ahányszor csak akarok,addig,amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz,hogy át tudjam ölelni a földet,ahonnét jövök."
                                     
Kicsit furán hangozhat,hogy egy ilyen kitartó és makacs nyavalya(1hete tart) kiheverése közben újjászületésről írok.De tényleg így érzem magam!Ahogy folyamatosan javul a közérzetem,olyan,mintha egy újjászületésen mennék keresztül..
Pedig még nem teljesen vagyok túl rajta,de már kevésbé érdekel,mostmár szeretnék más dolgokkal is foglalkozni.
Ugyebár említettem legutóbbi bejegyzésemben,hogy péntek 9.45-re van még időpontom a házidokinál.Előző nap este elég furán aludtam,amit mindennek lehet mondani,csak pihentetőnek nem.Inkább lemerített,mint feltöltött volna,mert kusza és szétágazó,zavaros álmaim voltak,olyan értelmetlen és zűrzavaros,amit az ember általában akkor álmodik,amikor a kis víruspajtik "győzelemtáncot"járnak a szervezetében.Biztos volt valamiféle "megmozdulás"odabent,mert én alapállapotban irdatlan jókat tudok aludni,kitűnő alvó vagyok.Hát ez most nem jött össze.Rosszul és keveset aludtam csüt. éjszaka és péntek hajnalban,így mikorra a készülődésre került a sor,kissé gyűrött és viseltes voltam és azon morfondíroztam,hogy ez a jobb oldali elég nagyfokú füleldugulás miért nem múlt még el.Bár lett volna egy on/off gomb a buksimon,hogy a zavaró és elagyalgattatós gondolataim beindulásakor egyszerűen kikapcsoljam azt,hogy ne zavarjanak.Egyes esetekben kifejezetten jól jönne,amikor az ember figyelmét nem kötheti le ilyesmi vagy nem vonhatja el.De sajnos nem rendelkezünk ilyen beépített ketyerével,így nekünk kell szabályozni(ha tudjuk). 
Szóval nem értettem,hogy miért nem múlt még el a fülproblémám,ami azért is gondolkodtatott el,mert még csupán egyszer volt gondom a fülemmel,mikor osztálykiránduláson anno nyitott tetőablakos buszon róttuk jó hangulat közepette a km-eket és közben csak úgy ömlött ránk a huzat.De ez akkor kit érdekelt?Engem főleg nem,mert nagyon jól elvoltunk,igaz az esemény után az én füleim és a forró só között szoros barátság köttetett néhány nap erejéig.
Most viszont már egy hete benne vagyok és kezdett idegesíteni,bár ilyenkor mindig azzal hessegettem el a gondolatot,hogy "Örülj,hogy nem kell így dolgoznod.Emlékezz rá,amikor elkezdődött,milyen kellemetlen volt így dolgozni."És valóban megkönnyebbültem némiképp,de ez a problémát még nem hárította el vagy nem tette megoldottá.
Mielőtt kilyukadtam volna a dokinál az előre egyeztetett péntek 9.45-ös megszemlézésre,vettem jegyet és egy rejtvényújságot,amiben viccek is voltak.A jegyvételnél alaposan meglepődtem,mert amikor a pénztár ablakához léptem,egy ismerős és némiképp hírhedt ábrázatot pillantottam meg,még a vér is megfagyott egy pillanatra az ereimben,éreztem,ahogy a pillanat törtrésze alatt végigjárja testemet a borzongás.Az a buszvezetőnő volt a pénztárban,akinek a fiát elítélték,mert brutálisan meggyilkolta az élettársát egy baltával és a még egyéves kort be sem töltött gyermeküket,elképesztő történet.Egy kis településen,Gyálaréten laktak és történt meg az eset.Amikor történt,a média nagyon felkapta az ügyet,mostanában  viszont egy szó nem hangzik el róla,nagy a hallgatás.Az anyját azóta nem engedik volánhoz ülni és buszt vezetni,de valahogy nem számítottam rá,hogy a pénztár mögött fogom viszont látni álmos szemekkel.És még ő sajnálta a fiát,ez persze érthető,mert az anyja,no de ilyen brutális cselekedetek után?Nekem nem lenne bőr a képemen nap mint nap emberek tömege közt dolgozni és megfordulni így,hogy tudatában lennék,hogy a fiam embereket gyilkolt.És az az elképesztő,hogy nem csak az élettársát és pici gyermekét ölte meg,hanem még jóval korábban a nagyanyját is csupán haszonszerzés céljából,az ilyen már számomra felfoghatatlan,hogy hogy volt képes 3ártalmatlan ember életét kioltani,akik ráadásul közvetlen hozzátartozói voltak,ez elképesztő!És az anyja a belváros közepén egy pénztárban "nyugodtan"dolgozik tovább,mintha mi sem történt volna,ehhez azért pofa kell!
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalareti_gyilkossag_elovettek_egy_regebbi_ugy_aktait_is/2077468/
Szeretném tudni az új fejleményeket,bár akármekkora büntetést is kap,nincs az a mértékű büntetés,ami visszahozhatná a három ártatlant az élők sorába.Ennek ellenére életfogytiglant szabnék ki rá,hogy méltóképpen szenvedhessen sok-sok éven át bezárva,mert a halálbüntetés súlya csak egy pillanatig tartana úgymond a sok hosszú évhez képest...
Muszáj volt erre kitérnem,mert ezen az anyán ki vagyok akadva,hogy védhet egy ilyen aljas cselekedetektől sem mentes gyereket és hogy tud tovább úgy élni,mintha semmi sem történt volna?
Azért megyek csak a történésekben tovább...Még menet közben elméláztam az ügy részletein,de siettem is vissza.Még otthon megreggeliztem,aztán összekaptam magam és uzsgyi a buszmegállóba.Egész jó időt fogtam ki,a levegő friss volt,így kifejezetten jólesett a séta,még ha a fülem rendetlenkedett is és a közérzetem sem volt egyszerű(a kevés és viszontagságos alvás is hozzátett)és gyengének éreztem magam.Nem kellett túl sokat várakozni,nemsoká be is állt a busz.Beágyazódtam az egyik szélső,egyes ülésbe és ügyködtem egy sort a fülhallgatóval és a mobilommal,kikapcsoltam rajta a rádiót,mert rájöttem,túl sokfele ragadnak el a gondolataim ahhoz,hogy én most a zenére figyeljek,pedig általában szeretek zenét hallgatni(persze megvan,hogy milyet).Az ülésen ülve hosszasan agyaltam hol ezen,hol azon és az egyik szakaszhoz érve ahol alaposan szét volt kapva az út és munkásokkal volt tarkítva (akik jobb esetben ide oda nyüzsörésztek lassan poroszkálva,rosszabb esetben pedig mindenfele nézelődtek vagy úgy álltak ott,mint egy nemrég kiállított szobor).
Azon a szakaszon soha nem egyszerű mostanság "átverekednie"az embernek magát,a buszoknak meg pláne.Főleg,mert amikor rá kell kanyarodnia a busznak,ahogy végigérinti  kerekei a szakasz sarkát,ott egy szélén kint éktelenkedő vízelvezető aknatetőn kell átzuttyanni és ez nem túl kellemes érzés a buszon utazóknak,mert amikor ott átmegyünk,huppanunk egyet a székünkben.Már mióta tart ez az építkezés és útfelbontás.Ha elkészül,istenbizony elejtek egy "Látjátok,csak a végére tudtatok érni"monológot..De nem állom meg szó nélkül,az biztos!
Szóval a busz elvitt a kívánt úticélhoz,a háziorvosom rendelőjéhez.
Belépvén természetesen már volt a rendelőben egy nő és két kisgyerekes anyuka.Az egyik kisgyerekes anyukával volt még egy nő,aki láthatóan elég rossz bőrben volt.Aztán szép lassan behívták az elején említett nőt,aztán az a kisgyerekes nő,aki ezután következett volna,előre engedte a másik kisgyerekes nő társaságában érkezett rossz bőrben lévő nőt,aki előbb vonakodott,hogy a kisgyerekes nő a soros,de ő dacosan kiállt az mellett,hogy előreengedi a nőt,mivel a nő láthatóan rosszul volt.A nő miután kijött,a másik kisgyerekes nővel távozott és most jött az a kisgyerekes anyuka,aki előzőleg sorra került volna.Közben befutott egy kedves,de riadt,némileg megszeppent hölgy,láthatóan még feszélyezett volt,de kis idő elteltével megkérdezte tőlem,hogy "itt nincs külön kartonozó ugye?"Mire én mondtam,hogy nincs és hogy minden ilyesmivel majd a kezelőszobából vadul kicsörtető asszisztenst kell célbavenni(csak győzze kivárni..).De aztán csak feltűnt a horizonton az asszisztens és a rendelőben időközben fegyülemlett "megírt receptre kiéhezett egyedek falkája"lepte el az asszisztens,ő pedig buzgón,ámde nem viharos sebességes lapozgatta a vényeket bizonyos ott résztvevők,vagy sorfalat állók neveit keresve.A kedves hölgy oldalra állt a "gomolygó tömeghez képest" és türelmesen kivárta a sorát,bár közben mozgolódott,nem bírt megmaradni egyhelyben.De aztán lezongorázta a receptes pácienseket az asszisztens végre és elvette a nő iratait és közölte,hogy ő fog a kisgyerekes anyuka után következni,utána pedig én,csak én az asszisztens első felsorolása szerint,mikor is felsorolta,hogy ki fog következni,én kimaradtam,mert az én nevemet és időpontomat oldalra írták és az asszisztens majdnem figyelmen kívül hagyta.Még mit nem!Ha úgy tett volna,meg is harapom..:-)
Szóval bement a kisgyerekes anyuka ugye,közben a rendelőbe beszivárgott egy helybéli idős házaspár és velem szemben foglaltak helyet.A kedves nő mellém ült le és beszélgetni kezdtünk.Vele és a szemben ülő idős házaspárral is.A kedves nővel folytatott beszélgetésből érdekes dolgok derültek ki,mégpedig,hogy ő sokáig Á.-n lakott és ugyan most már 2éve itt lakik,de Á.-ra a mai napig visszajár autóval dolgozni napi szinten az ottani óvodába,mivel nagyon megkedvelte az idők során ott megfordult gyerekeket és ők is nagyon ragaszkodnak hozzá.Olyan szép kis történet volt,én áhítattal hallgattam,de össze-összesztorizgattunk,hol ő mesélt,hol én,ami még engem is meglepett,mert magamról nem igazán szoktam mesélni,inkább másokat szeretek "gyóntatni",ez most mégis auomatikusan működött.
A kedves hölgyről kiderült,hogy epeproblémája van és egy ideje már csak diétás ételeket eszik,mert az epéje miatt nem ehet mást.Mesélte,hogy nemrég mégis hiba csúszott a számításba,mivel töltött káposzta volt ebédre és nem tudta megállni,hogy csak egy felet meg ne egyen.De aztán százszor is megbánta,mert kegyetlen epegörcsök jöttek rá és mivel egy jóideje egyre több gondja van vele,úgy határozott,hogy orvoshoz fordul.Eddig Á.-n volt a háziorvosa,de mivel 2éve itt lakik,úgy gondolta,ideje,hogy átkérje magát a helyi háziorvoshoz,azaz ide.Szimpatikus benyomást keltett bennem,barátságos volt,melegszívű és finoman érdeklődő,nem pedig tolakodóan kíváncsi.
A jó kis beszélgetés közben kiderült,hogy ismeri az unokatesómat,P.T.-t,aki a mai napig Á.-n lakik és egy olyan lányt vett el feleségül,akinek az egyik most is polgármesteri pozícióban helyet foglaló ember az apja.De ennek az apának van egy kisebb lánya is,akinek pedig a kedves hölgy fia udvarol,már hosszabb ideje együtt járnak.Hát erre végképp nem gondoltam volna!Micsoda meglepetés!És ő az unokatesómat már kis óvodáskora óta ismeri,mert már akkor is az ottani óvodában dolgozott...
Milyen kicsi a világ?Ilyenkor jön rá az ember..De véletlenül sem gondoltam volna rá,hogy egy ilyen,számomra kedves és mint az a beszélgetésből is kiderült,még ismerős hölggyel találkozom majd.Megkérdeztem a teljes nevét,ő is az enyémet és miután behívták,még beszélgettem az idős házaspárral,majd miután ő távozott,kellemes érzésekkel búcsúztunk el.
Aztán végre beszabadulhattam a rendelőbe.A háziorvos még bügyörészett valami papírokat,majd félretette,odaadtam neki a táppénzes papírt és megkérdezett,hogy most hogyan érzem magam,én pedig rostos és meglehetősen vidám beszámolót tartottam neki mindezt annak ellenére,hogy még mindig benne voltam a nyavalyában,de ez is bizonyította,hogy a hangulatomra nem tudott hatással lenni.Leszögeztem neki,hogy még fennállnak egyes tünetek és szeretném ezt még hétvégéig valamennyire,ha lehet,teljesen kikúrálni az eddig is alkalmazott kismillió módszer és egy csokornyi készítmény,gyógyszer segítségével,ha lehetséges,de hétfőtől én már újra kenni akarom az ipart.Közben még megvizsgálta a torkomat is és megállapította,hogy a torkom lényegesen szebben néz ki.Nahát,mi a fene!
A rendelőből kispurizván felhívtam a górét,hogy most jövök a háziorvostól és vasárnapig még táppénzen leszek.Mire ő:"de hétvégén dolgoztál volna?"Ezt ő úgy értette,hogy az eredeti beosztás szerint be voltam-e írva hétvégére.Mire én:"Igen,be voltam írva,hatnapoztam volna."És hozzátettem,hogy hétfőn már megyek.Mire ő ráhelyeselt,leokézta a dolgot és elköszöntünk.Én később még küldtem rá egy sms-t,hogy ha készíti a jövő havi beosztást,akkor írja be nekem majd pihenőnek a nov5.-én,mert aznap vizsgálaton veszek részt.
Hazafele menet beugrottam a csarnokba valami édes péksüteményt nézni,mert nagyon olyan ehetném volt,úgyhogy megrohamoztam a kedvenc árusbódémat,ahol egy nagy rakat csokis csiga incselkedett velem az üvegkirakat mögül,de én mégis a felső polcon lévő édes akármit választottam(mert nem tudom,mi a "polgári neve"),ami hosszúkás rúdalakú volt egyik végén csokiba mártva.Kérdeztem,hogy mivel van megtöltve,de kiderült,hogy a kedves hölgyike sem tudja.De röntgenszemekkel közelebb tartotta magához,kukkerolni kezdte és rávágta:baracklekvár és vaníliapuding.Mintha valami szkenner lett volna a szemgödreibe beépítve...

Szóval most kellemesen töltöm a napom azt leszámítva,ami a nyavalyából még örökségül rám maradt.Úgy érzem,minél jobban leszek,annél inkább újjászületek,kedvem támadt alkotni és olyan dolgokba belevágni,amiket eddig halogattam vagy nem mertem megtenni...Persze ehhez szükségem lesz a nyavalya miatt még nem teljes lángon üzemelő Enegizeremre is!